Megkezdődött Giuseppe Cognata szalézi püspök boldoggáavatási ügyének szentszéki szakasza

Giuseppe Cognata az olaszországi Agrigentóban született 1885. október 14-én, Vitale és Rosa Montana gyermekeként. Már gyerekkorától megmutatkozott, hogy számos tehetség birtokosa.

Tizenkét éves korában belépett a San Basilio kollégiumba a Cataniához tartozó Randazzóban, amely Don Bosco első műve volt Szicíliában. A szerzetesi és apostoli élet iránt érzett hivatását apja és nagyapja határozottan ellenezte, Giuseppe ennek ellenére kitartott mellette. 1908. május 5-én tette le örökfogadalmát San Gregorio di Cataniában az akkori rendfőnök, Boldog Michele Rua kezébe, majd 1909. augusztus 29-én szentelték pappá Acirealéban.

Kiváló eredménnyel szerzett diplomát irodalomból és filozófiából, majd tanárként, asszisztensként és buzgó papként szolgált a fiatalok körében. A szicíliai Brontéban, a venetói Estében és a maceratai Le Marchéban teljesített küldetést.

Az első világháborúban Cognata atya katonai szolgálatot teljesített Palermóban, Trapaniban és Paduában. Trapaniban néhány évvel később igazgató lett. Számos szalézi művet irányított, de még inkább ismert volt mint a lelkek igazgatója. Ezt követően a randazzói, majd az umbriai Gualdo Tadinóban található kollégium vezetésére kérték fel, végül Rómában a Sacro Cuore (Szent Szív) kollégiumnak lett az igazgatója.

1933. március 16-án XI. Piusz pápa Giuseppe Cognatát bovai püspökké nevezte ki – egy különösen szegény és hátrányos helyzetben lévő egyházmegyébe került Calabriában. 1933. április 23-án a római Szent Szív-bazilikában szentelte püspökké tiszteletreméltó Augustus Hlond szalézi bíboros, gnieznoi és poznańi érsek; társszentelőként közreműködött tiszteletreméltó Luigi Maria Olivares, Sutri és Nepi egyházmegyék szalézi püspöke, valamint Romolo Genuardi, Palermo segédpüspöke.

A meredek gyalogösvények és öszvércsapások mentén Cognata püspök – aki püspöki mottójaként Szent Pál „Caritas Christi urget nos” (Krisztus szeretete sürget minket) mondatát választotta – nemcsak az egyházmegye összes kicsi faluját, hanem a tanyákon szétszórtan élő szegény családokat is meglátogatta, a legtávolabbi helyeken is.

Életre hívta a fiatal nők jámbor társaságát, akik bátran és örömmel voltak hajlandóak dolgozni a legkisebb, elveszett és leginkább elhagyott központokban. Így született meg 1933. december 8-án a Jézus Szentséges Szívének Szalézi Oblátái kongregáció.

1939-ben pokoli vihar támadt az alapító és intézménye ellen: 1939. december 20-án az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció téves vádak alapján igazságtalanul arra ítélte Cognata püspököt, hogy lemondjon megyéspüspöki címéről. Távolra utazott, hosszú éveket élt csendben és magányban, elválasztva szellemi lányaitól. 1952-ig szívesen befogadták a trentói, majd a roveretói szalézi házban, majd 1972-ig Castello di Godegóban (Treviso), ahol hozzáértő és elismert szolgálatot végzett gyóntatóként és lelkivezetőként.

1962 húsvétján XXIII. János pápa Giuseppe Cognatát visszahelyezte püspöki rangjába. Így VI. Pál pápa akaratából részt vett a II. vatikáni zsinat második, harmadik és negyedik ülésén. 1963. augusztus 6-án farsalói címzetes püspökévé nevezték ki. 1972. január 29-én örömmel láthatta, hogy az általa alapított szerzetesrendet a Szentszék elismerte a „Decretum Laudis”, azaz a „Dicséretrendelet” címmel (az egyházmegye főpásztorának jóváhagyása mellett erre van szükség ahhoz, hogy egy-egy rend valamelyik egyházmegyében működhessen – a szerk.). Giuseppe Cognata 1972. július 22-én halt meg Pellaróban (Reggio Calabria), nővérei missziós tevékenységének székhelyén.

Földi maradványai a Jézus Szentséges Szívének Szalézi Oblátái rendfőnökségén nyugszanak Tivoliban.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír