Erdő Péter bíboros áldotta meg a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont megújult épületegységeit

Impozáns a Patrona díszterme, az alkalomra egybenyitva a kápolnával különösen az volt. Ezen a délelőttön betöltötte az iskolaközösség és a nagyszámú vendégsereg. Sokan ünnepeltek együtt.

A megjelenteket, köztük Erdő Péter bíborost, prímást; Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest; Ivanics M. Andreát, a Boldogasszony Iskolanővérek tartományfőnökét; Böröcz László országgyűlési képviselőt; Németh Emmát, a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciájának elnökét; Barcsák Mariannát, a Katolikus Pedagógiai Intézet igazgatóját; Beleznay Tamást, a Belső-Pesti Tankerületi Központ igazgatóját; valamint Szőke-Milinte Enikőt, a PPKE Neveléstudományi Intézetének igazgatóját Rubovszky Rita főigazgató köszöntötte.

Erdő Péter bíboros köszöntőbeszédében rámutatott, a felújítás-megújulás fordulópont, ahol megáll, visszatekint, fellélegzik, de nagy levegőt is vesz az ember, és keresi, mi is a küldetése, feladata. „Így vagyunk a most ünneplő intézményben is” – mondta. Majd utalt a tartományfőnök küldetésnyilatkozatára, mely szerint az intézmény missziója, hogy katolikus szellemben oktasson és neveljen, ferencvárosi iskolaként egy többségében már nem katolikus közegben. Hozzátette, hogy ugyanannyira szükség van arra, hogy a budapesti katolikusok teljes közössége egy szívvel-lélekkel dolgozzon azon, hogy igazi küldetését egyesíteni tudja. A főpásztor szerint fontos, hogy körbenézzünk, és felfedezzük egymás közelségében az együttműködés lehetőségét. Örömét fejezte ki, hogy ilyen kapcsolatok már létrejöttek katolikus intézmények, plébániák között, és ezek további erősítésére biztatott, hangsúlyozva, hogy egymás kölcsönös segítésében nagy erőforrások vannak. „Adja Isten, hogy ez a kiteljesedés ezt az intézményt és egész katolikus közösségünket átfogja Budapest, s az egész magyar nemzet javára” – fogalmazott Erdő Péter.

Ivanics M. Andrea tartományfőnök az iskolanővéri küldetésről beszélt. Kiemelte: a nevelés, melynek a rendalapító tizennégy éves korától kezdve elkötelezetten áldozta életét, jelent ráhatást, módszeres segítést, növelést és gyarapítást. Terézia anya ehhez még hozzátette, hogy a nevelés kegyelem és bátorság. „Táplálnunk kell a diákjainkban a hitet abban, ami a jövőt otthonossá, barátságossá, az embert jobbá és szebbé teszi.

A nevelés a bátrak hivatása, mert nap mint nap hinniük kell az isteni kegyelemben, életük példájával kell megmutatniuk az értelmet adó igazságokat, értékeket.

Azon bátrak hivatása, akik mernek nap mint nap jézusi módon új esélyt adni maguknak, neveltjeiknek, s annak a közösségnek, melyben nevelnek. Gerhardinger Terézia anya ugyanis közösségben nevelt, és együttműködésre nevelt. Terézia anya tudta, ezen az úton vállalni kell a közönyt, a sebződést, akár a visszautasítást a társadalom szívének emberibbé, békésebbé, igazságosabbá tételéért. Abban is hitt, hogy megszüntethető az emberek közötti megosztottság, a gyűlölködés, és a nevelés magában hordozza a remény magvait, és döntően befolyásolni képes egy ország társadalmának erkölcsi színvonalát.

Semjén Zsolt beszédében megnevetette a diákságot, anekdotákat elevenített fel ugyanis iskolás éveiből. Mindezzel arra hívta fel a figyelmet, hogy az iskoláskori emlékek a most itt ülőket is nagymamakorukig elkísérik majd. A miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, bármennyire fontos feladata az iskolának az ismeretátadás, a közvetített szellemiség, az életszemlélet lesz az, ami egy életre meg tudja határozni gondolkodásunkat. „Ez pedig az a többlet, ami az egyházi iskolák erőssége.” Semjén Zsolt figyelmeztetett arra is, hogy itt, a középiskolában van az ideje annak, hogy az élet nagy kérdéseivel szembenézzenek a diákok. „Itt nem bóvlit kaptok, hanem az életet megtartani tudó értékeket, és minden segítséget, hogy ezzel élni tudjatok. Az iskola szellemileg és lelkileg felkészít benneteket arra, hogy megálljátok a helyeteket ott, ahova a Gondviselés állít majd.”

A miniszterelnök-helyettes szerint a magyarság és Magyarország, ez a létszámban kis nép és nyersanyagban szegény ország fejlődésében és megmaradásában leginkább a szellemi tőkére számíthat, az abba fektetett energia és anyagi erőforrás biztosíthatja jövőjét. Semjén Zsolt az iskolát méltatva elmondta, a Patrona már bizonyította életrevalóságát és „ütésállóságát”, hiszen túlélte a kommunizmus évtizedeit, hagyományai megszentelt hagyományok, melyek bizonyítottak a történelemben. Az iskola különleges, a nevében is megjelenő karizmája a kereszténység és a magyarság együttes erősítése. 

A kollégium öt diákja táblaképet készített, ábrázolták a „patronás” lét számukra meghatározó szimbólumait – liliom, imádkozó kéz, könyv és hal –, s ide került fel a kollégium jelképes kulcsa is. Ezt adta át Semjén Zsolt Mezei Adél tizenegyedik osztályos tanulónak, aki a kollégisták nevében mondott köszönetet otthonuk megújulásáért.

Adél egy a százhúsz tanuló közül, akik már birtokba vették a 4–6 ágyas szobákat. Tágas tér, saját kuckó, mindenkinek külön íróasztal. „Biztonságot élek meg, fizikai és lelki védettséget. Fontos nekem, hogy itt bizalommal, elfogadással és szeretettel fordulunk egymás felé, ez arra ösztönöz minket, hogy megszeressük a tudást, és Isten kegyelméből és a magunk szorgalmából keresztény értelmiségi nőkké váljunk” – fogalmazott a diáklány.

A kolozsvári születésű, unitárius hitben nevelkedő tizenkettedik osztályos Czire Hanga arról vallott, hogy a nővérek, akiket második „anyukájukként és őrangyalaikként” szerettek meg, „sokkal szórakoztatóbbak”, mint azt általában gondolják. Elhivatottak és lelkesek, készek a vidámságra, ugyanakkor értékrendjük megingathatatlan. „Megtanítják, hogy aki biztos az értékeiben, az megengedheti magának a derűt, játékosságot” – fogalmazta meg a kollégista azt, mit visznek majd magukkal az iskolát elhagyva.

Az ünnepi alkalomra az iskolaközpont mindegyik egysége készült: az érkezőket Százados András gitárjátéka fogadta, a második osztály tanulói énekeltek és szavaltak, Szőnyiné Lobmayer Margit karnagy vezényletével énekelt a Patrona leánykara, ifj. Oláh Kálmán Junior Prima díjas művésztanár jazzimprovizációt adott elő, a 12. osztály pedig árnyjátékban adott ízelítőt abból, mit nyújtottak számukra az iskolában töltött évek.

Rubovszky Rita főigazgató kérdésünkre elmondta, kormányzati támogatással tudták elvégezni a nagyszabású bővítést, felújítást. Az intézményben jelenleg 355 fős gimnázium, 400 fős általános iskola, 510 fős zeneiskola, 120 fős kollégium és 60 fős egyetemi szakkollégium működik. 

Intézményük része az egyik legnagyobb tanulói létszámmal működő zeneiskola Budapesten. A beruházás során hangszigetelt zenei tantermeket alakítottak ki. 

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír