Okosan és szelíden – Ünnep egy szerzetesközösségben, ünnep az Egyházban

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Kertvárosias városrészben, közvetlenül a Krisztus Király-plébánia szomszédságában várt mosolyogva Piroska nővér, a tartományfőnöknő. Elmondta, hogy decemberben kaptak Soltész Miklós államtitkár segítségével soron kívüli állami támogatást, melyet pályázat formájában kellett elszámolniuk. Így sikerült az otthonokban kicserélni az összes bútort, a háztartási gépeket és az informatikai eszközöket; bővíteni az internetet és az épületekben szükséges felújítási munkákat is elvégezni. Akadálymentessé válik az épület is, hiszen érkezhet olyan kollégista, akinek erre szüksége lehet. Persze aki kap, az a legjobb, ha adni is tud. Piroska nővér boldogan mesélte, hogy a leszerelt műszaki eszközöket, amelyek még jók voltak, arra rászoruló alapítványnak ajándékozták tovább.

Kérdésemre a tartományfőnöknő elmondta kongregációjuk rövid történetét. Az első közösséget Lechner Franciska alapította Bécsben 1868. november 21-én. Az alapítónő első munkatársnőivel a faluról városba érkező cselédlányok kiszolgáltatott helyzetén igyekezett javítani; felkarolta őket, otthont biztosított számukra, tárgyalt a munkaadókkal, képviselte érdekeiket. Vasárnaponként összegyűjtötte, tanította őket, segített problémáik megoldásában, és hasznos időtöltésre nevelte őket. Ezt a célt szolgálták az úgynevezett Mária-intézetek. Utóbb – látva, hogy ezek a lányok házasságot kötnek, gyerekeket szülnek – óvodát nyitott, majd elemi iskolát, gimnáziumot. A császárnak annyira tetszett a bécsi példa, hogy a monarchia többi nagyvárosában is támogatta a Mária-intézetek nyitását. 1871. július 2-án Pesten is megnyílt az első ház.

Jelenleg húsz országban vannak jelen az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció tagjai. A megváltozott világban egyetemista, főiskolás lányoknak biztosítanak szállást, otthont – tanulmányaik idejére. Idén ünneplik az alapítás 150. évfordulóját – ebből az alkalomból az Apostoli Penitenciária engedélyezte, hogy a 2018-as esztendőben minden nap teljes búcsút nyerhetnek a házakban azok a nővérek és világiak, akik részt vesznek ott valamilyen liturgián, továbbá teljesítik a teljes búcsú elnyerésének szokásos előírásait.

Ezért gyűltek hát össze a szerzetesnők, a diákotthon lakói és a munkatársak május másodikán, a Sasvár utcai házban, hálaadó szentmisére, melynek főcelebránsa Pákozdi István egyetemi lelkész volt. Vele együtt mutatta be a szentmiseáldozatot a ház közvetlen szomszédságában található Krisztus Király-plébánia plébánosa, Nagy Zoltán, valamint Tomka Ferenc atya. Az ünnepi szentmisén részt vett Soltész Miklós államtitkár is.

A szertartás előtt nagy volt a sürgés-forgás az épületben. Az apró kápolna nem tudott volna ennyi embert befogadni, ezért egy nagyobb termet rendeztek be „ideiglenesen kápolnának”. A Mária-intézet e célra átalakított helyisége jelezte: ez valóban otthona a diákoknak. Oldalt könyvespolcon sorakoztak a könyvek, egy asztalon számítógép, a fal mellett hűtőszekrények álltak. Szemmel láthatóan egy közösségi termet kellett a szentmise helyszínévé alakítani, hogy harmóniumnak, oltárnak, a szentmise résztvevőinek helyet biztosítson.

A szentmise kezdetén Pákozdi István hangsúlyozta, örömteli ünnepre gyűltünk össze; ünnepel az ország, hiszen a magyar Egyháznak új szentje született Brenner János személyében; de ünnep egész május hónap, hiszen különös figyelemmel fordulunk ilyenkor Szűz Mária felé; ünnep az is, hogy egy otthont, egy fiatalokat befogadó kollégiumot sikerült felújítani.

Homíliájában a főcelebráns a nap szentjéről, Szent Atanázról beszélt, aki életével a mai kor emberének is fontos üzenetet tud adni: veszélyes helyzetben sem szabad hazudni, de okosságra és szelídségre a mindennapokban nekünk is nagy szükségünk van. Így sikerült a rendszerváltást követően az Isteni Szeretet Leányai Kongregációnak is újraindulnia. Piroska nővérék szelídséggel és bölcsességgel szolgálták és szolgálják ma is kongregációjuk alapítójának szellemi örökségét. A rendszerváltást követően ismét szabadon működhet az Egyház, ezt felismerve haladnak előre.

A jelenlévők elénekelték a Te Deumot, a diákok hálát adtak az elmúlt oktatási esztendő sikeréért; Pákozdi István megáldotta a felújított épületet, majd ünnepélyesen kihirdették az egy esztendőre szóló teljes búcsút engedélyező dekrétumot.

Soltész Miklós a szentmise után köszöntötte a jelenlévőket. Ő is szólt az előző nap Szombathelyen boldoggá avatott Brenner Jánosról, kiemelve a vértanú pap minden üldöztetés ellenére megvallott s vállalt katolikus hitét. Az államtitkár hangsúlyozta: a kongregáció nővérei is sokat szenvedtek, hiszen a háború előtt még húsz intézményük működött hazánkban, ma már csupán kettő. El akarták tőlük venni a jövőt, de a Gondviselés segítségével most a fiatalokon keresztül épp azt építhetik.

A fiatalok egy fedél alatt élhetnek itt idős nővérekkel, akiktől tanulni lehet, faggatni lehet őket a múltról – fordult az otthon lakóihoz. Azt kérte az egyetemista és főiskolás lányoktól, hogy legyenek eredményes nők; vállalják mindig hitüket, legyenek jó és boldog édesanyák, és aki a nővéri hivatás hangját hallja szívében, vállalja a szerzetességet.

Kertvárosias hely Sashalom. Gyönyörű kertek sorakoznak a Sasvár utcában. Ilyen helyen élhetnek az idős szerzetesnők és a fiatal diáklányok együtt. Biztosítva van a hit gyakorlása és megélése, hiszen a házban kápolna működik, de a szomszéd telken ott van a plébánia és a templom is. Ugyanígy biztosított a tanulás minden feltétele is: csend, kert, szállás, otthon. A néhány esztendőt itt eltöltő fiatal valóban az Egyház, az ország jövője lehet. Képzett szakemberként, anyaként vagy szerzetesnőként.

Fotó: Lambert Attila

Bókay László/Magyar Kurír