Michael A. Blume SVD nuncius Szent Arnold ünnepén: Eucharisztia és misszió összetartozik

Megszentelt élet – 2020. január 16., csütörtök | 20:32

Január 15-én, az Isteni Ige Társasága alapítója, Szent Arnold Janssen liturgikus emléknapján a Magyarországon szolgáló verbita szerzetesek, világi munkatársaik és jótevőik együtt ünnepeltek a Szent Arnold Lelkigyakorlatos Házban, Budapesten. A rendalapító ünnepén Michael A. Blume SVD apostoli nuncius mutatott be szentmisét.

Michael A. Blume SVD szenbeszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves Rendtársak! Kedves Jótevők! Kedves Barátaim!

Szent Arnoldot ünnepeljük. Arnoldra emlékezünk a Magyar Katolikus Egyház egy meghatározó időszakában. A 2020-as esztendő az eucharisztikus kongresszus éve. Ez az esemény az Egyház legnagyobb kincsére, az Eucharisztiára emlékezteti a társadalmat. Szent Arnold és az általa alapított szerzetescsalád életében az Eucharisztia tisztelete hangsúlyos helyet kapott. Szent Freinademetz József [az első verbita szerzetes, aki távoli misszióba ment – a szerk.] missziós küldetésében ugyanezt az utat járta. Ő is az Eucharisztiából és az Eucharisztiáért élt.

Nehéz lenne misszióról beszélni az Eucharisztia nélkül. Krisztus köztünk való szentségi jelenléte a forrása a missziónak és a bátor tanúságtételnek. A Szentlélek Szolgálói Örökimádó Nővérek [a kontemplatív rendet szintén Szent Arnold alapította – a szerk.] küldetése: imádkozni az Eucharisztia előtt a missziókért. Ezzel a kitartó imádsággal, adorációval tanúságot tesznek arról, hogy az Eucharisztia és a misszió nagyon is összetartozik.

A mi közösségünknek különleges küldetése van az eucharisztikus kongresszusra való készület évében. Kísérnünk, segítenünk kell a Magyar Katolikus Egyházat, miközben az eucharisztikus kongresszusra készül. Olyan szép példa Szent Arnold életében, hogy órákat töltött el imádságban az Oltáriszentség előtt, csak utána hozott fontos döntéseket. Arnold először letérdel, imádja és szemléli Krisztust, s csak utána fogad el új missziós területeket.

Az Ige testté lett, és közöttünk lakik mind a mai napig. Az Eucharisztiában jelen levő Krisztus a forrása minden apostoli tevékenységnek. Ő bennünk és közöttünk akar működni Szentlelkével, hogy minket is az Atyának való örök áldozattá alakíthasson.

Az Eucharisztia segít elmélyíteni Krisztussal való kapcsolatunkat, amelynek következtében a mi életünk is tanúságot tehet a zsoltáros alapélményéről, amelyet a 87. zsoltárban így fogalmaz meg: „Minden forrásom belőled fakad”.

Jézus az Eucharisztiában megerősít bennünket, a Szentlélek pedig vezet, hogy bátran hirdethessük az Ő életét, halálát, feltámadását; hogy felajánlhassuk mi is a kiengesztelődés áldozatát...

De ez nem minden! Krisztus részt ad nekünk életéből, egyesít Atyjának bemutatott áldozatával. Pontosan ebből fakadóan az Eucharisztia elmélyíti istenkapcsolatunkat, egységünk, küldetésünk forrásává válik. Milyen megerősítő szemlélni a távolból is Szent Arnold istenkapcsolatát, egység iránti vágyát, bátorságát, amely egész missziós küldetését jellemezte. Arnold ma újra meghív miket, hogy járjuk még nagyobb odaadással ezt az utat...

Kedves Rendtársaim! Kedves Barátaim! Mindenki ismeri közületek a missziós keresztet, Krisztus szeretetének szimbólumát, amelyet az új misszionáriusok kapnak, mielőtt elindulnak messzi tájakra, hogy hirdessék Krisztust. Milyen érdekes, hogy a 2020-as esztendőben az eucharisztikus kongresszus szimbóluma is a missziós kereszt, amely utazik egyik plébániáról a másikra egészen az eucharisztikus kongresszus kezdetéig. 

Azt nem tudom, hogy hányan láttátok közelről ezt a keresztet, amely gyönyörű művészeti alkotás. Három méter magas. A kereszt első felén harminc magyar boldog és szent ereklyéje látható. Ők a hit hősei. Bátor tanúságtevők, akik evangelizáltak és segítették a Magyar Katolikus Egyházat Szent István királyunk idejétől egészen napjainkig.

Ezekben az ereklyékben van valami közös. Ezek az ereklyék olyan emberek földi maradványai, akik rendszeresen Krisztus testével és vérével, a Szent Eucharisztiával táplálkoztak. Például Boldog Brenner János vértanú pap, akit 1957-ben, egy hűvös decemberi éjszakán gyilkoltak meg, miközben a Szent Eucharisztiát vitte egy haldoklóhoz. János is az Eucharisztiából és az Eucharisztiáért élt, halt meg...

Minden egyes szentnek, akiknek ereklyéje a missziós kereszten helyet kapott, eucharisztikus története van. Közös a történetük az Eucharisztiáéval. Ma is tanúskodnak. Ők mindannyian engedték, hogy Krisztus valóságos jelenléte az Eucharisztiában formálja őket, arcvonásokat véssen fel rájuk, uralja szívüket és értelmüket.

Nélkülük Magyarország utolsó ezer éve nagyon másként alakult volna...

Az első olvasmányban a szent szerző nagy örömmel hirdette meg: „Királlyá lett a te Istened. Figyelj csak! Őrszemeid felemelik a hangjukat, és mind ujjonganak, mert szemtől szemben látják, hogy visszatér az Úr Sionra” (Iz 52,8). A hit szemeivel mi is észrevehetjük az Eucharisztiával rendszeresen táplálkozó ember szépségét. A különbség látható. Ez kell, hogy bátorítson minket! Az aratás nagy, bár a munkás kevés...

Sajnos tudjuk, hogy Magyarországon a népesség 80 százalékának nagyon kevés a kapcsolata a látható egyházzal, legyen az katolikus vagy éppen protestáns. Sok ember elveszik az úton, és elkezdi követni a tömeget. Nem tudja, hogy honnan hová tart. Nem tudja, hogy miért és kiért él. Óriási a küldetésünk. Missziónk része, hogy válaszoljunk a kérdésre: Honnan hová? Istentől, Istenhez. Meg kell mutatnunk a tömegnek Krisztus útját. A verbita misszionáriusok küldetése ez. Fontos a jelenlétünk. Szükség van ránk. Isten felhasznál bennünket. A mi életünk, mint ahogy a missziós kereszten található szentek élete is, az Eucharisztiával kell hogy táplálkozzon. Krisztus az Eucharisztiában nap mint nap szeretne minket megölelni. Egyre több embert szeretne megölelni...

Krisztus eucharisztikus jelenléte legyen tanúságtételünk forrása. Különösen is gondoljunk a szegényekre. Tanúskodjunk lelkesen, akkor is, amikor az emberek azt gondolják, hogy nincs szükségük Istenre. A Szentlélek egyesítsen minket alapító atyánkkal! Ámen.

Forrás és fotó: Apostoli Nunciatúra, Budapest

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria