Negyvenkilenc szerzetesnővért temettek újra Pécsett

Az újratemetés szertartását Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök vezette. Jelen voltak a szocialista rendszer utolsó éveiben elhunyt nővérek szerzetestestvérei.

Homíliája elején kiemelte: „Azokat a szerzetesnővéreket temetjük új helyre, akik haláluk után nem részesültek olyan temetésben, amely kellőképpen kifejezte volna azt a megbecsülést, amely megilleti őket. Így eljött az alkalom, hogy bizonyos értelemben ezt bepótoljuk. (...) elődeink, akiknek a nyomában járunk, az élő Isten tanúi voltak. Életük példa számunkra, hiszen egyformán hivatásunkkal szolgáljuk az Urat. Ezért járjuk végig magunk is a saját utunkat, ami egyszerre hasonló az elhunyt szerzetesnővérek útjához, és különbözik is attól.

Más ez az út, mert különbözőek a történelmi helyzeteink, a körülményeink, azok az emberek, akik körülvesznek bennünket, de hasonló a kihívásokkal való szembenézésben, mert ugyanúgy nap mint nap meg kell vívnunk a jó harcát.”

„A nővérek élete bátorítást jelent számunkra. A Bölcsesség könyvéből elhangzott olvasmány (Bölcs 3,1–9) az igaz emberről szól, akit a világ nem ért meg, és aki igaz forrásként tekint Istenre, az élő Istenre, aki minden körülmények között a szeretetével veszi körül a benne bízó gyermekeit. Ebből a mély hitből remény fakad” – hangzott el a szentmise homíliájában.

A szentmise végén Lobmayer M. Judit, a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciájának elnöke megköszönte a Pécsi Egyházmegyének, hogy lehetőséget adott az újratemetésre. Kiemelte Udvardy György veszprémi érsek, pécsi apostoli kormányzó támogatását, amely nélkül nem valósulhatott volna meg a szerzetesnővérek újratemetése.

Ezt követően paptestvérei részvétele mellett Mohos Gábor püspök vezette a szertartást, melynek során a Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom altemplomában örök nyugalomra helyezték a Pécsi Egyházmegyéhez kötődő negyvenkilenc szerzetesnővér földi maradványait.

A nővérek tizenhat szerzetesrend tagjai voltak, akik a rendek feloszlatását követően a pécsi püspökség épületében találtak menedéket. A kommunizmus utolsó két évtizedében haltak meg, és a pécsi köztemető egyik félreeső parcellájában temették el őket. Mivel egykori nyugvóhelyüket felszámolták, a Pécsi Egyházmegye vállalta újratemetésüket. A pécsi székesegyházi plébánia ajánlotta fel a sírhelyeket a szerzetesnővéreknek, akik életük utolsó leheletéig hűségesek maradtak elköteleződésükhöz.

A nyugalomra helyezett nővérek a következő szerzetesrendekhez tartoztak: a Szent Orsolya Rend Római Uniójának Magyar Orsolyita Közössége, Annunciáta Nővérek Kongregációja, Boldogasszony Iskolanővérek, Congregatio Jesu, Ferences Mária Misszionárius Nővérek, Ferences Szegénygondozó Nővérek Kongregációja, Jézus Isteni Szívéről Nevezett Kármelita Nővérek, Jó Pásztor Nővérek Kongregációja, Keresztes Nővérek, Krisztus Király Nővérek, Legszentebb Üdvözítő Nővérei, Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata, Notre Dame Női Kanonok- és Tanítórend, Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérek, Szeretet Leányai Társulata, Szociális Missziótársulat.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír