Massimo Fusarelli OFM miniszter generális levele a nehéz időket élő ferences missziókról

Megszentelt élet – 2022. július 18., hétfő | 18:05

Massimo Fusarelli OFM miniszter generális idén februárban látogatást tett három rendtartományban, illetve rendi körzetben, köztük a marokkói első ferences vértanúkról elnevezett kusztódiában. Az útja során tapasztaltak nyomán május 6-án kelt levelében emlékeztette a rendtársakat a ferences karizma missziós jellegére.

Több missziós területen a ferencesek szolgálata közvetlenül a generális alá van rendelve, közülük több helyütt most különösen nehéz a szolgálat, és nagy szükség van új testvérekre (Marokkó, Szudán, Dél-Szudán, Szentföld, Oroszország, Líbia).

A marokkói kusztódiában 22 testvér él, akik 12 különböző országból származnak (Brazília, Szlovákia, Spanyolország, Kongó, Lengyelország, Olaszország, Franciaország, Fülöp-szigetek, Mexikó, Costa Rica, Horvátország, Kolumbia). A testvérek hat közösségben élnek (Rabat, Marrákes, Meknesz, Larache, Tetuán, Tanger). Négy plébánián és három kulturális központban szolgálnak, részt vesznek a Caritas munkájában és a börtönpasztorációban, illetve több rájuk bízott lelkészségen végeznek lelkipásztori munkát. 2019. május 16. óta ellátják a casablancai klarissza kolostort is. 

Ezeken a területeken a missziós munka nemzetközi közösségekben zajlik; különösen is fontos figyelmet fordítani az interkulturalitás témáira a közösségen belül és azon kívül, a helyi társadalomban is. Készségesnek kell lenni az iszlám vallású lakossággal való együttélésre, a meghallgatást és a szemlélődő magatartást gyakorolva; megismerni, elfogadni és tisztelni a „különbözőség valóságát”, a muszlim világ másságát. Az itt szolgáló misszionáriusok tevékenységének része a marokkóiakkal végzett közös munka a kulturális központokban, a szubszaharai migránsok közt végzett lelkipásztori tevékenység, valamint az európai katolikusok és turisták lelkipásztori ellátása.

Szudánban és Dél-Szudánban négy testvér szolgál: ketten az egyiptomi tartományból a szudáni Kartúmban, illetve ketten a dél-szudáni Dzsubában (Juba).

A Szentföldi Kusztódiában is szükség lenne több szerzetesre; itt különösen is fontos az alkalmazkodás a kegyhelyekre jellemző életmódhoz, amely magában foglalja a liturgiák vezetését, a zarándokok fogadását, szem előtt tartva a testvéri életet és a kusztódia sajátos útját. 

A ferences jelenlét Oroszországban és Líbiában elsősorban pasztorális, humanitárius és oktatási területen való szolgálatot jelent; különösen is figyelmet kell fordítani a keresztények közötti párbeszéd elősegítésére. Líbiában a Caritas munkájában, illetve a migránsok és vallási közösségek pasztorációjában vesznek részt a ferences misszionáriusok.

*

A Regula non bullata (Meg nem erősített regula) XVI. fejezetének címe: „Azokról, akik szaracénok vagy más hitetlenek közé mennek”. Ennek kezdősoraiban Ferenc az Úr szavait idézi: „»Íme, úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók és egyszerűek, mint a galambok.« Ezért azok a testvérek, akik isteni sugallatra a szaracénok vagy más hitetlenek közé akarnak menni, csak miniszterük és szolgájuk engedélyével menjenek.” Idáig tart az idézet a Regulából, amellyel Massimo Fusarelli miniszter generális bevezeti május 6-i levelét. Utal a konstitúcióra is, amely kiemeli: a testvérek alázattal és istenfélő módon legyenek jelen az iszlám hitű emberek között, akik szintén abban hisznek, hogy nincs más mindenható, csak az Isten.

A rendi elöljáró utalt arra, hogy Ferenc, Klára és Antal is vágyott rá, hogy radikálisan, vértanúként tegyen tanúságot Krisztusról Marokkóban. Szent Ferenc 1219-ben hat társát a mai Marokkó területére küldte, hogy hirdessék Krisztus tanítását, Isten békéjét és jóságát. Végül öten – Berárd, Péter, Ottó, Akkurziusz és Adjutusz – érkeztek a muszlimok és pogányok közé, mivel egyikük megbetegedett. 1220. január 16-án gyilkoltatta meg őket a marrákesi emír. Ferenc szavai szerint ha Assisi a rend szülőhelye, Marokkó a megkeresztelkedésének helyszíne a mártírok tanúságtétele által.

A következő évszázadok során főleg spanyol és francia ferencesek érkeztek Marokkóba, akik a karavánutak mentén hirdették az evangéliumot, lelkipásztori segítséget nyújtottak a keresztény kereskedőknek, utazóknak és a rabságba került európaiaknak.

Az első ferences vértanúk emlékére alapították a marokkói kusztódiát 2010-ben húsz szerzetessel, akik hat helyszínen tevékenykedtek az észak-afrikai keresztény közösségekben. A Marokkóban működő ferencesek 2010-ig a spanyol és francia provinciák keretében végezték missziós szolgálatukat, melyet napjainkban a Marokkói Protomártírokról nevezett Kusztódia keretében folytatnak.

Forrás és fotó: OFM.org / Ferences Média

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria