Elhunyt Tóth Teréz szociális testvér

„Ha hazahívsz, megismered
a hangom, a tekintetem?
Ha hazahívsz, felismerem
a hangod, a tekinteted?
…
Már nem félek, megismered
hangom, Tied vagyok…”
(Tóth Teréz)

Tóth Teréz 1951. április 29-én született Budapesten, evangélikus, de a vallását nem gyakorló családban, ahol a tudásnak nagy tekintélye volt. Falusi származású szülei a „fényes szelek” nemzedékével mentek Pestre szerencsét próbálni, de 1956-ban visszaköltöztek szülőfalujukba, a kommunizmus bástyájának számító Kislángra. Teri 5 éves korától itt nevelkedett, és a pécsi főiskolai éveket leszámítva egészen a haláláig itt élt és dolgozott: kezdetben magyar-történelem szakos tanárként, a rendszerváltást követően pedig az iskola igazgató-helyetteseként, majd igazgatóként, alpolgármesterként, polgármesterként, 2010-től pedig a Mezőföld Helyi Közösségi Egyesület elnökeként. Közben verseket írt, az egyházközség elnöke volt, és világi lelkipásztori kisegítő szolgálatot végzett.

Teri 13 éves korában konfirmált, majd egy komoly megtérést követően 18 évesen katolizált. Tevékeny, másokért élő ember volt, Istentől kapott erővel, Isten küldötteként szeretett volna élni, „többet, jobbat, szebbet” akart, de nem tudta, hogyan. Ezért aztán a szokásos tanári munka (úttörőmozgalom, szakkörök, irodalmi színpad, gyerekkönyvtár, helytörténetírás, ifjúságvédelem) mellett aktívan bekapcsolódott az akkori közéletbe: volt tanácstag, VB-tag, de dolgozott a Vöröskeresztben és a Hazafias Népfrontban is. Mindennek a tartalmi része, az emberekkel való foglalkozás, az értük történő kiállás volt fontos számára.

Amikor még az illegalitás alatt egy székesfehérvári testvér elhívta a Szociális Testvérek Társaságába, azt mondta neki, hogy az, amit Te csinálsz, közösségi keretek között is létezik. Így Teri „bebérmálkozott” a Társaságba. Nem véletlenül fogalmazott így, hiszen a bérmálkozása és a noviciátus 1981-es kezdése szinte egybeesett. Első fogadalmát 1985-ben, örökfogadalmát 1989-ben, a rendszerváltás évében tette le. Az illegalitás ajándéka volt a székesfehérvári testvérközösség, benne két volt középiskolai tanárával, nehézsége pedig a titokban történő templomba járás, közösségi kapcsolatok, hiszen nincsen olyan titok, amely napfényre ne kerülne. Teri életében az 1983-as év volt a „napvilágra kerülés” éve, ami komoly, nagycsütörtökig tartó kihallgatás-sorozatot és félelmet hozott magával. Nagycsütörtök Teri számára ezt követően sokáig a kihallgatás vége utáni megkönnyebbülés ünnepét jelentette. „Hajlamos vagyok szimbólumokat látni eseményekben” – írta később nagycsütörtökről egy beszámolójában. Ettől kezdve már nyíltan járt a falu templomába, jóllehet a félelem még sok éven keresztül vele maradt. Csak jóval később vált hangsúlyossá a nagycsütörtöki krizmaszentelés, ehhez kapcsolódóan pedig saját bérmálásának, megkenésének és felkenésének kegyelme.

Az örökfogadalom és a rendszerváltás összekapcsolódása, a hivatása új távlatait nyitotta számára.

„Mikor hívtál, hegyeket
akartam elhordani,
mások által ütött sebeket
bekötözni, gyógyítani,
szélfútta utak porát
marokkal szétsimítani,
izzó zsarátnok parazsát
lángcsóvává felszítani”
(Tóth Teréz)

Hatalmas tettvágya vezette az alakuló MDF-be, helyi képviselő és a szociális, közművelődési és oktatási bizottság elnöke lett. 8 tanszakos művészeti iskolát alapított, s amikor már lehetett, hitoktatott. Iskolaigazgatói feladatai mellett önkormányzati képviselőként, alpolgármesterként, majd pedig polgármesterként foglalkozott a település fejlesztésével, a rászorultakkal és az egyházközség ügyeivel is. Az önkormányzati feladatok befejeztével tágabb környezete, a Mezőföld település- és vidékfejlesztő munkájába kapcsolódott be. Közéleti munkája mellett egy ciklusban volt tanácstag a Szociális Testvérek Társaságában is.

„Ha nem tudnám hivatásomat, (…), nem biztos, hogy így meg tudtam volna sejteni abból valamit, hogy mit is jelent a Nagycsütörtök. (…) Milyen érdekes az Idő, a konkrét és kijelölt, megélt idő. (…) Nekem ezt az időt kell megélnem, bizonyára nem véletlen, hogy ezek és így történnek…” – írta Teri tizenkét évvel ezelőtt. Az idei nagycsütörtökön pedig elérkezett az óra, amikor mindez már nemcsak sejtés, hanem bizonyosság lett. Mottóját beteljesítve eljutott a Krisztussal való teljes egységre, ahol a tökéletes szeretet végképp elűzi a félelmet.

„Ha hazahívsz …
Már nem félek, megismered
hangom, Tied vagyok…”

Forrás: Szociális Testvérek Társasága

Fotó: Szociális Testvérek Társasága; Pexels.com

Magyar Kurír