Jubilálnak az érdi ciszterci nővérek: 75 éve alapították a közösséget

1944 tavaszán isteni indíttatásra fogalmazódott meg Naszályi Emil OCist zirci szerzetes szívében a Ciszterci Rend női ágának újjáélesztése a monasztikus életeszmény megvalósítására. A sok imádság, benső készület, majd az érdeklődő fiatal lányok Isten iránti önfeláldozó szeretete mély bizalommal kapaszkodott bele Isten akaratába, hogy Endrédy Vendel apát megbízásából Emil atya vezetésével 1945. június 11-én elkezdjék a Veszprém megyei, Zirc közelében fekvő Nagyesztergáron a Szent Benedek Regulája szerinti életet.

A monasztikus életet élő közösséget Emil atya és Punk M. Gemma anya a szétszóratás (1950. november 21.) után is megkísérelték összetartani, ami sikerült is negyven éven át: Budapest közelében, Érden vettek egy kis házat. Évek múlva az érdi ház után Budapesten is sikerült két lakást szerezni. Így, kis csoportokban kisebb volt annak a kockázata, hogy felfigyelnek a szerzetesközösségre. A veszélyes történelmi helyzet ellenére Gemma anyát 1971. december 15-én Sighard Kleiner generális apát megbízásából Endrédy Vendel apát úr Pannonhalmán a legnagyobb titoktartás mellett apátnővé benedikálta.

1989-től a külföldi jótevőiknek köszönhetően lehetőség nyílt egy igazi, a ciszterci építészeti szabályoknak megfelelő monostor felépítésére. Az új templomot és monostort 1993. szeptember 11-én Kada Lajos érsek, apostoli nuncius szentelte fel. Itt újra megvalósíthatók lettek a monasztikus élet külső feltételei: újra lett földjük, ahol a nővérek a monostor falain belül dolgoznak.

A ciszterci nővérek két legfontosabb tevékenysége az imádság és a fizikai munka. Fizikai munka közben a lélek szabadon tud Istennel beszélgetni, imádkozni, ami szellemi munka közben nehezen valósítható meg, de a kétkezi munka szabadon hagyja az ember bensejét Isten számára. Ez a fizikai munka egyrészt a földművelést jelenti, másrészt lelkigyakorlatozók vendégül látását a monostorban. A vendéglátás nem borítja fel a nővérek monasztikus életét, mert – akárcsak a vendégek – ők is egész nap saját munkájukat végzik. Egy nővért leszámítva nem érintkeznek  a lelkigyakorlatozókkal, mégis velük vannak, értük is dolgoznak és imádkoznak.

* * *

A nővérek személyes szavai a jubileum alkalmából:

„Nagy hálával köszönjük meg Istennek, hogy mindezt kigondolta, megvalósította, és ugyanúgy köszönettel tartozunk alapítóinknak, akik hűséges életükkel mindvégig kitartottak és példát adtak.

Kérjük, segítsetek velünk együtt hálát adni, és imádkozzatok értünk, hogy életünk tetsző legyen Isten előtt, s méltón tudjuk Őt a szent zsolozsmában dicsérni, munkánkkal szolgálni, s mind inkább átadjuk magunkat Teremtőnknek és hasznára legyünk az egész emberiségnek!

Könyörögjünk együtt,
– hogy közeledésünkben az embereket is közelebb vigyük Istenhez,
– hogy vágyakozásunkkal kinyissuk a szíveket, és Isten kegyelme megérinthesse őket,
– hogy állhatatos türelmünkkel másokban a jóban való kitartást erősítsük,
– hogy életünk belső szépségével a szomorúak számára lelki örömöket esdhessünk le,
– hogy lemondásaink és áldozataink által az önzésből kilépve egymás felé fordítsuk az emberek arcát,
– hogy imádságunk és munkánk valóban megszentelje az emberek életét és munkáját!

Itt szeretnénk hálásan megköszönni az évek folyamán Tőletek kapott sok segítséget, adományt, a hűséges imádságot, minden együtt érző ránk gondolást, kedvességet, figyelmességet, amellyel segítettetek bennünket!

Mindennap imádkozunk jótevőinkért, az Ő áldása kísérjen Mindnyájatokat!

Deo gratias!”

Forrás: Regina Mundi Apátság/Szerzetesek.hu, regi.katolikus.org

Fotó: regi.katolikus.org

Magyar Kurír