Fogyatékkal élő, elutasított gyermek volt – Szentté avatták Castellói Margitot

Castellói Szent Margit halála óta tiszteletnek örvend, erényeiről és csodáiról hitelt érdemlő történetírók tettek tanúságot. Ferenc pápa a vallásos tisztelet legmagasabb elismerését adományozva neki – úgynevezett ekvipollens szentté avatással (pápai határozattal a szentek sorába iktatva valakit, aki már régóta a boldogok között szerepelt – a szerk.) szentnek nyilvánította, és elrendelte oltárra emelését.

*

Margit 1287 körül született Közép-Olaszországban, a Metauro folyó partján fekvő Metola kisvárosban, a mai Pesaro és Urbino megyében, kisnemesi családban. Szülei izgatottan várták gyermekük születését, ám amikor vakon és mozgássérültként látta meg a napvilágot, összeomlottak. Egyik lába rövidebb volt a másiknál, és sokkal kisebb volt a vele egykorú gyermekeknél. Kezdettől fogva teherként kezelték, szégyellték és ezért rejtegették is. Szolgájukra bízták neveltetését – ő adta neki a keresztségben a Margit nevet, mivel szülei még elnevezni sem akarták.

Kiskorától kezdve szerette az imádságot. Egyszer, miközben a családi kápolnában imádkozott, szülei látogatói majdnem észrevették.

A szülők nem akartak kockáztatni többé, ezért befalazták egy kicsiny erdei kápolnához tartozó helyiségbe.

A szobának, melyben mindennapjait élte, volt egy a kápolna belsejébe nyíló ablaka, amelyen keresztül hallgathatta a szentmisét; másik kicsinyke ablakán keresztül adták be neki az ételt. Még csak hatéves volt. Szülői szeretet nélkül kellett felnőnie, nem voltak játszópajtásai, csak a madarak társaságát élvezhette.

Szülei 1307-ben elzarándokoltak vele a Città di Castelló-i ferences kolostorba (ma Umbria régiója, Perugia megyében), hogy az 1292-ben szentség hírében meghalt Giacomo atyához imádkozzanak, közbenjárást kérve gyermekük csodás gyógyulásáért.

Ám minthogy nem történt csoda, minden nélkül, abban a ruhában, amelyet éppen viselt, a templomban hagyták a gyermeket, és hazamentek.

A kislány nagyon éretten és bátran viselkedett: nem sírt, nem panaszkodott a szüleire, sem sorsára – Istenre bízta magát, az árvák és elhagyottak Atyjára. Azon az éjszakán két koldus vette pártfogásába; majd szegény családok gondoskodtak róla, házukba fogadva őt. Hét éven keresztül így mindig volt szállása. Később egy szerzetesrend nővérei felajánlották neki, hogy csatlakozzon hozzájuk, amit örömmel elfogadott. Ám el kellett jönnie e közösségből, és újra elhagyatottá vált.

Később meghívták a harmadrendi világi domonkos közösségbe. Bevezették a közösség lelkiségébe, amely a tanuláson, imádságon és vezeklésen alapult. Naponta járt szentmisére, kívülről tudta a zsoltárokat, melyek nehezebb részeit magyarázni is tudta másoknak. A liturgia és az imádságok közben sokszor misztikus látomásai voltak; a föld felett lebegett elragadtatásai során. Különös tisztelettel volt a Szent Család iránt, sokat elmélkedett a megtestesülés titkán. Életét a betegeknek és a haldoklóknak szentelte, akik mindig számíthattak segítségére – éjjel-nappal bármikor készen állt elmenni a szenvedőkhöz, hogy ne legyenek egyedül nehéz óráikban. Ahol megfordult, béke költözött a házba, s megszűnt az ellenségeskedés.

Sok csoda történt közbenjárására – így haldokló keresztlánya gyógyulása is. Minden rokon és ismerős összegyűlt a kislány ágya körül; Margit a szomszédos szobában térdelve imádkozott. Amikor megkondult a templom harangja, a kislány magához tért, és azt suttogta, hogy keresztanyja imádságának köszönhetően meggyógyult.

Margit 1320. április 13-án, harminchárom éves korában, húsvét második vasárnapján halt meg. Teljes lelki békével hagyta el e földi világot. Számtalan csodás gyógyulás történt halála után. A mai napig épen maradt teste a Città di Castelló-i domonkos kolostorban látható.

Az Egyház csak a 17. század elején nyilatkozott hivatalosan Margit életszentségéről. V. Pál pápa 1609. október 19-én engedélyezte a Città di Castelló-i domonkosoknak, hogy szentmisét és megfelelő imádságokat végezzenek tiszteletére; 1675. április 6-án X. Kelemen pápa a Prédikátor Testvérek Rendje egész közösségére kiterjesztette tiszteletét. Ferenc pápa 2021. április 24-én avatta szentté – így már az egész Egyházban nyilvánosan tisztelhetik őt és kérhetik közbenjárását.

*

Margit szülei fiúgyermeket akartak – ha nem is fiút, akkor tökéletes leányt. A világ szemében haszontalan volt. Van-e joguk az élethez a hozzá hasonló „haszontalan” embereknek? Castellói Szent Margit sokaknak segített tanúságtételével és jótetteivel. Szentté válásának útja a szenvedő Jézus Krisztussal egyesített szenvedéseinek útja volt. Nagyon nagy érték ez, amely a domonkos rendben kiemelkedően hangsúlyozott együttérzés (compassio) erényéből táplálkozik. Hittel, reménnyel és irgalommal teli életet élt. Sokat adott másoknak, keveset kapva viszonzásul. Otthonában bántották és megalázták, mivel szülei fontosabbnak tartották a társadalomban betöltött helyüket és az anyagi javakat a szellemi értékeknél. Az emberi társaságtól megfosztva megtanulta az egyedüllétben magához ölelni Urát, Jézus Krisztust, akit nagycsütörtök éjszaka mindenki elhagyott. A megaláztatások ellenére Margit megbocsátott szüleinek, és oly sok jót tett másokkal, amennyit csak tudott. Jósága és könyörülete abból a meggyőződésből eredt, hogy Isten végtelen szeretettel szeret minden embert. Castello szegényei a szívükbe zárták őt. Házról házra járt, mint egy „a szegénység által befogadott hontalan koldus”.

Castellói Szent Margit, könyörögj érettünk!

Forrás és fotó: Domonkosok.hu

Magyar Kurír