Elhunyt Lúcia nővér, az Eukarisztia Szolgálóleányai Társasága utolsó magyarországi tagja

Megszentelt élet – 2017. december 28., csütörtök | 14:03

Maróthy Erzsébet Lúcia nővér, az Eukarisztia Szolgálóleányai Társasága utolsó magyarországi tagja életének 94. évében, december 11-én szentségekkel megerősítve hazatért Teremtőjéhez. Temetése december 20-án volt Szegeden. Thorday Attila szegedi plébános emlékezett rá a katolikus rádióban.

Maróthy Erzsébet Lúcia nővérről, az Eucharisztia Szolgálóleányai Társasága utolsó hazánkban szolgáló tagjáról Szerdahelyi Csongor beszélgetett Thorday Attila újszegedi plébánossal a Magyar Katolikus Rádióban.

Lúcia nővér rendjének sajátos karizmája a szemlélődő életmód, az imádkozás a papokért és a szolgálatuk segítése. A társaságnak, amelyet 1857-ben alapítottak Franciaországban, közösségben és világban élő tagjai is vannak. Lúcia nővér ez utóbbiakhoz tartozott. A társaság magyarországi letelepedését Shvoy Lajos székesfehérvári püspök engedélyezte 1928-ban Klotildligeten. A rendek 1950-ben történt feloszlatásakor hetven-nyolcvan tagja volt a társaságnak Magyarországon.

„Nagy ajándék az Úristentől, hogy jó egészségben, igazán lelkesen tartotta meg közöttünk – mondta el a Magyar Katolikus Rádióban Thorday Attila plébános. – Fiatalon lépett be ebbe a közösségbe, amelynek központja Strasbourgban, Franciaországban van. Magyarországon Klotildligeten volt a központjuk. Ő maga egész életében Szegeden élt – a közösségnek olyan tagja volt, aki eleve úgy kérte, hogy ne a szerzetesi központi házban lakjon, hanem itt, Szegeden, ahol született, ahol szülei éltek. A világban, az élet sűrűjében, világi munkahelyen dolgozott, de életre szóló elkötelezettségben, hármas fogadalomban, és mindvégig hűségesnek bizonyult. Úgy ismertük: Erzsike, aki dolgosan, szorgosan járt-kelt, és az Eucharisztia szolgálólányaként élt közöttünk.”

Thorday Attila felidézte, hogy Lúcia nővér tartotta a kapcsolatot a franciaországi központtal, és a központ is számon tartotta őt. „Most, a halála kapcsán is írtak egy szép levelet; ő havonta kapott francia nyelven egy három-négy oldalas kis összefoglalót a közösség életéről, amit mindig volt, aki lefordított neki. Ő pedig egy-két gondolatot mindig visszaküldött a központba. Tehát a közösség számon tartotta őt – tudták, hogy Magyarországon ő a legidősebb, illetve az egyedüli magyar nővér.”

Lúcia nővér könyvelőként dolgozott Szegeden, a vízművektől ment nyugdíjba. „Világi foglalkozásának megfelelően élte a mindennapjait – emlékezett vissza az újszegedi plébános. – Látogatta a betegeket. Minden szentmisén itt volt, aktívan. Erzsike aszkéta kinézetű, vékony, mosolygós, lendületes, energikus ember volt. Az ötödik emeleten lakott, és mindig gyalog ment, mondván: ő nem akar liftezni, mert mozogni kell, mindennap – 93 évesen is. Fél évvel ezelőtt lebénult. Az utolsó hónapjait egyházi szeretetotthonban töltötte, majdhogynem mozdulatlanul. Szellemileg viszont aktív maradt, nagyon szépen imádkozott, mosolyogva, fél kezét azért felemelve, integetve fogadta, hogy látogatjuk őt.”

A teljes riport meghallgatható a Magyar Katolikus Rádió honlapján keresztül.

Forrás: Magyar Katolikus Rádió; Szerzetesek.hu

Fotó: Szerzetesek.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria