Legyünk a világ világossága és a föld sója – Missziós ünnep Szent József évében

Valóban ünnep volt ez a nap, hiszen két év kihagyás után végre ismét megszervezhette az Isteni Ige Társasága és a Pápai Missziós Művek a programot. Az ország számos pontjáról érkeztek vendégek. A hűvös, szeles októberi időben gyorsan fogyott a forró tea és a kávé, miközben a rég nem látott ismerősök beszélgettek egymással, de mindenki örült, hogy újra megtapasztalhatta a közösség erejét.

A programon részt vett többek között Michael August Blume SVD apostoli nuncius, aki verbitaként mindig szívesen látogat el a missziós rendezvényekre, ünnepekre. Eljött Fodor Réka missziós orvos, az Afréka Alapítvány egyik létrehozója, valamint négy nigériai diáklány, akik ösztöndíjjal hazánkban tanulnak. A verbiták által vezetett minden plébániáról érkeztek hívek: Vasvárról, Körömből, Bicskéről, Kőszegszerdahelyről, illetve az oldallagosan ellátott plébániákról és a filiákról, emellett Budapestről és Kőszegről, ahol rendházak működnek, ahogyan még számos településről, ahol a hívek kapcsolatban állnak a verbitákkal.

A program a Szentlélek hívásával kezdődött. A Burbela Gergely SVD bicskei plébános vezette imát és elmélkedést a bicskei istendicsőítő zenekar kísérte – akik a szentmise zenei szolgálatát is ellátták.

Gergely atya azt a részt olvasta fel az evangéliumból, amikor az apostolok megkérik a Mestert, tanítsa meg őket imádkozni, és Jézus elmondja a Miatyánkot.

Ez az ima – ha jól mondjuk – átformál, hogy Isten cselekedjen bennünk, és segít megtapasztalni Isten irgalmas szeretetét. Megmutatja a lelkünk fényét és sötétségét is – fogalmazott Gergely atya. Mert

Jézus irgalmas szeretetével gyógyítani akar minket. Nemcsak a jóban hív minket, hanem a jóban és a rosszban is, hogy mondjuk: „Szenteltessék meg a te neved”.

Tizenkilencedik alkalommal rendezték meg a Világmisszió Országos Ünnepét, amelynek a kezdetektől az a célja, hogy megerősítse a hívekben annak tudatát, hogy Jézus missziós parancsa minden megkeresztelt emberhez szól – hangsúlyozta Chavvakula Lourduraju SVD missziós titkár. Szent József évében ezt a mottót választották a szervezők: Milyen az igaz ember?

Amit mi itt ünneplünk, csak egy kis rész a világmisszió egészében – mondta köszöntő beszédében Tete Renis SVD tartományfőnök. – A misszió nemcsak az egyházi intézményekben, plébániákon zajlik, hanem minden otthonban. Ennek fontosságát szeretnénk hangsúlyozni, hogy megerősödjünk a missziós öntudatban – mutatott rá Remis atya, hozzátéve:

Szent József évében kövessük az ő példáját, aki csöndesen vitte végbe a missziót, amit Isten rá bízott.

A nap meghívott előadója Székely János szombathelyi megyéspüspök volt, aki arról elmélkedett délelőtti előadásában, hogy nemcsak mi tehetjük fel a kérdést, milyen az igaz ember, de Szent József is sok kérdést feltesz nekünk.

Úgy vélhetjük, József azért gondolkodott azon, hogy titokban elbocsátja Máriát, mert nem tudta, kitől fogant gyermeket. Ám ha figyelmesen olvassuk a Szentírást, ott az áll: „kitűnt, hogy gyermeket vár a Szentlélektől” (Mt 1,18). Tehát legalább a legbensőbb kör az elejétől sejtette, hogy a gyermek Istentől van. József attól ijedt meg, hogy maga Isten foglalta le magának Máriát. Ekkor lépett közbe az angyal, aki azt mondta: „Ne félj”, te fogsz a fiúnak nevet adni, te biztosítod neki azt a gyermekkort, aminek köszönhetően elfogadják majd, amikor a nyilvánosság elé lép (vö. Mt 1,20–22).

József „felteszi a kérdést” a férjeknek: Tudjátok-e tisztelni feleségetek küldetését? Hogy titokzatos módon élet növekszik a szíve alatt? Hogy ő a családi tűzhely őrzője? Tudjátok-e tisztelni a néha nem logikus, de gazdag érzelmi életét?

Mária pedig teljesen rábízta magát Józsefre. Követte őt Betlehembe, és hitt neki, amikor azt mondta, az éjszaka közepén el kell indulniuk Egyiptomba. József a feleségektől is kérdez: Tudtok-e bízni férjetekben? Engeditek-e, hogy a család feje legyen? Adtok-e neki teret, hogy betöltse a küldetését?

Isten teljesen átírta József terveit. Amikor eljegyzett egy fiatal lányt, biztos boldog házasságról, sok gyerekről álmodozott. Ehhez képest természetes módon Mária nem lett a felesége, és egyetlen gyermeke nem tőle fogant. Milyen sokszor történik velünk is, hogy Isten átírja a terveinket, és milyen nehezen fogadjuk ezt el.

József élete csendes volt, de ez a hallgatás nem az elfojtás, nem a sértettség, hanem a szeretet és a béke csendje.

Vajon mi engedjük-e, hogy másképp történjenek a dolgok, mint ahogy mi elképzeltük? Engedjük-e, hogy Isten tervei megvalósuljanak?

Ferenc pápa azt írta az Atyai szívvel kezdetű apostoli levelében, hogy Jézust József magatartása inspirálta, amikor elmondta a tékozló fiú történetét. Az irgalmas atya alakjában, aki a hazatérő fia elé siet, aki átöleli piszkos, szakadt, bűnbánó gyermekét, ott van József, aki jó apa volt; és felteszi nekünk azt a kérdést is:

Vajon mi tudunk-e úgy élni, hogy gyermekeink meglássák bennünk az irgalmas Isten arcát?

Székely János után Michael August Blume SVD tartott rövid előadást, amelyben felhívta a figyelmet arra, mennyire fontos, hogy kérjük a Szentlélek segítségét a missziós munkában. A verbita rend alapítója, Szent Arnold Janssen tudta ezt, és nagy tisztelettel volt a Szentlélek iránt. Nekünk is szüntelenül kérnünk kell a Lélek segítségét, hogy erősítsen meg minket hivatásunkban, amit mindannyian megkaptunk a keresztségben.

Magyarországon erős a keresztény kultúra – fogalmazott a nuncius, de ez belülről fakad, a Szentlélek jelenlétéből, és hogy személy szerint mindannyian küldetést kaptunk, hogy tanúságot tegyünk róla. Ha nem kérjük a Szentlélek segítségét az evangélium hirdetésében, akkor a kultúra egyre kevésbé lesz keresztény.

Ugyanez a Szentlélek kéri, hogy Krisztus szeretetét vigyük el azokhoz is, akik messze élnek az Egyháztól. Arra kaptunk meghívást, hogy párbeszédet folytassunk velük, és segítsük őket abban, hogy felismerjék életük célját. Ezt a küldetést nem lehet elválasztani a hittől Krisztusban. Folyamatosan kihívás elé állít minket, hogy kilépjünk a világba és hirdessük az evangéliumot minden nemzetnek. Akkor is folytatnunk kell ezt a párbeszédet, amikor a politikai erők mást mondanak az élet értelméről.

Kérnünk kell a Szentlelket, hogy adjon bátorságot, hogy – Szent Péter szavaival – mindig készek legyünk arra, hogy válaszolni tudjunk mindenkinek, aki a bennünk lévő reménység okát kérdezi tőlünk (vö. 1Pét 3,15).

Michael August Blume elmondta: év végén nyugdíjba vonul. – A titulusok változnak az ember életében, de a küldetésünk, hogy továbbadjuk az örömhírt, nem ér véget – tette hozzá. – Imádkozzunk egymásért, hogy Isten adja meg nekünk a lelkületet, amellyel mindig készek vagyunk misszionáriusok lenni a világban.

A szentmisét Székely János püspök mutatta be, koncelebráltak Michael August Blume apostoli nuncius, a verbita atyák, a jelen lévő, a renddel kapcsolatban álló egyházmegyés papok, valamint szolgálatot teljesített Szlávik András állandó diakónus.

Az ünnepi liturgiára megtelt a missziósház udvara, a verbiták által minden földrész, a hívekkel pedig minden generáció képviseltette magát. Székely János  bevezetőjében hangsúlyozta:

a misszió nem emberi taktika, nem az a célja, hogy minél többen legyünk. A misszió a túlcsorduló szívből fakad, mert aki egyszer megtapasztalta Isten szeretetét, az tovább akarja azt adni a környezetében.

Az evangéliumban (Mk 10,17–30) egy olyan emberről hallottunk, aki keresi az élet útját, a boldogságot.

Olyan, mint mi – fogalmazott a szentbeszédében a püspök. – Megkérdezte a Mestert, mit tegyen, hogy elnyerje az örök életet. Valójában már sejtette a választ, hiszen kora ifjúság óta betartotta Isten parancsait. És Jézus ránézett, megkedvelte – és valami sokkal fontosabbat is elmondott neki.

Ezért vagyunk mi is itt, mert érezzük Jézus tekintetét és halljuk a hangját: „Gyere, és kövess engem”.

Az evangéliumban szereplő ember ragaszkodott a vagyonához. Mi is, ha nem is pont a pénzhez, de sok mindenhez ragaszkodunk – kételyeinkhez, bűnökhöz –, ami miatt nem tudjuk átélni a Jézushoz tartozást. A misszió akkor kezdődik, amikor az ember megnyílik az ég felé, és rajta keresztül fény árad a környezetére.

Egyetlen ember, aki imádkozik, aki engedi, hogy Isten belépjen a családja történetébe, aki fényt visz oda, ahol sötétség van, szeretetet oda, ahol gyűlölet, és reményt oda, ahol kétségbeesés van – ez a misszió.

Tetteink általában az érzelmeinkből fakadnak, de néha előbb kell jót cselekedni, érzelmeink ellenére. Így megváltozik a világ; így tudunk a világ világossága és a föld sója lenni.

A liturgia végén adták tovább az úgynevezett vándor missziós Madonnát. Az indonéz Mária-szobor a verbiták által alapított imaközösségekben, a rend által vezetett plébániákon, illetve a misszió barátainak körében családról családra, házról házra „vándorol”, így összekapcsolja az egész missziós közösséget.

Ez alkalommal Michael August Blume adta át a szobrot a Férfiak a misszióért közösség képviselőinek. A közösség tagjai saját karizmájukat, szakmai tudásukat felhasználva tevékenyen részt vesznek a verbiták hétköznapjaiban, illetve rendezvényein – ahogy a mostani missziós ünnepen is.

A szentmise után kiadós ebéddel vendégelték meg a program résztvevőit – sokan napok óta készültek már, hogy a finom ételek révén is átérezzék a jelenlévők: egy családhoz tartoznak.

A program a verbita szerzetesek előadásával folytatódott. A különböző kultúrákból származó énekek között bemutatkozott a három kispap, akik nemrég érkeztek Magyarországra. Bastos és Kalumbu testvér Angolából származnak, és bár még csak néhány hete vannak itt, magyarul mutatkoztak be. Kenneth testvér, aki a Fülöp-szigetekről érkezett, a köszönésen túl inkább angolul beszélt – ő csak hétfőn kezdi majd a nyelviskolát. Ám az eddig Magyarországon eltöltött rövid idő is elegendő volt számára ahhoz, hogy lássa: jó helyen vannak itt a verbiták.

Ezt követően Fodor Réka orvos szólt néhány szót; bemutatta a diákokat, akikkel érkezett. A lányok a Hungary Helps Program és az Afréka Alapítvány jóvoltából Magyarországon tanulhatnak; hárman ápolónők lesznek, egyikük pedig szülésznő. Szeretnék azt a tudást, amit itt kapnak, hazavinni, hogy segítsenek a hazájukban, ahol nincs megfelelő orvosi ellátás, de a nagy szegénység miatt ahhoz sem jutnak hozzá az emberek, ami elérhető. Fodor Réka röviden megosztotta a lányok történetét, többek között Rebeccáét is, akiről korábban már írtunk.

Végül a verbiták által vezetett plébániák tagjai is színpadra léptek. Gyerekek és felnőttek nagy lelkesedéssel készültek a missziós ünnepre, érezhető volt a szeretet, amivel begyakorolták a műsorukat. Nem pusztán köszönet volt ez a szerzetesek felé, akik a plébániákon dolgoznak, de valóban misszió: megtapasztalták a szeretetet, és azt meg is osztották a környezetükkel, a missziós ünnep résztvevőivel.

Szerző: Szalontai Anikó

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír