Karizma, küldetés, szeretet – A Szociális Testvérek Társaságának ünnepe Kolozsváron

A szombati hálaadó szentmisén – amelynek főcelebránsa és szónoka Hortobágyi Cirill bencés főapát volt, s amelyben az alapítás óta eltelt száz évért adtak hálát – ezüstfogadalmat ünnepelt Gábor Csilla, Homa Ildikó, Nagy György E. Zelma testvér; negyvenéves fogadalmát ünnepelte Fogarasi Edit testvér; egy jelölt pedig az új élet csírájaként magára öltötte Szent Benedek érméjét.

A főapát homíliájában felidézte: az első testvérek a bencés lelkiségben ismerték fel azt a karizmát, tradíciót és erőt, amely egy apostoli, ám nagyon is a mai világban élő szerzetesközösséget képes éltetni, táplálni, és az evangéliumra figyelve az Egyházban és a világban megtartani. Szent Benedek a szerzetesi életet megkezdő új testvérhez, és benne az Úristen ajándékát ünneplő közösséghez ezeket a szavakat intézi: „Föl kell tehát állítanunk az Úr szolgálatának iskoláját!” (RB Prol. 45) Mert szerinte a monostor, a szerzetesközösség olyan, mint egy iskola, ahol meg lehet tanulni Istenre figyelni és az embertársat szeretni.

Az ezerötszáz éves bencés rend és a száz évre visszatekintő Szociális Testvérek Társasága titka egy és ugyanaz: nem szűnt meg tanítvány maradni, nem szűnt meg Istenre figyelni és az embertársat szeretni, nem szűnt meg abba az iskolába járni, ahol Jézus a tanító – folytatta Hortobágyi Cirill főapát. – Jézus nyomokat hagyott hátra, nem tűnt el csak úgy a világból. A szerzetesség szolgálatára és küldetésére, közöttük a szociális testvérekére is úgy tekintünk, hogy Jézus nyomait, üzenetét keresik a világban, s erről tanúságot tesznek az emberek között. Schlachta Margit, Boldog Salkaházi Sára és a többi alapító úgy álmodták meg közösségük szolgálatát, hogy a lelkek mentése, a közjó szolgálata, a társadalmi problémák enyhítése, a nehéz helyzetben lévő nők, gyermekek és családok segítése lesz a küldetésük az evangélium által, a katolikus egyház szociális tanításának szellemében, Isten megszentelő szeretetének jeleként, mindig a kor igényeinek megfelelően. Amikor így döntöttek, akkor nem tettek mást, mint Jézus nyomait, mai üzenetét kívánták keresni a világban és tanúságot tenni róla.

Hogyan és mikor tudunk Jézus nyomába lépni? Amikor az egyik ember elköteleződik a másik mellett szeretetből, szabadon, hogy a másiknak hasznára legyen; amikor valaki tud bocsánatot kérni és megbocsát annak, aki megbántotta; amikor önzetlenül kedves, barátságos, szolgálatkész, jólelkű a másikkal. Jézus és az apostolok is nyomokat hagytak hátra. A letűnt korok keresztényei Jézus és tanítványai nyomdokaiba léptek, most pedig rajtunk a sor – biztatta hallgatóságát Hortobágyi Cirill.

Jézus nem azt várja, hogy erőnkön felüli nagy tetteket vigyünk végbe, hanem csak annyit, hogy egyszerűen éljük, és hirdessük az evangéliumot.

Találkozzunk újra és újra Jézussal az imádságban, a szentségekben, és találkozzunk az emberekkel, hiszen ezek a találkozások adnak értelmet az életünknek és hoznak gyógyulást számunkra, az élettel és a találkozásokkal szükségszerűen együtt járó sebekre.

A szentmise után a BBTE Római Katolikus Teológia Kara dísztermében jubileumi konferenciát tartottak, amelynek keretében Hortobágyi Cirill főapát Nova et vetera – A bencés lelkiség, és Kővári Magdolna általános elöljáró Sziklaszilárd hűség és értékőrzés – Szociális testvérek a történelem sodrában címmel tartottak előadást, valamint Nóda Mózes, a kar intézeti igazgatója Teológia és a Szociális Testvérek Társasága címmel a teológiának két olyan területét emelte ki, ahol a testvérek kiemelten elkötelezték magukat: a szociális kérdés és a liturgikus megújulás témáját.

A teljes beszámoló és képgaléria IDE kattintva elérhető.

Forrás és fotó: Bodó Márta/Gyulafehérvári Főegyházmegye

Magyar Kurír