Isten segítségével és emberi igyekezettel – Védőszentjét ünnepelte a tihanyi bencés közösség

Megszentelt élet – 2019. november 17., vasárnap | 15:00

„Újrakezdés 964, 300 és 25 évvel ezelőtt” – fogalmazta meg Erdő Péter bíboros, prímás Tihany üzenetét Szent Ányos ünnepének jubileumi szentmiséjén november 16-án. A tihanyi ünnep hálaadás volt mindazokért, akiknek köszönhetően az apátság országos hírű lelki és kulturális központtá vált.

Ünnepi hangulat, élénk forgatag fogadta a Szent Ányos ünnepére érkezőket Tihanyban. Az apátság védőszentjének emléknapjával párhuzamosan zajlik a balatoni település őszi fesztiválja, a Balaton jellegzetes halfajtáját, a „látott halat”, a gardát középpontba állító Gardália. A szerzetesek ünnepe idén kiemelt hangsúlyt kap a kettős évfordulónak köszönhetően: a török idők utáni 1719-es és a rendszerváltás utáni 1994-es újrakezdés kerek évfordulóját ünneplik.

A bencések három órakor Utazás a XVIII. századba címmel történelmi idegenvezetésre hívták a fesztiválozókat, hogy végigvezessék őket az apátság közel ezeréves történetén. Zsúfolásig megtelt a templom. Az érdeklődőket Barkó Ágoston OSB, a Tihanyi Bencés Apátsági Múzeum igazgatója vezette be a tihanyi apátság fordulatos történetébe.

Kelet és Nyugat találkozása, lázadás, dúlás, pusztulás és szétszóratás az egyik oldalon, a vallás erejébe vetett bizalom, összefogás, erőfeszítés és áldozatok, azaz újrakezdeni mindig kész hit a másik oldalon. Erről beszél Tihany 964 éves története, amit az apátsági, 18. században épített barokk templom és az ősi, középkori alapokat hordozó altemplom bemutatásával ismertetett meg az idegenvezetéssel kísért séta.

I. András király 1055-ben alapított monostort a Mennyekbe Felvett Szűz Mária és Szent Ányos püspök tiszteletére. A király a Bölcs Jaroszláv udvarában, a magyarországi pogánylázadások miatt a Kijevi Ruszban töltött száműzetéséből hazatérve szerzeteseket is hozott magával, akik Tihanyban a tufába vájt barlangokban – ma barátlakások – kezdték meg életüket. Védőszentjük, Szent Miklós ma az apátsági templom egyik oltalmazója.

I. András felesége, Anasztázia révén sógorságba került I. Henrik francia királlyal, akinek hitvese, Anna ugyancsak Bölcs Jaroszláv lánya volt. András király hozzálátott a pogányság felszámolásához, erélyesen lépett fel a nép körében a keresztény vallás ellenzőivel szemben, és Szent István rendelkezései szerint irányította a népét. Építő munkájának egyik gyümölcse Tihany, amit a király annyira megszeretett, hogy nyughelyéül is választott és Szent Ányos védelmébe ajánlott. Az 5. században élt szent Márton mellett Franciaország legnépszerűbb szentje. András ezzel a választásával hangsúlyozta nyugati kötődését, és Ányos, Orléans püspöke személyében olyan oltalmazót állított példaképül a magyarság elé, akit tisztelet övezett mint városa védelmezőjét az idegen hadakkal szemben, és az uralkodó és uralkodó közötti egyezséget, az uralkodó és alattvalói közötti hűséget szavatolta.

Elég csak körbenézni a templomban, körülöttünk van a történelem: a főoltárkép Ányost ábrázolja, szemben vele, a főkapu szemöldökkövén látható címerben, a 18. századi újrakezdés apátjának, Lécs Ágostonnak címerében Szent Miklós. Bal oldalon a Mariazelli-oltár Szűz Mária kegyszobrával, szemben vele a Jézus szíve-oltár, mellettük a Szent Benedek-oltár és a Szent Skolasztika-oltár a rend történetének kezdeteit idézi fel. Az altemplomban I. András nyughelye, a szerzetesi kriptában a közösség „már hazatért” tagjaira emlékezhetünk.

Ez a történelmi séta készített fel a szentmisére, melyre Erdő Péter bíboros-prímást várta a közösség. Nem csak a barokk főhajó telt meg az ünnepi liturgiára, sokan vagyunk a gyerekkápolnában is. A szentély melletti boltíves kápolnában kivetítőn követhetik a kisgyerekes családok a szentmisét. A gyerekek rajzolgatás, könyvlapozgatás mellett tanúi annak, hogyan kapcsolódnak be szüleik a liturgiába.

A templomban megszólal az ének, a Tihanyi Bencés Iskola kórusa énekel. Az ünneplőket Mihályi Jeromos konventuális perjel köszönti, kiemelten Michael August Blume SVD érseket, Magyarország apostoli nunciusát, Várszegi Asztrik OSB emeritus főapátot, Fazakas Z. Márton OPraem apátot, Bérczi Bernát ciszterci apátot, valamint minden, a közösséggel ünneplő szerzetes- és paptestvért, a tihanyi híveket és a bencések népes barát- és vendégseregét.

A szentmise főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros. Szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük.

Exellenciás Apostoli Nuncius Úr, Püspök Úr!
Főtisztelendő Perjel Atya!
Kedves Pap és Szerzetes Testvérek!
Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Jeles évfordulót ünnepel a Tihanyi Bencés Közösség, de nagy öröm ez az alkalom az egész Magyar Egyház számára is. 300 évvel ezelőtt, 1719. október 12-én került a Tihanyi Bencés Közösség Pannonhalmához. Ez azt jelentette, hogy újra a magyar bencések népesíthették be ezt a régi apátságot. Szent ez a hely számunkra, mert arra emlékeztet, hogy hogyan tud Pannóniában elpusztulni és aztán mindig újraszületni a kereszténység.

2. Szombathely, Pécs vagy Aquincum a római kori kereszténység emlékeit hordozza. A népvándorlás után új misszióra, új lelkesedésre, új áldozatokra volt szükség, hogy ismét keresztény élet alakulhasson ki ezen a tájon. Szent István király megszervezte az Egyházat, és őszinte, személyes hittel karolta fel a misszió ügyét. De halála után a polgárháború, majd a pogány lázadás újra megkérdőjelezte, hogy lehet-e otthona a kereszténységnek ezen a vidéken. Különösen az idegenek és a papok váltak a lázadók haragjának célpontjává. Ez az az időszak, amelyet a vértanú püspökök, Szent Gellért, Szent Böldi és Szent Beszteréd neve fémjelez. Ha helyes az utóbbi két név Poldi és Bisztrid olvasata, akkor még az is lehet, hogy a három személy a külföldi missziós papok három csoportját, a németeket, a szlávokat és az Itáliából érkezőket képviseli. Mert különböző népek összefogására volt szükség a közös keresztény hitben a magyarok megtérítése során. Olyan helyzet alakult ki, amikor az Egyházat és a kereszténységet a háborúk és a lázadások után szinte újra kellett alapítani.

3. Ez a hatalmas munka pedig I. András nevéhez fűződik, aki száműzetése után Kijevből tért haza, és orosz katonaság segítségével helyreállította a kereszténységet. Ez a munka azonban már a középkor nehéz viszonyai között sem pusztán katonai feladat volt, hanem megint csak alázatos, türelmes papi és szerzetesi szolgálatot kívánt. Ezért került sor 1055-ben a Tihanyi Apátság megalapítására Szent Ányos és a Boldogságos Szűz Mária tiszteltére. Szent Ányos orléans-i püspök választása védőszent gyanánt kapcsolatos I. András személyével, hiszen az ő sógora volt I. Henrik francia király, aki a hazájában nagy tiszteltnek örvendő szent életét is jól ismerhette. Márpedig Szent Ányos legendájában szó van arról, hogy Isten a Szent Püspök imájára hogyan menti meg a hunok pusztításától Orléans városának keresztény népét Aetius római hadvezér segítségével, aki elkergeti a barbárokat. A magyarországi pogánylázadások után sokan aktuálisnak érezhették ezt a történetet. Talán még egyes részletek is konkrét példaként jelenhettek meg előttük. Szent Ányos legendájának kilencedik fejezetében külön elgondolkodtató a hunok helyzetét megnehezítő négynapos esőzés említése. Köztudott, hogy a korai középkorban lovas íjászaik csak a keletről érkező pusztai népeknek voltak, csak ők használtak szaruból készült íjat: ez elég könnyű és erős volt ahhoz, hogy lóháton is harcoljanak vele. Ilyen fegyverük volt a magyaroknak is, később pedig a Magyarországra betörő kunoknak. Csakhogy a nyugati, esős időben ezek a könnyű íjak megereszkedtek, használhatatlanná váltak. Ezért veszítették el a kunok a 13. században például a hódtavi csatát. Könnyen megláthatták I. András kortársai a hasonlóságot a hajdani hunok és a fellázadt pogány magyarok között.

4. Tehát újjászületés, újrakezdés a keresztény élet megújítása történelmi pusztítások és veszedelmek után – ennek lett jelképe Tihany, ezt a sorsot kellett viselnie a későbbi évszázadokban is. Az 1500-as évektől az 1700-as évek elejéig szünetelt a kolostor működése. A török veszély elmúltával Tihany először német apátság kezelésébe került. Hosszú évekre és elszánt, de már nem katonai, hanem jogászi küzdelemre volt szükség, amíg az apátságot újra a magyar bencések vehették birtokba. 1950-ben újra elvették az apátságot, és csak az 1990-es években indulhatott újra a szerzetesi élet. Húsz évvel ezelőtt ez a központ már perjelség rangjára emelkedett, ma pedig önálló monostor.

Mindig újrakezdeni Isten segítségével és emberi igyekezettel: ez Tihany üzenete.

5. Ezt a szakadatlan fáradozást állítja bele a mai evangélium az üdvösség művének összefüggésébe. Hiszen Jézus arról beszél, hogy az emberfia eljövetelére várunk, hogy az életünk, a lehetőségeink úgy vannak ránk bízva, mint vagyonkezelőre, akiknek másokról is gondoskodniuk kell. Nem kényünk-kedvünk szerint gazdálkodunk a lehetőségeinkkel, az időnkkel, az erőnkkel, a javainkkal, hanem annak szándéka szerint, aki mindezt ránk bízta. Ő pedig eljön, és számadást fog kérni tőlünk. Bármikor megjöhet, ezért kell készen állnunk éjjel és nappal. Ennek a készenlétnek a két nagy területe pedig az emberi munka és a napokat meg az órákat összekötő folytonos imádság. A bencés életeszmény „Ora et labora” jelszavának hiteles követése legyen ennek a közösségnek az ereje. Ez legyen az az ajándék, amelyet újra és újra felajánlanak Egyházunknak és a világnak. Isten áldása kísérje a tihanyi apátság életét és az egész magyar bencés közösséget. Ámen.

*

A liturgiát követően Mihályi Jeromos közösségük legújabbkori 25 évéért adott hálát. „Emlékezzünk Pásztory Valter OSB atyára, aki elsőként mint plébános visszatért Tihanyba, és elkezdte a templom restaurálását ls a bencés életet Tihanyban. Örülünk, hogy itt van közöttünk Lövey Félix OSB atya, aki Valter atyát követve már lassan harminc éve végzi itt lelkipásztori szolgálatát. Kiemelt köszönet illeti Korzenszky Richárd kiérdemesült perjel atyát; perjelsége alatt sok munka és küzdelem árán megújult a barokk templom és monostor, s az apátság országos hírű lelki és kulturális központtá vált.”

Végül a bencés testvérek emlékéremmel fejezték ki megbecsülésüket azok irányába, akik áldozatos munkával sokat tesznek az apátságért és a közösségért. A 2015-ben alapított díjat Tihany hajdani jeles 18. századi apátjáról, Vajda Sámuelről nevezték el.

Az elismerést Mihályi Jeromos OSB és Erdő Péter bíboros adta át a két kitüntetettnek, Bischof Péternek, a Bencés Diákszövetség veszprémi területi egysége vezetőjének és Csizmazia Zsoltnak, az apátsági templom sekrestyésének, a ministránsközösség elhivatott vezetőjének.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria