Ferenc pápa üzenetet küldött a jezsuiták olaszországi menekültszolgálatának 40. évfordulójára

Megszentelt élet – 2021. november 19., péntek | 12:22

Fotókiállítás nyílt november 16-án a Jezsuita Menekültszolgálat (JRS) olaszországi székháza, az Astalli központ létrejötte 40. évfordulója alkalmából. A római Sant’Andrea al Quirinale templomban látható tárlat célja, hogy a menekültekkel együtt kialakuló új közösség, egy új „mi” fogalmára világítson rá. Ferenc pápa üzenetet küldött a fotókiállítás megnyitója alkalmából.

A tárlat mintegy húsz portréfotóból áll: olyan menekülteket örökítenek meg, akiket az Astalli központ fogadott be. A kiállítást Angelo De Donatis bíboros, a római egyházmegye általános helynöke és Michael Czerny bíboros, az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma migrációért és a menekültekért felelős szekciójának titkárhelyettese nyitotta meg, Nicola Zingaretti olasz politikus, Lazio tartomány elnöke és Róma város újonnan megválasztott polgármestere, Roberto Gualtieri részvételével. (A tárlat címe, Volti al futuro szójáték olaszul, leginkább az Arccal a jövő felé fordulattal lehetne visszaadni.)

Ferenc pápa üzenetében emlékeztet a jezsuita menekültszolgálat által befogadott emberekre, akik nemcsak ételt kaptak és tetőt a fejük fölé, hanem értelmet kapott életük, és erőt nyertek a szabadság felé vezető úton. A negyvenedik évforduló alkalmából a pápa kiemelte a 40-es szám jelentőségét a Bibliában, emlékeztetve például Izrael népének negyvenévnyi sivatagi vándorlására az ígéret földje felé: ahhoz, hogy néppé váljanak, időre volt szükség. Az emberiség történetének utolsó negyven éve szintén nehéz volt, hiszen egyre több ember kényszerül elhagyni szülőföldjét.

„Sokan közületek – folytatja üzenetét a pápa – menekülésre kényszerültek a szolgasághoz hasonlítható életkörülmények miatt, amelyek az emberi személyt megfosztják méltóságától és tárgyként bánnak vele.” A Szentatya a háborúkra is kitért üzenetében: a menekültek pontosan tudják, hogy mit jelent szabadság és jogok nélkül élni, tehetetlenül nézni az elnyomást, majd elindulni egy biztonságosabb helyre, ahol az álmok valóra válhatnak, ahol az egyéni tehetség kibontakozhat.

Viszont nem mindig hoz szabadulást a menekülés, hiszen sokszor az út az emberiség sivatagjába vezet, a közönybe, amely kiszárítja az emberi kapcsolatokat.

Ferenc pápa szerint az elmúlt évtizedekben a történelem a múltba való visszatérés jeleit mutatta. A Szentatya utalt a háborúkra, konfliktusokra, a nacionalizmusokra, azokra a helyzetekre, amikor falakat építenek, az egyetlen megoldást látva bennük. Ugyanakkor reményt fakasztó jelek is vannak – hangsúlyozza a pápa –, amit az Astalli központ negyvenéves működése is mutat, rávilágítva arra, hogy

van lehetőség az együtt haladásra.

A menekültekben benne él a boldog élet utáni vágy, amely erőt ad a nehézségekkel való szembenézésre. Ferenc pápa üzenete szerint példájuk arra buzdít mindenkit, hogy a múlt hibáit ne ismételjük meg, hogy változtassunk a jelenben és építsünk egy jobb és békés jövőt. Az Astalli központ folytonos munkája ezt a példát mutatja mindenkinek.

Ferenc pápa annak a reményének is hangot adott, hogy a szolidaritás jegyében szabadon élhetnek együtt az emberek – mint egységes csoport, de nem egyforma emberek közössége, amelyben a kulturális változatosság érték. A fényképek tehát buzdítsanak a szolidáris közösség építésére és a találkozás kultúrájára – fogalmazott a Szentatya.

Michael Czerny bíboros visszaemlékezett az Astalli menekültszolgálat alapítójára, Pedro Arrupe jezsuita generálisra, aki a menekültek felkarolását, szolgálatát és védelmét jelölte ki a központ céljául. Czerny bíboros szerint az emberiség jövője a társadalmi befogadáson, a béke építésén és a társadalmi párbeszéden múlik, ennek egyik feltétele pedig az, hogy az emberek együtt tudjanak haladni a jövőbe vezető úton. Fontos, hogy kiküszöböljük a közönyt, és vállaljuk a felelősséget – tette hozzá.

A fotókiállítás megnyitóján felszólaltak azok is, akikről portré készült, köztük például Jawad és felesége, Nazifa, két afgán menekült, akik tíz éve élnek Olaszországban. Joy egy Nigériából menekült nő, akiről senki nem mondaná meg, hogy afrikai, mert albínó. Lampedusa szigetén kötött ki a menekülést követően, és így kapott egy második lehetőséget az életre, amelyet örömmel, mosollyal fogadott. Cedric Kongóból érkezett, színész, és emiatt kellett elmenekülnie. Művészetén keresztül hívta fel a figyelmet a nők elleni erőszakra a börtönökben, ami miatt egyes vezetők ellenségévé vált. Minden embernek, aki menekülésre kényszerül, azt kívánta, hogy valahol találjon nyitott ajtóra, és lépjen be rajta a holnap reményével.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria