Loyolai Szent Ignác: Lelkigyakorlatok

Az ifjú Ignácnak udvari apródként, később lovagként nagyratörő tervei voltak; a hozzá közel állók szerint „bátor volt a játékban, a nők körüli forgolódásban, a verekedésben és a hadakozásban. Megkísértette a test, és le is győzte.” Ignác nem volt hivatásos katona, de a spanyol király felhívására hadba indult mint lovag. 1521 pünkösdvasárnapján Pamplona várának védelmében súlyosan megsebesült egy francia ágyúgolyótól. Ez véget vetett becsvágyó vágyainak. Sebesült lába, hiába tettek meg mindent az orvosok, rövidebb lett. Hosszú ideig kellett feküdnie otthon, Loyolában, a kastélyukban. Olvasnivalót kért, de csak Jézus élete volt kéznél egy karthauzi szerzőtől, Szász Rudolftól és egy a szentek életéről szóló könyv. A sebesült először kedvetlenül lapozgatta a könyveket, de végül egészen e művek hatása alá került. Díszes nemesi ruháját egy koldus rongyos öltözetével cserélte fel, és egy Manréza nevű kis város melletti barlangba vonult vissza, ahol majdnem egy egész évet töltött. Ez az időszak először a küzdelem ideje volt, a már-már kétségekig fokozódó lelki gyötrődésé, később pedig a misztikus átalakulásé. Itt született meg a lelkigyakorlatos könyvének magja, amely később nagy segítségére volt abban, hogy társakat verbuválva közelebb vigye Istenhez az embereket.

A Jezsuita Kiadó által most megjelentetett Lelkigyakorlatokhoz Vízi Elemér SJ tartományfőnök írt előszót. Emlékeztet rá, hogy a műnek több magyar változata is napvilágot látott az elmúlt csaknem száz évben. Az Ignác-féle spanyol eredeti első magyar fordítása, Vukov János SJ munkája 1931-ben jelent meg, ő azonban a Roothan generális által latinra fordított szöveget vette alapul. Közvetlenül a spanyol művet magyarította Hitter József SJ, az ő változatát 1940-ben adták ki, majd 1976-ban és 1978-ban újranyomták New Yorkban. E fordítás átdolgozásával készült Szabó Ferenc SJ szerkesztésében a Szent István Társulatnál 1986-ban megjelent változat, amelyet a rendtartomány 1994-ben, a Korda Kiadó pedig 2002-ben és 2006-ban adott közre. A jelenlegi kiadás a negyedik változat, mely arra törekszik, hogy a fordítás minél hűebb legyen az eredetihez, de irodalmilag és nyelvileg egyaránt hozzáférhetővé tegye a tartalmakat és a sajátos ignáci fogalmakat. A fordítás átdolgozásában Laczkó Zsuzsanna SJC, Lukács János SJ és Arendtné Salacz Nadine vettek részt.

Páter Lukács bevezető tanulmányában kiemeli, hogy a lelkigyakorlatok azoknak szól, akik másokat vezetnek az imádság útján. A könyv „inkább az előadóművész előtt kinyíló kotta, mintsem a nagyközönségnek szóló előadás”. Mégis, jó szívvel ajánlható azoknak, akik szeretnék mélyebben megismerni Szent Ignác lelkiségét. A lelkigyakorlatra négy hetet szán Ignác, felosztva a gyakorlatokat: az első rész a bűnök megfontolása és szemlélése; a második Krisztus Urunk élete, virágvasárnappal bezárólag; a harmadik Krisztus Urunk szenvedése; a negyedik a feltámadás és a mennybemenetel, kiegészítve az imádkozás három módjával.

Lukács János kifejti: a lelkigyakorlat első hetének gyakorlatai először arra vezetik a lelkigyakorlatozót, hogy az Istentől elidegenedett, bűnös világ részeseként ismerje meg magát. Ebben néhány alapvető teológiai és biblikus megfontolás, valamint a bűn természetének gyakorlatias megértése segít. A második hét gyakorlatainak célja Jézus bensőséges megismerése, hogy ebből erős szeretet és az Úr szorosabb követésének vágya fakadjon. Itt találkozik a lelkigyakorlatozó a Szent Ignác-i szemlélődéssel a maga teljességében. A Jézus életéről szóló evangéliumi elbeszélések részleteinek átélése, a személyes érintettségből fakadó imabeszélgetés a Jézus személyére irányuló figyelemnek nyit teret. A lelkigyakorlatozó a Lélek vezetésére bízva magát hosszabban időzhet el azokon a pontokon, ahol a gyermek Jézus életének eseményei vagy a küldetésében járó Jézus szavai, cselekedetei, kapcsolatai titokzatos, az érzelmeket is megmozgató módon kapcsolódnak személyes életéhez. A harmadik hétbe lépő lelkigyakorlatozó Krisztus szenvedését szemlélve imádkozik. Újabb önismereti lépést megtéve szembesül olyan, emberileg érthető tulajdonságaival, amelyek akadályozzák abban, hogy Krisztussal maradjon: menekülés a szenvedéstől, mások hibáztatása vagy önvád, a fájdalom csillapítása pótcselekvésekkel. A negyedik hét a feltámadástörténetek szemlélésével telik, és a feltámadás derűjének befogadására nyit meg: „Szemléljem a vigasztalás szolgálatát, amelyet Krisztus Urunk gyakorol.” A lelkigyakorlatozó készül arra is, hogy a szemlélődő beállítottságot, amely Krisztus életének misztériumaira figyelve formálódott ki benne, a hétköznapi életbe visszatérve is gyakorolni tudja majd.

Lukács János SJ reméli, hogy Szent Ignác megtérésének ötszázadik évfordulójára készülve a lelkigyakorlatok szolgálni fogja az istenkeresők biztos tájékozódását, és segíti az olvasót abban, hogy megtalálja a célt, amelyre teremtve van.

Loyolai Szent Ignác: Lelkigyakorlatok
Jezsuita Kiadó, 2019

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír