Bús János testvér, 1956 szalézi áldozata

Bús János a Nyitra megyei Zsére községben született. Példamutató, buzgón hívő szülők gyermeke volt. Testvéreivel együtt korán magába szívta az igazi vallásosság légkörét. A családban természetes volt a mindennapi közös ima és a vasárnapi istentiszteleten való részvétel.

Az elemiben mint jó tanuló, példás magaviseletű fiú a tanító jobb keze volt. Iskolatársai, barátai rendkívül becsülték, hiszen elmondásuk szerint tanulmányi eredményeivel, jó magaviseletével és vidámságával is kitűnt közülük.

Ébredezett benne a hivatás. Jezsuita szeretett volna lenni. Ezzel a szándékkal jelentkezett Budapesten, de nem vették fel. Ekkor talált rá a szaléziakra. Mint újpesti jelölt ment Péliföldszentkeresztre. 1932-ben tett fogadalmat. Miután Prágában elvégezte kétévi katonai szolgálatát, Visegrádon és Szentkereszten a konyhai tisztség várta. Ezt folytatta egy ideig Rákospalotán és Újpesten.

1937-ben örökre elkötelezte magát Don Bosco mellett. Példamutató szalézi volt, aki lelkesen vette ki részét a tartomány életéből, mint a rendtagok szakácsa.

Sokat tevékenykedett a péliföldszentkereszti zarándokház építésénél is. Bús János testvért a szénporos tégla feltalálója, Sándor Károly mérnök személyesen vezette be a téglaégetés titkaiba. Megtanulta, hogyan kell a hegyoldalból kitermelt agyagot a közeli bányából származó szénporral vegyíteni és ebből téglákat égetni. Áldozatos munkájával óriási kiadásoktól kímélte meg a zarándokházat, a környéken pedig nagyszerű reklámot csapott a szénporos téglának.

1950 után igyekezett valamelyik plébánián szakácsként elhelyezkedni, majd gyári munka után nézett.

A forradalom újpesti lakhelyén találta. A szabadság és egy szabad ország reménye felcsillantotta előtte a szebb jövő képét. Boldog volt, tele optimizmussal. Bátorította ismerőseit, majd a forradalom leverése után részt vett az illegális röplapok és újságok terjesztésében. Ez lett a veszte. Lakóhelyén egy vakbuzgó kommunista feljelentette, letartóztatták, és mint annyi más lelkes magyart, a kihallgatás során őt is agyonverték.

Bús János szalézi testvér, a Clarisseum egykori szakácsa, püspöki futár, tudomásunk szerint 1957. április 2-án hunyt el.

Az ő neve is ott szerepel Antal János, Dániel Tibor, Ádám László, Sándor István, Szitkey Károly és Varga Gy. Aladár neve mellett egy szerény márványtáblán a Clarisseum kertjében, a Don Bosco-szobor lábánál.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír