Jezsuiták Afrikában – Az emberi méltóság bajnokai

Áll egy templom a kenyai Malindiben, melyről úgy tartják, hogy már Xavéri Szent Ferenc is imádkozott benne. Az Indiai-óceán partján fekvő kikötőváros a 16. században fontos állomása volt a portugálok távol-keleti fűszerkereskedelmének, az Indiába tartó jezsuita misszionárius hajója is kikötött ott. A beszámolók szerint három napot töltött a városban, ezalatt prédikált, helyi muszlim értelmiségiekkel társalgott, majd továbbhajózott Goa felé.

Az utólag róla elnevezett templomot, Kelet-Afrika legrégibb katolikus épületét 2006-ban újították fel. 2018-tól pedig újra vannak jezsuiták az időközben turistaparadicsommá lett városban: evangelizálnak, hatszáz fős plébániai közösséget vezetnek, küzdenek a munkanélküliség, a kizsákmányolás és a szexuális visszaélések ellen. Malindi története elnagyolt, mégis találó összefoglalása a jezsuiták és Afrika lassan ötszáz éves kapcsolatának.

1540-es alapítása óta a Jézus Társaságának egyik legjelentősebb tevékenysége a misszionáriusi szolgálat. Míg gyakran hallani az indiai, japán, kínai, dél- és észak-amerikai jezsuita jelenlétről, a rend afrikai tevékenységére kevesebb figyelem irányul. Pedig még Szent Ignác küldte rendtársait Kongóba és Etiópiába, majd halála után nem sokkal a mai Angola, Mozambik és Zimbabwe területén is alakultak missziós állomások. Ám a jezsuiták tartós afrikai szolgálatát előbb a helyiekkel való konfliktus nehezítette – több helyről is elüldözték a szerzeteseket, vezetőjüket megölték –, majd a rend 1773-as feloszlatása lehetetlenítette el.

Missziós tevékenységük csak az 1880-as években indult újra az addigra gyarmati sorba taszított világrészen. Ekkoriban meg kellett küzdeniük azzal, hogy a földrész lakói a nyugati elnyomókkal azonosították őket. A zambézi misszió boromai állomásán magyar rendtagok is szolgáltak. Nem csak mezőgazdaságra tanították a helyieket, ezzel felszámolva az éhezést, de a rabszolga-kereskedőktől is védelmezték az ott élőket, akik a „szabadság várának” nevezték a jezsuita telepet.

Jean-Baptiste Janssens rendfőnök szociális apostolkodásról szóló, 1949-es írása nagy hatással volt a Társaságra, s a rend társadalmi igazságosság melletti egyre határozottabb kiállásához vezetett. Az Afrikában szolgáló jezsuiták is hűségesen munkálkodtak a második világháború után sorra függetlenedő országok felemelkedésén. Jezsuitának lenni ott ma is egyet jelent a szegénység elleni küzdelemmel, a megbékélés előmozdításával és a társadalom jobbításával. A legnagyobb siker, hogy ezt a szolgálatot ma már leginkább helyi szerzetesek végzik.

Jelenleg 15 ezernél is több jezsuita él a világ 120 országában, minden tizedik Afrikában. És ez az arány egyre csak nő, mert míg világszinten az 1960-as évek óta csökken a rend létszáma, az Afrikában tapasztalható demográfiai robbanással párhuzamosan lelki ébredésnek lehetünk tanúi.

A világ második legnépesebb kontinensén 2018-ban 1,3 milliárd ember élt, közel felük 15 évesnél fiatalabb volt. A legelterjedtebb vallás a kereszténység, az afrikaiak 49 százaléka valamelyik Krisztus-hívő felekezethez tartozik, a második az iszlám, negyven százalékkal, és jelentős a törzsi vallások követőinek a száma is. A Jézus Társasága az 54 nemzetközileg is elismert afrikai országból napjainkban 34-ben van jelen…

A cikket teljes terjedelmében ITT olvashatják.

Forrás: Jezsuita.hu

Fotó: Jezsuita.hu; Paul Jeffrey / JRS

Magyar Kurír