Jean nővér 98 évesen az amerikai kosárlabda csúcsán – névre szóló edzőcipőben

Milliók nézték őt a közvetítések alkalmával, ahogy imádkozik csapatáért, a Ramblersért, amely a chicagói Loyola Egyetem kosárcsapata. Jean nővér 1994 óta tartozik a csapathoz: ő a lelkivezetőjük („chaplain”), s amellett, hogy imádkozik a fiúkkal, a játékukkal kapcsolatban is pontos meglátásai szoktak lenni. Imádkozik, hogy az Úr oltalmazza meg a játékosokat, hogy a bírók jól fújjanak, hogy lehetőleg nyerjenek a végén. Mindezt az ajándékba kapott, névre szóló Nike sportcipőjében: a bal lábon Sister, a jobb lábon Jean felirattal.

A Loyola csapata idén, 33 év után először hihetetlen eredményeket ért el az NCAA egyetemi kosárlabda-bajnokságon: elődöntőbe jutottak. Ez természetesen elsősorban a játékosok és az edzők érdeme, de ők maguk azt mondják, Jean nővér jelenlétének hatása tagadhatatlan. A nővér szavai kint vannak a falon a Loyola sportközpontjában: „Imádkozz, dolgozz, győzz” („Worship, work, win”). Porter Moser edző szerint azonban Szent Ignác szavai még ennél is jobban jellemzik a 98 éves szerzetesnővért: „Menjetek, és lobbantsátok lángra a világot!”. „Ő pont ilyen. Fény gyúl mindenhol, ahova belép. Mindig mosolyog. Érezhető az energia körülötte. Én nagyon érzem.”

Jean nővér minden játékosnak – az ellenfelek játékosainak is – tökéletesen ismeri az erősségeit és a gyenge pontjait. A meccsek előtti közös imádságoknál, miközben áll a hatalmasra nőtt kosarasokkal egymást átkarolva, a fohászok közben figyelmeztetések is elhangzanak: a fiúk emlékezetébe idézi, mire vigyázzanak az ellenfél legveszélyesebb játékosainál.

Minden meccs után külön e-mailt ír Mosernek, a többi edzőnek, és minden játékosnak személyre szólóan: gratulál, dicsér – és bátorít, ha rosszul sikerült valami.

Jean nővér fiatalon döntött a Könyörületes Szűzanyáról nevezett (Sisters of Charity of the Blessed Virgin Mary, BVM) amerikai alapítású, Magyarországon nem működő rend mellett. Ötven éve áll egyetemi alkalmazásban: harminc évig a Mundelein női egyetemen dolgozott, amelyet rendje alapított 1930-ban, majd átkerült a Loyola Egyetem kötelékébe, amikor a Mundelein 1991-ben beolvadt a jezsuita intézménybe. Fiatalkorában tanárként és edzőként is dolgozott különböző általános iskolákban; volt edző kosárlabda-, röplabda-, sőt jojócsapatban is. 

Számtalan diákszervezet hivatalos és rengeteg diák nem hivatalos lelkivezetője, lelkigondozója. Mivel ez a munkamennyiség meg se kottyant neki, egyéb projektekbe is beszállt, s mellette elindított egy kezdeményezést SMILE néven, amely diákokat, egyetemi hallgatókat köt össze a közelükben élő idős emberekkel. SMILE, azaz Students Moving Into the Lives of the Elderly – a betűszó egybeolvasva (smile) annyit tesz: „Mosolyogj”; kibontva pedig: „Diákok, akik részei az idősek életének”.

A róla szóló Twitter-posztok alatt sorjáznak hajdani diákok hálás hozzászólásai, akik elmondják, mekkora „celeb”, mennyire közismert és közkedvelt személyiség volt mindig Jean nővér az egyetemi campuson, a sportéletnek és a hitéletnek is meghatározó része. Van, aki beszámol arról, hogy egyetemi évei alatt volt egy nehéz időszaka, és valaki szólt Jean nővérnek, hogy baj van – attól kezdve hetente egyszer jelenése volt a nővérnél, egyszerűen csak beszélgettek az élet dolgairól, a kosárlabdáról, mindenféléről – Jean nővér kedvessége elmondhatatlanul sokat jelentett számára.

Sister Jean a Loyola Egyetem campusán az egyik kollégiumi épületben él kis külön lakrészében – ott tart heti imaalkalmakat a diákoknak. A meghitt találkozásokon gyertyát gyújtanak és a következő vasárnapi evangéliumról elmélkednek, beszélgetnek – és persze az egyetemi dolgokról is; kiengedik a gőzt, megosztják tapasztalataikat, élményeiket, nehézségeiket. Jean nővér türelemmel meghallgatja a fiatalokat, majd sütit oszt.

Forrás: America Magazine, The Jesuit Post, Loyola Phoenix

Fotó: America Magazine, Loyola University Chicago, The Jesuit Post

Magyar Kurír
(vn)