Akolitusavatást ünnepelt az óbudai szalézi közösség

Egy papságra készülő szerzetesnövendék életútján az akolitussá avatás az utolsó előtti mérföldkő, amely teljes elköteleződését, vagyis a diakónussá szentelését megelőzi.

„Illő és helyénvaló, hogy alázattal közeledünk az Úr titkaihoz – kedves testvéreink is így közelednek ehhez a kisebb rendhez, az akolitátushoz is” – kezdte szentbeszédét Andrásfalvy János tartományfőnök. „Joggal föltehetjük – föltehetitek magatoknak a kérdést: »Méltó vagyok-e erre? Eléggé képzett vagyok-e?« Erre válaszként az Anyaszentegyház arra biztat, hogy tegyetek meg mindent, de mindemellett ne alapozzatok saját életszentségetekre, hanem Isten kegyelmére, az Ő szentségéből kapjatok mindig új erőre. Az Úr ezt mondta Szent Pálnak: »Elég neked az én kegyelmem.« Kísérjen benneteket tehát az Úr kegyelme” – mondta az elöljáró.

Az akolitus jelentése Krisztus-követő. A tartományfőnök arra emlékeztette az avatás előtt állókat, hogy ha széthúzást látnak, vagy ha indulat ragadja el őket vagy másokat, akkor Krisztusra kell gondolniuk, hiszen benne megmaradva válhatnak az Ő békéjének és reményének hirdetőivé. Mint mondta, Krisztus teste a kenyér, a kenyér pedig összehoz. Akik szívesen megosztják a kenyerüket, azok kifejezik egymás iránti szeretetüket is. „Tisztelet és valódi tanúságtétel az életetekkel. Apró szolgálatok, amelyeket ti szeretetből cselekedtek” – fogalmazott Andrásfalvy János.

Hálát adunk, hogy két testvérünk közelebb került az egyházi rend szent szolgálatához és Krisztus misztériumához. Imádkozzunk értük, hogy ez a közelkerülés, ez a Krisztus-követés mindig örömmel és tiszta szívvel történhessen, és ez a szolgálat egyre jobban ki tudjon bontakozni az életükben!” 

A szertartás visszanézhető az óbudai szaléziak Facebook-oldalán.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír