Magyarországi letelepedésük 120. évfordulóját ünnepelték a Ferences Mária Misszionárius Nővérek

Megszentelt élet – 2019. szeptember 16., hétfő | 19:18

Idén százhúsz éve érkeztek meg Magyarországra a Ferences Mária Misszió első nővérei. Szeptember 15-én, egy ünneplőbe öltözött vasárnap délelőttön e százhúsz év örömeit, ajándékait, áldozatait, találkozásait ünnepelték barátaikkal, a Hermina úti kápolnában és kolostorban, amely 1902 óta ad otthont a Marie de la Passion által 1877-ben alapított szerzetesközösségnek Budapesten.

A templomhoz érkezve, már jócskán az ünnepség kezdete előtt vidám sürgés-forgás, egymásba vegyülő magyar, lengyel, angol szavak fogadták az érkezőt. A szürke habitusba öltözött tucatnyi nővér, valamint a kolostorral egybeépült templomhoz tartozó közösség tagjai épp úgy, mint a ferences családhoz tartozó ünneplők és a közösség barátai hálaadásra gyűltek össze: százhúsz éve már, hogy a Ferences Mária Misszionárius Nővérek megérkeztek Magyarországra. Az egész napos, szentmisét, agapét, közös szentségimádást magában foglaló ünnep alkalmával újra Budapesten találkoztak a jelenleg is itt élő közösség tagjai azokkal a rendtársaikkal, akiket küldetésük egykor Magyarországra, majd a világ más szegletébe szólított. A közösség nemzetköziségét jelzik az oltár elé helyezett zászlók: azokat az országokat jelölik, amelyekbe eljutott a Ferences Mária Misszionárius Nővérek immár mintegy hatezer tagot számláló közössége. Velük ünnepelt a közép- és kelet-európai tartomány elöljárója, Małgorzata Książek nővér is.

A hálaadás ünnepi szentmisével kezdődött, amelynek főcelebránsa Dobszay Benedek, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány provinciálisa volt. „Az Egyház Isten kegyelméből születik. Hálát adunk, hogy vannak emberek, akik meghallva Isten szavát azt a döntést hozták, hogy a Ferences Mária Misszionárius Nővérek közösségében kötelezzék el magukat. Ezért lehetünk ma itt. Amikor magyarországi letelepedésük évfordulóját ünnepeljük, egyben hivatásukat is ünnepeljük, és kérjük Istent, hogy továbbra is odaadással szolgálják az embereket és hűségesek legyenek az Úrhoz mindhalálig” – fogalmazott köszöntőjében a ferences provinciális.

Az angyali üdvözlet evangéliuma után a szentbeszédet Papp Tamás, a Budapest-Remetekertvárosi Szentlélek-templom plébánosa mondta, kiemelve: Mária és Erzsébet találkozásához hasonlóan a mai nap is egy szent találkozásé – a rend alapítójával és szentjeivel, a jelenlevő ünneplőkkel és mindazokkal, akik csak lélekben lehetnek jelen; de elsősorban találkozás az Eucharisztiában azzal, Aki minden misztérium és küldetés alapja és gyökere: Jézus Krisztussal.

Az 1877-es kezdet a vizitáció ünnepéhez, a kiteljesedés, a rend 1885-ben történt jóváhagyása Nagyboldogasszony napjához kötődött – Mária titka átfonja a közösség történetét. Az alapító 1904-ben bekövetkezett halálakor már kétezer nővér szolgált missziókban a világ négy kontinensén, ekkor már Magyarországon is. Idén százhúsz éve, hogy a nővérek 1899-ben Magyarországra érkeztek: már érkezésük másnapján megkezdték egyre gazdagodó szolgálatukat, bölcsődét, óvodát működtetve több száz gyermek, szegénykonyhát a rászorulók számára, miközben az angolkisasszonyoknál igyekeztek elsajátítani a magyar nyelvet. Amire három évvel később, 1902-ben Marie de la Passion Magyarországra látogatott, a közösség létszáma és a szolgálatok kiterjedtsége olyannyira megnőtt, hogy a X. kerületi bérház helyett új kolostorépület után kellett nézni: ekkor került a nővérek birtokába az a Hermina úti telek, amelyen ma a közösség temploma és rendháza áll.

A Ferences Mária Misszionárius Nővérek meglátták a századforduló Budapestjének legnagyobb ínségét: a vidékről az iparosodó főváros gyáraiban szerencsét próbálni igyekvő fiatal lányok felkarolása került az első világháborút megelőző időszakban küldetésük fókuszpontjába. Az ebben az időszakban az árvaház, az ezernél is több rászoruló számára naponta ételt biztosító ingyenkonyha mellett megnyitott háziasszonyképző, a hímző- és varróműhelyek mind azt a célt szolgálták, hogy a gyökereiket könnyen elveszítő, a falvakból érkező lányok megmaradjanak gyökereikben, hagyományaikban, hitükben, megőrizzék női méltóságukat, s olyan tudást kapjanak, amely segíti boldogulásukat.

A második világháború borzalmai a Ferences Mária Misszionárius Nővérek közösségét sem hagyták sem áldozatok, sem új küldetések nélkül: több ezerre tehető azoknak a zsidóknak a száma, akiket megmentettek a deportálástól, bújtattak épületeikben, másolták az életmentő keresztleveleket a nunciatúra védelme alatt, számtalan embert a haláltáborokba menő vagonokból kimenekítve. Budapest 1945 januárjában történt bombázása és a szovjet katonák betörése halálos áldozatokat is követelt: a két tragédia során összesen nyolc nővér veszítette életét. A hálaadó szentmise homíliájában Papp Tamás felhívta a figyelmet: kérhetjük közbenjárásukat, hogy álljanak mellettünk nehézségeinkben. Példájuk arra emlékeztet, hogy a mi hazánk is a mennyben van.

A kommunizmus, a szétszóratás föld alatt élt élete után a rendszerváltással újabb lehetőségek kora kezdődött a nővérközösség életében: a Hermina úti kolostor és az egyházi vezetők által a diktatúra időszaka alatt is olyannyira védett kápolna újra megnyithatta kapuit, és otthont adhatott a szétszóratásból hazatérő nővéreknek, akik a II. vatikáni zsinat szellemében az őket a kezdetektől jellemző találékonysággal kezdték újra felfedezni gyökereiket, s egyszersmind az új világ új szükségeit.

Małgorzata Książek nővér, a közép- és kelet-európai tartomány elöljárója kifejtette: számokkal – bár ezek igen hatásosak lehetnének – vagy szavakkal aligha lehetne kifejezni az elmúlt 120 év örömökkel és áldozatokkal egyaránt teli történetét. Elégtelennek bizonyuló kísérleteinkkel kudarcot vallanánk. Arra hívta az ünneplőket, hogy a nővérek történetét másképp olvassák, együtt Isten szavával – e folyamatban felfedezhetjük, hogy Isten maga is olvassa népe történelmét: „Ujjongjatok és hallassátok örömötök szavát, Sion lakói, Budapest lakói, mert nagy körötökben Izrael Szentje” (vö. Iz 12,6).

Fotó: Milkovics Veronika

Kámán Veronika/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria