Az ünnepi szentmise elején a főpásztor a gyertyaszentelés szertartását az egyházmegyében szolgáló szerzetesektől körülvéve végezte el.
Palánki Ferenc homíliája elején elmondta, Urunk bemutatása, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén könyörgő napot tartunk a szerzetes testvérekért, nővérekért. Könyörgünk azokért, akik megszentelt hivatásukat élik, és hálát adunk értük. Megköszönjük azt a szolgálatot, amit végeznek, és megköszönjük a létüket, azt, hogy élik az Istennek odaadott életet. A könyörgés azt is jelenti, hogy újabb szerzetesi és papi hivatásokért is imádkozunk. Imádkozzunk, hogy Isten látogassa meg a fiatalokat! – hangsúlyozta a püspök.
Az evangéliumi szakaszban (Lk 2,22–40) Urunk bemutatásának a történetét hallottuk. Negyvennapos korában Jézust beviszik a jeruzsálemi templomba, amit Malakiás próféta is megjövendölt: „Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek. A szövetség angyala, aki után vágyakoztok már jön is, de ki tudja majd elviselni jövetele napját.” (Mal 3,1–4)
Mária és József betartották a törvényt. Nem kértek kiváltságot, pedig a gyermek az Isten fia
– folytatta Palánki Ferenc. Máshol is olvashatjuk az evangéliumban, hogy Jézus megtartja a törvényeket. A szónok kiemelte, a törvény teljessége a szeretet, és Jézus azért jött, hogy a törvényt teljessé tegye. Eszerint működik, tanít, tesz csodákat, vállal szenvedést, és halálával legyőzi a halált. Meghív mindenkit, hogy válaszoljon az ő szeretetére, hogy ne csak a szerzetes nővérek és testvérek, hanem mindannyian megszentelt életet éljünk, Istennek szentelt életet, hogy mindannyian szeretetben éljünk.
Palánki Ferenc kifejtette,
a mai napot úgy is hívják görögkatolikusok, hogy a találkozás ünnepe: találkozik az Ószövetség és az Újszövetség, találkozik a sötétség és a világosság, találkozik az ember és az Isten.
Mi is találkozhatunk vele, és befogadhatjuk az ő fényét, az ő szeretetének világosságát, hogy a bűneink sötétjét beragyogja az ő fénye és irgalmas szeretete.
Hangsúlyozta, két idősebb ember volt a templomban, akik szinte egy fedél alatt laktak Istennel. A szerzetes közösségeinkről is el lehet mondani ezt, hiszen a legtöbb szerzetesházban van kápolna. A házszentelés időszakában sokan ezért hívják meg a papokat, hogy szenteljék meg a házaikat, lakásaikat, mert egy fedél alatt akarnak lakni az Istennel, az isteni szeretettel, hogy Isten jelen legyen minden otthonban.
Nagyon érdekes, hogy Simeon, ez a Szentlélektől vezérelt idős ember, aki figyelt a Lélek indításaira, nem arról beszél, hogy megjött a megváltó, megszűntek a nehézségek, a problémák, hanem arról, hogy
ez a gyermek az ellentmondás jele lesz.
Nem azért, mert Jézus az akart lenni, de az embert döntésre készteti.
Itt van a világosság. Ha elfogadjuk, ha befogadjuk életünkbe, akkor megkapjuk a hit fényét, a hit világosságát – sorolta a püspök.
A hit nem azt jelenti, hogy minden problémánk megoldódik, hanem azt, hogy a hitünk vigasztalás, bátorítás, erőforrás.
Hogyan éljük meg a hitünket? – erre mutatnak példát a szerzetes nővérek és testvérek. Mindannyian Istennek szentelt életet élhetünk, ehhez pedig a Szentlélek indításait kell követnünk. A harmadik isteni személy ugyanis a nehézségekben valóban erőforrás, szomorúságunkban vigasztalás, hitünk, reményünk és szeretetünk forrása – mondta Palánki Ferenc püspök.
Az ünnepi szentmisén az egyházmegyében szolgáló szerzetes papok koncelebráltak, majd a mise végén Géczy M. Erzsébet nővér, a Boldogasszony Iskolanővérek közösségének tagja vezetésével a megszentelt életet élők megújították fogadalmukat.
A liturgiát követően a jelen lévő hívek balázsáldásban részesülhettek.
Szöveg és fotó: Leiszt Máté
Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria