Erdő Péter bíboros áldotta meg a Jézus Szíve Jezsuita Templom új harangjait

Megszentelt élet – 2020. június 19., péntek | 21:54

Az első világháborúban odaveszetteket pótló Szent Ignác-harang és egy új harangjáték messze hangzó és időtálló hírvivői a pesti jezsuita templom idén befejeződő megújulásának. A harangokat Erdő Péter bíboros, prímás áldotta meg a templom június 19-i búcsúünnepén, Jézus Szíve napján bemutatott szentmisén, melynek keretében katekumeneket keresztelt, és kiszolgáltatta nekik a bérmálás szentségét is.

A pesti Jézus Szíve-templom négy eredeti harangja 1890-ben készült, 1916-ban azonban hármat hadicélokra elvittek. A háború után csak egyet pótoltak, több mint száz éve tehát két harang szól a Mária utcából. A nagyobbik, 400 kilogrammos öntvény Szűz Mária fájdalmának állít emléket, a 200 kilós Szent József-harang pedig a munka méltóságát hirdeti. (A legkisebb, egykori lélekharang 110, a nagyharang 700 kilogrammos volt.)

„Szertartásaink a harangok hívó szava, ünnepélyes kongása, a gyászolókat vigasztaló lélekharangok csengése, de a déli harangszó nélkül is érvényesek lennének. A harangok azonban a mindennapjainkhoz tartoznak, és hangjukkal emberi erőfeszítéseink mellé társulnak, hogy életünk Isten dicsőségéről szóljon. Egyúttal azt hirdetik, hogy a Mindenható nemcsak templomaink szentélyében van jelen, hanem velünk akar lenni a köztereken, a szántóföldeken, amikor útra kelünk, reggel, délben, este, ünnepkor és gyászunkban” – vallja Horváth Árpád SJ templomigazgató.

Az új harangokat Erdő Péter bíboros, prímás áldotta meg a templom búcsúünnepén, Jézus Szíve napján, június 19-én a 18 órakor kezdődő szentmise keretében. A főpásztor gyakori vendég a Mária utcában – utoljára bő egy éve a Jezsuita Nyolcas nevű vasárnap esti misén volt itt –; amint most felidézte, gyermekkora óta sokat járt a Jézus Szívében, így mindig örömmel jön ebbe a templomba. A jelenlegi alkalom azért is különleges volt, mert a főegyházmegye épp pénteken törölte el az eddigi egészségbiztonsági intézkedéseket, így a főpásztor a koronavírus-járvány miatti vészhelyzet kihirdetése óta először itt mutatott be olyan szertartást, amelyen korlátozás nélkül részt vehetett venni.

Amint pedig szentbeszédében utalt rá, a Jézus Szíve-tisztelet leggyakoribb kifejeződése az elsőpénteki szentgyónás és szentáldozás. „Mégis, a Jézus Szíve-tiszteletnek sokkal mélyebb gyökerei vannak az Egyház hitében – fogalmazott Erdő Péter. – Az Ószövetség a szív fogalmával az egész embert, az ember egész személyes működését jelölte. Így a szívet nem csupán az érzelmek, hanem például a gondolkodás székhelyének is tekintették. Az Újszövetségben már személyesen Jézus Szívéről olvasunk: »Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű« – mondja az Üdvözítő” – utalt a bíboros a templom főhajójának boltívén is olvasható mondatra.

„Amikor pedig Krisztus kereszthalálának történetében azt találjuk, hogy a katona lándzsája átverte Jézus oldalát és sebhelyéből vér és víz folyt, erről Szent János apostol olyan ünnepélyesen tesz tanúságot, hogy biztosak lehetünk benne: ő ebben a jelenetben hitünk egyik legnagyobb, központi igazságát látta. János evangéliuma alapján a legrégibb keresztény szerzők is a keresztség és az Eucharisztia jelképét látták ebben a vízben és ebben a vérben” – folytatta szentbeszédét a főpásztor.

Nem véletlen – pontosabban a körülmények sajátos alakulásának következménye –, hogy a Jézus Szíve-templom búcsúja adott alkalmat tíz felnőtt katekumen megkeresztelésére és bérmálására. Eredetileg idén húsvétkor részesültek volna a szentségekben, a szertartást azonban a járvány miatt el kellett halasztani.

És ha már így alakult, szerencsés lehetőségként kínálkozott a mostani ünnep.

Sőt a bíboros emlékeztetett: harangszentelés és keresztelés a népi kultúrában is összekapcsolódnak, amennyiben ősi hagyomány, hogy egy harang keresztanyát, illetve keresztapát is kap.

Amiként pedig ők vigyázzák a nemes öntvény sorsát, úgy a katekumenek keresztszülei arra hivatottak, hogy a keresztény beavatás szentségében részesülők mellett álljanak további életükben – emlékeztetett a bíboros.

Tágabb összefüggésekről szólva szólva Erdő Péter így folytatta: „Jézus Szíve tisztelete ma is aktuális számunkra. Ha körülnézünk a világban, sokszor szorongva látjuk, hogy nem a józan ész és a szeretet irányítja az életünket, sőt az egész emberi közösség is mintha történelmi, társadalmi csapdába került volna. Riadtan keressük, de mindmáig nem találjuk a módját, hogyan tudjuk a világban társadalmilag elérni azt, hogy ne úgy működjön a gazdaság, a tudomány, hogy ennek következtében elpusztul a környezetünk és az emberiség élete földünkön egyre nehezebbé, talán lehetetlenné válik.”

A bíboros szerint ilyen körülmények között a jezsuita templom névadója új értelmet nyer. „Jézus Szíve azt jelképezi számunkra, hogy a világ nem értelmetlen és az ember nincs egyedül: Jézus személyében maga Isten szeret bennünket, gondoskodik rólunk, és létünket is fenyegető botladozásainkat mégiscsak átöleli jóságával. […] Bízunk abban, hogy a végső időkben, pontosabban az idők végén, Isten szeretete az emberiség iránt nyilvánvalóvá válik. Új eget és új földet várunk, ahol nem kell már tükörben és homályosan szemlélni a minket megalkotó és létben tartó isteni szeretetet, hanem nyilvánvaló lesz számunkra, hogy mindent személyesen a minket szerető Istennek köszönhetünk. Ezt az állapotot nevezik Isten boldogító színelátásának.”

*

Az ünnepen megkereszteltek vallomásai

„Családi indíttatásra jutottam el a hitre. A hívást akkor éreztem erősen, amikor tíz éve a tágabb rokonságban veszteségeket szenvedtünk el; ekkor megtapasztaltam, hogy a gyász, a fájdalom mennyire természetes forrása az Isten felé fordulásnak. De ebből fakad a bizonyosság is, hogy eltávozott szeretteink úton vannak valahová. Már akkor fordulat állt be az életemben, mégis, mostanáig tartott, hogy az akkori élmény a megkeresztelkedésben nyerjen beteljesedést. Szüleim meg voltak ugyan keresztelve, de nem gyakorolták a hitet – az élő kereszténységet a férjem családja révén ismertem meg. Elvben más alkalommal lett volna a keresztelőm, de akkor a lányom nem tudott volna részt venni rajta; kértem Árpád atyát, keressünk olyan időpontot, amikor itt lehet, mert ez nagyon fontos volt számomra. A mai szertartás alatt pedig akkor érzékenyültem el, amikor azt láttam, hogy a lányom is szentáldozáshoz járul, velem együtt.” (Orsolya)

„Bellovics Gábor atya nagyon szépen megszervezte a mai alkalmat. Különösen nagy élmény volt, hogy a keresztség, a bérmálkozás és az elsőáldozás szentségében egyszerre részesülhettem; így valahogy nagyon jól meg tudtam ragadni mindegyiknek a lényegét. Szüleim eredendően nem voltak hívők; anyukám ugyanakkor járt baptista imaházba, így eredetileg én is az vagyok. Menyasszonyom katolikus, most lesz az esküvőnk, ezért amúgy is esedékes volt tisztázni a felekezeti hovatartozásomat. Már régóta gondolkodtam azon, hogy katolikus szeretnék lenni. Egy-két hitbeli kérdés indított erre, illetve nagyon tetszik a szentmise beszédes jelképrendszere, és hogy mindennek megvan a maga rendje. Közben pedig a szertartáson nem a konkrét cselekvés a lényeg, hanem a mögötte lévő lelki tartalom.” (Ábel)

*

A harangpótlás története

Horváth Árpád templomigazgató 2018 telén fogalmazta meg először, hogy – az akkoriban már előkészítés alatt álló templom- és orgonafelújítás megkoronázásaként – szeretné pótolni a több mint száz éve hiányzó harangokat. (A külső tetőhéjazat, a szentély és a templombelső 2019 nyarán, az orgona az elmúlt télen készült el.) A terveket a Józsefvárosi Önkormányzat karolta fel, és 11 millió forint támogatást biztosított a pótlásra; emellett a templom oromzata mögé egy tíz részből álló harangjáték került. A szerkezet délelőtt 10 és este nyolc között (a szieszta idejét kivéve) minden órában megszólal. A járókelők magyar egyházi énekek mellett Jacques Berthier XX. századi francia jezsuita zeneszerző Loyolai Szent Ignác mondására (Omnia Ad Maiorem Dei Gloriam – Mindent Isten Nagyobb Dicsőségére) komponált dallamát hallhatják.

A rendalapító előtt tiszteleg a 110 kilós kisharang is, melyen a jezsuita címer alatt ugyanez a jelmondat olvasható latinul és magyarul. A hátoldal vésete pedig így szól: „Öntötte az Úrnak 2020. évében a Józsefvárosi Önkormányzat jóvoltából Gombos Miklós aranykoszorús mester és fia, Ferenc az Első világháborúban hadicélokra elvitt lélekharang pótlására.” A Szent Ignác-harang június végéig a templom főhajójában lesz kiállítva, nyitvatartási időben szabadon megtekinthető, végleges helyére ez után kerül majd.

Forrás: Szőnyi Szilárd/Jezsuita.hu

Fotó: Orbán Gellért

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria