Alapítónőjükre emlékeztek a piarista nővérek Nagykárolyban

Megszentelt élet – 2021. március 25., csütörtök | 19:14

A piarista nővérek március 18-án szentmisében emlékeztek meg alapítónőjükről, Boldog Celestina Donatiról a nagykárolyi Kalazanci Szent József-plébániatemplomban. A szertartást Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök mutatta be.

Koncelebrált Orbán Mihály SJ, a szatmárnémeti Kálvária-templom német ajkú közösségének plébánosa, Ilyés Csaba főesperes és Magász Jenő, a Kalazanci Katolikus Líceum spirituálisa, az ünnep szónoka Román János, az egyházmegyei karitászszervezet igazgatója volt.

A gondviselés évében a nagyböjti szent idő lelki előkészületei közepette került sor Celestina anya ünnepére. Az első szent életű piarista nővér a legmélyebb bizalommal fordult a szenvedések idején is Krisztushoz, teljes ráhagyatkozással támaszkodott az Ő keresztjére így biztatva mindannyiunkat: „A kereszt az áldások forrása, azoké, amelyeket már megkaptunk, és azoké is, amelyek még hátra vannak.” A piarista nővérek az általuk nevelt gyermekekkel, barátaikkal, jótevőikkel, a plébánia közösségével, az ünnepre zarándokló hívekkel együtt vettek részt a szentmisén.

Az evangéliumot követően a nővérek az oltár elé léptek, hogy megújítsák korábban tett fogadalmaikat, ezzel felidézve a Jóisten és az Egyház színe előtt ígéretüket, hogy magukat teljesen a mindenható Istennek és a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriának ajánlják és szentelik, s eszerint törekednek nap mint nap élni.

Román János szentbeszédének kezdetén bibliai történetek szereplőit idézte fel, akik ha nem lettek volna, vagy nem ilyenek lettek volna, akkor Isten gyógyító ereje nem tudott volna kibontakozni. A bibliai példák után Boldog Celestina Donati számára meghatározó személyekről beszélt, akikre a fiatal nő, illetve a későbbi mély hitű szerzetes minden körülmények között úgy tekintett, mint Isten eszközeire. „Teljes mértékben Isten kezébe helyezem magam, és kérem Őt, hogy mindenkire bocsássa áldását. Azokra is, akik az áhított boldogságot meg akarják tagadni tőlem, mivel Isten eszközeiként tekintek rájuk.”

Nemcsak egy szent, hanem bármely ember élete során számtalan olyan emberi találkozásra kerül sor, amely megnehezíti vagy megkönnyíti az életünket. Sőt, mi magunk megnehezíthetjük vagy éppen megkönnyíthetjük, szebbé tehetjük kortársaink életét. Olyanokét is, akiket személyesen nem is ismerünk. Marianna Donati a Celestina szerzetesi nevet vette fel, amely azt jelenti, hogy mennyei, égi. Van az az ölelés, van az a jó szó, az a jó cselekedet, ami csodákra képes, mely szenteket nevel.

Öleléssel, jó szóval, jó cselekedettel nem kell spórolni, mert nélkülük mindenki szegényebb és biztos, hogy boldogtalan lesz.

A prédikációt követő felajánlási körmenetben a nővérek által nevelt gyermekek közül azok járultak az oltárhoz, akik keresztségre és elsőáldozásra készülnek idén. Elsőként gyertyát hoztak, melyet szándékuk szerint szeretetük tüze gyújtott lángra, majd a szerzetesi elköteleződés virágait adták át, a frissen sarjadt búza az Istenben való növekedés vágyát jelképezte, a minden ember testi-lelki egészségét szimbolizáló szívvel pedig Isten figyelmes gondviselésére bízták a hordozott betegségeket, aggodalmakat, fájdalmakat. A víz a szeretet utáni szomjat, valamint az elhullatott könnyeket emelte az oltár közelébe, a kenyér és a bor átadásával arra emlékeztettek, hogy azok Krisztus testévé és vérévé válva táplálják minden emberben az örök életet.

Forrás: Tóth Borbála SchP/Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria