Hogy az üldözöttek megtapasztalják a személyes figyelmet – Sajgó Szabolcs jószolgálati feladatáról

Megszentelt élet – 2019. december 11., szerda | 19:20

Novemberben újabb mérföldkőhöz érkezett a Jezsuita Menekültszolgálat. Rendi képviselője, Sajgó Szabolcs ugyanis az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps program megvalósításáért felelős államtitkár, Azbej Tristan felkérésére a program jószolgálati nagykövete lett. A programban való részvételéről Sajgó Szabolcsot Pop Andrea Júlia kérdezte.

A Párbeszéd Háza igazgatójának e küldetésben társai Böjte Csaba ferences szerzetes és Hölvényi György európai parlamenti képviselő – akik a korábbi években több úton is együtt jártak: Szíriában, Irakban, Egyiptomban, Kongóban és Kenyában –, valamint Herczegh Anita, Áder János köztársasági elnök felesége.

– Mióta foglalkozik humanitárius tevékenységgel a jezsuita rend, és hogyan kerültek kapcsolatba az államtitkársággal?

– Ilyen tevékenységet már a XVI. század óta végeznek a jezsuiták. Az alapítók Loyolai Szent Ignáccal már a rend 1540-es létrejötte előtt is járták az itáliai városokat, gondozták a legszegényebbeket, legkiszolgáltatottabbakat, a társadalom peremére szorultakat, és ápolták a betegeket. A történelem során sokféle formában volt jelen a rend életében a humanitárius szolgálat. Jelentős változást hozott Pedro Arrupe generális, aki 1980-ban elindította a Jezsuita Menekültszolgálatot. A szervezet nem kizárólag keresztényekre összpontosított, de mivel az üldözöttek legnagyobb része akkoriban is Krisztus-hívő volt, elsősorban az ő segítésük játszott központi szerepet. A probléma helyben történő kezelése ekkor is fontos szempont volt. A válság kirobbanásához a lehető legközelebb alakítottak ki menekülttáborokat és menekültszolgálatot, hogy a helyzet normalizálódása után, amint lehetőség adódik, az emberek visszatérhessenek szülőföldjükre. A közös gondolkodás és munka Hölvényi Györggyel és Böjte Csabával 2017-ben indult el. Ennek lett következménye, hogy 2019-ben a Hungary Helps programot gondozó államtitkárság részéről megkeresés érkezett hármunkhoz a jószolgálati nagykövetségre.

– Hogyan jött létre a magyar Jezsuita Menekültszolgálat?

– A magyar jezsuiták 1990 előtt is bekapcsolódtak a menekültek szolgálatába, például Kanadában az általuk vezetett magyar plébániákon keresztül, illetve 1990 után például Kárpátalján, vagy a délszláv válság idején. Intézményes formában Forrai Tamás akkori provinciális 2015 szeptemberében indította el a magyar Jezsuita Menekültszolgálatot. Létrehozásában és munkájában szerepet vállaltam többek között én is. Ezért Forrai Tamás kanadai szolgálatának kezdetekor természetes volt, hogy átveszem tőle a jezsuita felelősséget a szolgálatban.

– A gyakorlatban hogyan kell elképzelni a menekültszolgálat által nyújtott segítséget? A társadalom szélesebb rétege hogyan tud bekapcsolódni ebbe a munkába?

– A Jezsuita Menekültszolgálat nagy hangsúlyt fektet az anyagi, gyakorlati segítségen túl az erkölcsi támogatásra és a személyes jelenlétre. Munkáját nem tudná végezni, ha nem lennének önkéntesek, akik igen jelentős segítséget nyújtanak. Törekszünk – a gyűjtések mellett – a látogatások és a jelenlét megteremtésére, hogy az üldözöttek megtapasztalják a személyes figyelmet, a tágabb közösség megtartó erejét. Fontos, hogy a „belső lelki térképén” mindenkinek legyen ott az Egyház és az emberiség egésze az üldözött keresztényekkel és minden üldözött emberrel együtt. Saját problémáink mellett ne feledkezzünk meg azokról, akik másutt esetleg sokkal nagyobb nehézségekkel küzdenek, igen nehéz körülmények közt. Érték a rászorulók számára történő adakozás, jó és nemes cél, de nem elég adománnyal „letudni” a felelősségünket. Fontos, hogy hordozzuk is magunkban ezeket az embereket és közösségeket. A szolidaritás a lélekben kezdődik. Aki szolidáris, érzékenyebb az emberi problémákra, szenvedésekre, amik ott vannak mindenütt, és amiket néha nem akarunk vagy nem vagyunk képesek látni. Az üldözöttek iránti valódi szolidaritás megnyitja a szemünket és a szívünket a hétköznapokban a környezetünk felé is. Senki nem tud közelebb kerülni Krisztushoz, ha a közöttünk élő szenvedő emberekben nem ismeri fel. Ha szeretni akarom Istent, akit nem látok, az első lépés szeretni a köröttem lévő embereket, akiket látok. A szolidaritás kérdése hitünk, emberségünk kérdése. Ebből következik, hogy a lélekben hordozásra és a tettek szintjén történő segítségnyújtásra nekünk is épp annyira szükségünk van, mint rászoruló embertársainknak.

– Milyen célokat tűzött ki magának a Jezsuita Menekültszolgálat a Hungary Helps kötelékében?

– A magyar Jezsuita Menekültszolgálat végzi tovább a feladatát a közöttünk élő menekültek segítése, az oktatás, a szociális háló szövése, stb. területén, ahol praktikus, ott együttműködve az államtitkársággal. Felhívom a figyelmet egy november végi rendkívüli eseményre, az üldözött keresztényekről szóló második budapesti nemzetközi konferenciára. Sok anyaga elérhető az interneten, érdemes időt szánni a megismerésére. Az ott elhangzottak bőséges „muníciót” szolgáltatnak a jószolgálati nagyköveti tevékenységhez, például az üldözöttekkel való kapcsolat ápolásához, a figyelem felhívásához a hírekbe kevéssé vagy sehogy nem kerülő tragikus eseményekre, vagy az üldözöttekkel való hatékony törődés tudatosításához, ami szintén nem szokott nagy sajtót kapni.

Forrás és fotó: Jezsuita.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria