Megáldották a felújított Szent László domonkos templomot Debrecenben

A szentmise elején Velkey Ferenc képviselő-testületi elnök köszöntötte Górski Jacek, Leszkovszky Pál és Tokodi László domonkos atyákat és a híveket.

A világi elnök ismertette: Górski Jacek plébános elképzelése valósult meg a felújítással és a feltámadt Krisztus szokatlan megjelenítésével, amely abból az alapgondolatból született, hogy a keresztre feszített Krisztus áttöri a halál falát, és élőként jelenik meg közöttünk. Míg ezer évig a feltámadt Krisztus állt a középpontban, majd újabb ezer évig a Megfeszített, most annak vágyát öntötték formába, hogy a harmadik évezredben mindkettő jelen legyen, megerősítve abban, hogy nagypéntek a feltámadásban lett erős – mondta Velkey Ferenc.

A szentély berendezését Karol Badyna lengyel szobrászművész tervezte és kivitelezte. A templom új bútorzatot kapott. A felújítás során a hangosítást, a vízvezetéket és a villanyhálózatot is korszerűsítették; az épület egész belső tere márványburkolatot kapott.

Kostecki Andrzej OP homíliáját a Máté-evangéliumból felolvasott példabeszédre építette. Az emberi butaságra nincs gyógyszer – fogalmazott a szónok, utalva arra az öt szűzre, akik életük legnagyobb eseményét, a vőlegényt, a boldogságot várták lámpásukkal, ám abban nem volt olaj. Jézus, a vőlegény azonban azt mondta nekik: „…nem ismerlek benneteket” (Mt 25,12). Kellemetlenek ezek a szavak, mert ők is várták a vőlegényt, és nem gondolták, hogy elutasítást kapnak – mondta Kostecki Andrzej. – Közel voltak a boldogsághoz, csak egy lépés, egy ajtó választotta el őket. De az ajtó bezárult előttük. A másik oldalról nézve talán valaki felteszi a kérdést: és mi van az egoista szüzekkel, akik nem segítették ki a balga szüzeket? Nem voltak egoisták. Vannak bizonyos értékek: bölcsesség, bátorság, testvéri szeretet, amelyeket nem lehet kölcsönadni.

Az ember mindig vár valamire, egy találkozásra, boldogságra, szeretetre, egy-egy eseményre, Istenre. Mi, keresztények igazán várunk Istenre? Hogyan várom én őt? Más lesz-e az estém, a napom azért, mert a templomban Istennel találkoztam? Lehet, hogy viszem a lámpát, de kevés benne az olaj, vagy teljesen üres – hangzott el az ünnepi szentmise homíliájában. – Tudjuk, hogy Isten eljön, közeledik a vőlegény, de talán reméljük, hogy ma még nem, és holnap sem, mert még nem vagyunk készen, fontos elintézendő dolgaink élveznek elsőbbséget, és nincs idő a helyes várakozásra. Milyen az én felkészülésem az Istennel való találkozásra? Reggel és éjfél között van-e idő az imára, a testvéri szeretet gyakorlására? Vagy annyira elfoglalt vagyok, hogy nem fér bele a napomba? Akár akarjuk, akár nem, eljön az Istennel való találkozás ideje. Egyesek számára ez menyegző lesz, a vőlegénnyel való örömteli esemény; másoknak a bíró előtt kell számot adniuk, aki azt fogja majd mondani: „nem ismerlek benneteket.”

Legyetek okosak, lámpásotok legyen teli olajjal! 

A templom is lámpa, amely kifelé mutatja fényét. Benne az olaj mi vagyunk.

Hiába szép a megújult templom, a lámpa, ha nincs benne olaj, nem fog működni – figyelmeztetett Kostecki Andrzej OP.

A szentmise végén Foltin Ernő, az egyházközségi képviselő-testület tagja Górski Jacek plébános nevében köszönetet mondott a Magyar Kormánynak, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyének, a domonkos rend magyar közösségének és egy nagyobb összeget felajánló névtelen adományozónak az anyagi hozzájárulásért, illetve mindazoknak, akik egyéb támogatásukkal, munkájukkal segítették a Szent László-templom felújítását.

Forrás és fotó: Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír