Assisi Szent Ferenc és a szultán

Malik al-Kámil egyiptomi szultán (Szaladin unokaöccse) alapvető hozzáállása az volt a keresztes hadjáratok idején, hogy bárki, aki eléviszi egy keresztény levágott fejét, egy bizánci aranypénzt kap jutalom gyanánt. Elkeseredett harcok dúltak, és a szultán eltökélt volt, hogy véget vet a konfliktusnak. 1219 augusztusában hadserege sikeresen megvédte Damietta erődjét, s a harcokban csaknem ötezer keresztes vesztette életét. Akkor jött Asissi Szent Ferenc.

Ferenc és Illuminatus testvér merészen – és fegyvertelenül – átlépett az ellenség területére, ahol rögtön fogságba ejtették és alaposan helybenhagyták mindkettejüket. Az életüket azonban meghagyták a szultán katonái, s uralkodójuk elé vitték őket.

Szent Bonaventura örökítette meg számunkra a történetet, amely szerint a szultán megkérdezte, ki, miért és milyen minőségben küldte oda őket. Ferenc azt felelte: Isten, és nem az emberek küldték őket, azért, hogy megmutassák neki és alattvalóinak az üdvösség útját és hirdessék az evangélium szavainak igazságát. Amikor a szultán látta lelkesedését és bátorságát, készséggel meghallgatta, és marasztalta. Azt mondják, Szent Ferenc így köszöntötte az uralkodót: „Az Úr adjon neked békét” – ami nagyon hasonlít a hagyományos muszlim üdvözléshez: „Asz-szalámu alajkum!” (Béke veled/veletek/reátok!). Ez nagyon meglepte a szultánt, s amellett a Ferencből sugárzó szentséget is érzékelte.

Ferenc úgy tudott az evangéliumról szólni al-Kámil szultánnak, hogy az nem érezte ezt sértésnek, és nem végeztette ki Ferencet blaszfémia vádjával. Jól látta a Ferencből áradó szeretetet, és megdöbbent határtalan bátorságán. Elbeszélgettek a lelki életről és a két vallás tradícióiról.

A két szerzetes néhány napig a muszlimok táborában maradt, majd békében váltak el egymástól az ottaniakkal. Távozásuk előtt az uralkodó gazdagon meg akarta ajándékozni Ferencet, ő azonban elutasította, szegénységi fogadalmára hivatkozva – ettől megint csak elakadt al-Kámil szultán szava, még sose találkozott olyan emberrel, aki megvetette volna a földi dicsőséget. Ferenc végül elfogadott egyetlen dolgot: egy elefántcsontkürtöt, amely azóta is látható Assisiben.

Kettejük találkozása nagy hatást gyakorolt a szultánra, aki szabad áthaladást engedett Ferencnek és társainak, és meglepően kedvesen bánt ezután a keresztény foglyokkal. Mi több, megpróbált békésen megegyezni a keresztes hadakkal, arra kérve őket, hagyják el Egyiptom területét, ezek a próbálkozásai azonban kudarcot vallottak. 1221-ben al-Kámil szultán ismét felajánlotta, hogy kössenek békét, amit megint elutasítottak, mire megnyitotta a Nílus zsilipeit, így hátrálásra késztetve a keresztes seregeket – akik ezután már hajlandóak voltak békét kötni a következő nyolc esztendőre.

Ez a történeti esemény áll a nemrégiben forgatott, a The Sultan and the Saint című, valós eseményeken alapuló, részben dokumentum-, részben játékfilm hátterében, melynek narrátora Jeremy Irons, és számos történész és író beszél benne. A film azzal a céllal jött létre, hogy a különböző kulturális hátterű, különböző vallásokhoz tartozó nézők – különösen muszlimok és keresztények – együtt tekintsék meg, a párbeszéd lelkületében, a béke és a tisztelet légkörében, hasonlatosan Assisi Szent Ferenchez és al-Kámil szultánhoz.

Forrás: Aleteia.org; OFM.org

Fotó: OFM.org

Magyar Kurír
(vn)