Kanadában elhunyt Kish Gábor jezsuita szerzetes

„Egy hete jártunk nála és a többi jezsuitánál Pickeringben. Most is, mint olyan sokszor az elmúlt években, nagyon gyengén ágyában pihent, alig hallható lélegzéssel. Nem hiszem, hogy felismert volna bennünket, de a kezemet megszorította. Isten nyugosztalja olyan sok földi betegség után!” – adta hírül a rendtársaknak Forrai Tamás SJ, a torontói Szent Erzsébet-egyházközség plébánosa.

Kish Gábor 1924. október 30-án született Békésszentandráson. 1945-től a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust, majd Szegeden kezdte el a filozófiát. Mivel azonban a kibontakozó egyházüldözés elől társaival együtt külföldre kényszerült menekülni, tanulmányait az olaszországi Chieriben fejezte be. 1952-ben St. Blasienben volt magiszter, majd 1953 és 1956 között Maastrichtben végezte a teológiát; itt szentelték pappá 1955-ben.

A következő esztendőben Dublinban töltötte a terciát, vagyis a jezsuiták harmadik probációs időszakát. Ezután 1959-ben Torontóba helyezték, majd 1960 és 1963 között Courtlandben volt káplán. 1964-től 1973-ig Hamiltonban szolgált, 1974 és 1993 között az egyesült államokbeli Yonkersben látta el a plébánosi feladatokat, 1995 és 1997 között Vancouverben vezette a magyar egyházközséget, majd 1997–98-ban ismét Courtlandbe helyezték. Gyenge egészsége miatt 1999-ben beköltözött a hamiltoni Szent Erzsébet Otthonba, hogy – a jezsuiták szép megfogalmazása szerint – ott imádkozzon az Egyházért és a Társaságért.

2019. december 23-án az ugyancsak kanadai Pickering idősotthonában hunyt el békésen, rendtársai körében. Kish Gábor életszolgálatát híven fejezi ki egykori válasza, hogy mit jelent számára jezsuitának lenni: „Igyekszem megtenni, ami a lehető legjobb.”

Forrás és fotó: Jezsuita.hu

Magyar Kurír