Egy dolgunk van: megmaradni Benne – Rendhagyó szerzetesi találkozót tartottak Erdélyben

Közel ötvenen jelentkeztek be a zoomos platformra Temesvártól Csíksomlyóig, Szatmártól Váradig, Nagykárolytól Kolozsvárig, sőt a Szentföldig, hiszen az egyik erdélyi ferences testvér onnan kapcsolódott be. Nagyon nagy öröm volt számunkra, hogy Böcskei László és Pál József Csaba püspök atyák együtt töltötték velünk az estét, és megerősítették bennünk azt a tudatot, hogy az Egyház számára létünk ajándék. Schönberger Jenő püspök atya pedig rövid üzenetben köszönte meg a szerzetesek és szerzetesnők munkáját, imádságát, és kérte is imáinkat.

A találkozót Urbán Erik ferences testvér hálaadó imádságával nyitottuk meg, ezután két rövid impulzus következett, amely tematikus keretet adott az együttlétnek. Bemutattuk a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja által tavaly kiadott A hűség ajándéka és a kitartás öröme című dokumentumot, amelynek kapcsán az átalakulásról és a krízis hozta fejlődésről is szó esett. A jelen helyzetben szerzetesi életünk meghatározó elveivé szeretnénk tenni a következőket: kreatív hűség, felkészültség a vezetésben és lelkivezetésben, minőségi közösségi élet, türelem, fegyelem, intézményi identitás. Ahogyan a vatikáni dokumentum is bátorít minket,

minden körülmény között csak egyetlen egy dolgunk van: megmaradni Benne, ahogyan a szőlőtőkén a szőlővessző (vö. Jn 15,9).

Ezután úgynevezett vezetett képolvasás következett, a lectio divina lelkiségéből kiindulva: közösen szemléltük a római Szent Kelemen-bazilika apszismozaikját, amely „képpé írja” Jézus szőlőtőről és szőlővesszőről mondott példabeszédét, és szemünkkel követtük, miként lesz a gazdag szimbolikából teológiai szintézis. Eközben pedig arra törekedtünk, hogy a kép figyelmes megtekintése, a hozzá kapcsolódó információk befogadása formálja bennünk imádsággá a látottakat, csorgassa szívünkbe hitvallásként azt, ami az értelmünkben tudásként van jelen.

A kiscsoportos beszélgetések során sok bátorítás, reflexió hangzott el, és ezek elősegítik annak átélését, hogy mindannyian egyek vagyunk az istenközelségben – ahogy ezt Pál József Csaba püspök atya megfogalmazta:

Isten itt van velünk, ugyanúgy küld minket ma is, testvérek vagyunk. Olcsó dolog lenne csak azt várnunk, hogy legyen vége a járványnak. Vele éljünk! Az istenközelség gyógyít!

Reflektáltunk arra is, hogy mi a járvány hozadéka számunkra, számbavettük, mennyi mindennel gazdagodtunk ebben az időben, és mire törekszünk a közeljövőben: a volt normalitás és az új normalitás között megtalálni az egyensúlyt. Lelassulás, új utak keresése, új képességek fejlesztése. A túlzott aktivizmus buktatóját felismerni és a jelen helyzetet élni. Életünk jelenlegi realitása idején is megmaradni Benne, és ebben a kegyelmi időben is odaadni magunkat fenntartás nélkül, hogy bő termést hozhassunk.

Böcskei László püspök atya megosztotta velünk saját tapasztalatát: ebben az időben még inkább együttérzésre hív minket Isten, arra, hogy több türelemmel és megértéssel viszonyuljunk egymáshoz, az emberekhez, ugyanakkor kevesebb kritikával.

Hol a helyünk? Ott, ahol az emberek bizalmat és reményt várnak.

A találkozót a remény és öröm érzésével zártuk, és azzal az elhatározással, hogy szeretnénk az „új normálist” megismerni, kitapintani, és benne megkeresni Isten illatát, ahogyan az egyik résztvevő írta a virtuális üzenőfalra.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír