A szeretet nyelvén... – Nádudvari Géza szalézi testvér a hivatásról

Megszentelt élet – 2020. november 17., kedd | 10:33

Géza testvér azok közé tartozik, akiket a mai szalézi világban szinte mindenhol ismernek. A távoli vidékek mellett hazánkban is több helyen szolgált: Óbudán oratóriumvezető volt, Kazincbarcikán az első szalézi közösség tagja, Péliföldszentkereszten Celestina mama kávézójának születésekor készített máig is emlegetett kávékat.

Most ismét az óbudai szerzetesi közösség tagjaként látja el tartományi titkári feladatait. Sokáig egymaga képviselte a Magyar Szalézi Tartományban a szalézi testvéreket, mígnem az utóbbi években több magyar testvéri hivatást is támasztott Isten.

Géza testvér mindig derűs, szolgálatkész, több idegen nyelven beszél, de kitűnően ért a gyermekek nyelvén is, nagyszerűen gitározik és énekel.

Részletek egy korábbi interjúból:

„Boldog, élményekben gazdag gyerekkorom volt, hiszen nagycsaládban nőttem fel, ahol hat édestestvérem mellett öt állami gondozott gyereket neveltek fel szüleim. De teljesen saját testvéreimnek tekintem őket azóta is, mint ahogy szüleim is egyformán örülnek egyik unokának a másik után. Már sokszoros nagybácsi vagyok. (...) szüleimnek köszönhetően tág spektrumot láttunk meg ebből a csodálatosnak teremtett világból.

Don Boscót gyerekkorom óta ismertem, életét többször elolvastam könyvekből, mert születésem után nem sokkal, keresztelésemkor védőszentül kaptam. Az bizonyítja számomra, hogy Isten hívott meg a szalézi hivatásra, hogy csak miután eldöntöttem, hogy jelentkezem a szaléziaknál, akkor mondták nekem a szüleim, hogy egy szalézi atya keresztelt, szalézi nővér jelenlétében, és ők javasolták szüleimnek Don Boscót védőszentül, valószínűleg együttműködve Isten kegyelmével, hogy a jövő számára szalézi hivatásról gondoskodjanak. Mivel erről nem tudtam, nem ez befolyásolta döntésemet. Érettségi előtt, 1992 őszén véletlenül megláttam a buszról az óbudai rendház tábláját, így a következő szombaton visszamentem oda, és attól kezdve rendszeresen el is jártam hol vasárnap szentmisére, hol oratóriumba, hol egyéb programokra.

Amikor először kezdett az ötlet felbukkanni, hogy szerzetes vagy pap legyek, elhessegettem, nem vettem komolyan. Aztán amikor láttam, hogy mindig ide jutok vissza, próbáltam részleteiben átgondolni, milyen szerzetes is legyek. Úgy emlékszem, arra nem sokat gondoltam, hogy egyszerűen pap legyek valamelyik egyházmegyében. Amikor több lehetőség közül Don Boscóra akadtam, rögtön tudtam, hogy a szaléziak között a helyem, több kétség nem volt bennem.

Egy évvel a noviciátus után, amikor már fogadalmas szalézi voltam, merült fel bennem a misszionáriusi hivatás gondolata. (...) fel is tették nekem a kérdést: Szibériába vagy Afrikába mennék-e inkább? (...) maradt Afrika, azon belül Ghána, ahol akkoriban telepedtek le az első szaléziak, a német nyelvű tartományok vezetése alatt.

(...) sikerült kezdettől fogva minden gyermeket megértenem, annak ellenére, hogy az elején még nem beszéltem a helyi nyelvet. Hiszen a szeretet nyelvén mindenkivel fel lehet venni a kapcsolatot.

A száraz évszak vége felé az ég beborul. Mindenki szomjasan figyeli, mikor kezd már végre esni az eső. Az utolsó napok ilyenkor olyanok, mint a pokol: minden izzik, megtelik porral mindenki torka és tüdeje... Délben mindenki, aki csak teheti, az árnyékban hever... A házunk elé egy vödröt teszünk ki pohárral, melyből többször is teljesen elfogy a víz a délután folyamán. Nagy öröm tehát, ha négy hónap után leesnek az első hűs esőcseppek. Bár ez még elég kevés, de legalább elkezdődik. Ilyenkor nem a porban úszunk, hanem a sárban. A változás mindenkinek örömet okoz. Ez Afrika! Ilyenkor a gyermekek meztelenül körbefutnak az utcákon, a házak ereszei alá állnak, illetve oda, ahol legjobban zúdul lefelé a meleg esővíz. Énekelve, ujjongva táncolnak örömükben, hogy ebben az évben is elérkezett az esős évszak.

Jézus a legnépszerűbb Ghánában, a rádióban is sok ének szól róla, minden üzletben található egy Jézus Szíve-kép a falon, még ha kevés is a katolikus. Alapvetően Isten a legfontosabb mindenki életében, minden téren Isten akaratát keresik. A rosszat mind gonosz szellemeknek tulajdonítják... A hagyományos afrikai vallásnak az alapja az, hogy Isten és az emberek között jó és gonosz szellemek állnak, akik áldást vagy rontást hoznak életünkbe. Így minden, ami történik velünk, nekik köszönhető, tehát a rossznak is mindig meg van az okozója. (...)

Remélem, nem ez volt az utolsó periódus életemben, amit Ghánában éltem le, hanem egy nyitány volt egy olyan úthoz, mely mindig új távlatokat nyit egy olyan szalézi élethivatásban, melyet Isten Don Bosco példájára a szegény, elhagyatott és kallódó ifjúság megmentésére támasztott a lelkek üdvösségére.

Örülök, hogy szalézi testvér vagyok, Don Bosco csodálatos szent, rendalapító, akit soha nem szűnünk meg példaképként egyre jobban utánozni, követni. Fantasztikus a szalézi lelkiség, amelybe beletartozik a vidámság, optimizmus, a családias szellem, az alkotókészség és rugalmasság, melyek a szalézi lelkipásztort jellemzik. Jó lenne, ha a fiatalok látnák, éreznék, hogy érdemes a szalézi hivatást elfogadni, hiszen nagyon sokrétű, színes lehetőségnek ad teret, jóval tágabb körben, mint ahogy azt világiként meg lehet élni (...)

Akit Isten meghív szalézinak, annak erőt is ad, hogy mindennap, minden percben kövesse hivatását, és a fiatalokért élve Istent szolgálja. Ha mi hozzátesszük a magunkét, nem kell aggódnunk afelől, amit nem tettünk meg, vagy hogy nem leljük örömünket a szerzetesi hivatásban.”

Az interjú teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria