Krisztus szeretete sürget minket – Páli Szent Vince „szeretetleányai” a Pécsi Egyházmegyében

A Pécsi Egyházmegyében a lazaristák és a „szürke nénék” is jelen voltak. A lazaristák csak a 20. század első felében működtek az egyházmegye területén egy központtal (Lakócsa, 1924). Missziós tevékenységük több részből állt: népmissziókat tartottak főleg falvakban, szegénygondozó szeretetegyesületeket szerveztek és irányítottak, szemináriumokban lelkigyakorlatokat vezettek és igazgatták, lelkileg gondozták a rend női szerzeteseit. A szürke nénék – irgalmas és vincés nővérek – a 19. század közepétől a 20. század közepéig, mintegy száz éven keresztül működtek, viszonylag nagy számban és több központtal.

A nővéreknek a Pécsi Egyházmegyében való letelepítése (1855) Girk György püspök nevéhez köthető. Először a pécsi városi közkórházban és szegényházban kezdték el szolgálatukat; majd tevékenységi színhelyük bővült a Rudolfinummal (1878), a Baranya vármegyei árvaházzal és elemi iskolával, a Matessa árvaházzal (1893) és a Marianum leánynevelő intézettel (1902). A 20. század elején közel hetven nővér segítette Pécsett a rászorultakat. Idővel az egész egyházmegyében alakítottak közösségeket, teljesítettek szolgálatot: így Szekszárdon a szegényházban (1854), az árvaházban (1900), a katolikus óvodában (1890); jelen voltak Bonyhádon (1882), Bólyban (1882), Pakson (1884), Regölyben (1888), Nagymányokon (1890), Bakócán (1892), Dunaföldváron (1901) és Pincehelyen (1903).

Számuk az 1940-es években megközelítette a száznyolcvan főt. A nővérek elsősorban beteggondozással, karitatív munkával, szegény gyermekek és árvák gondozásával, elemi szintű oktatásával foglalkoztak. A 20. század közepéig, a rend feloszlatásáig működtek az egyházmegyében, és fejtették ki áldásos tevékenységüket, jelmondatuknak megfelelően: „Krisztus szeretete sürget minket!”.

Forrás: Pécsi Egyházmegye; Pécsi Egyházmegyei Levéltár, Magyar katolikus lexikon

Fotó: Damásdi Zoltán, Pécsi Egyházmegyei Levéltár

Magyar Kurír