Országépítő szerzetesek – Fogadalmi jubileumukat ünnepelték a szociális testvérek

A koronavírus-járvány idén sokak életét és tervezett programjait átrendezte, a szociális testvérekét is. A testvérek hagyományosan pünkösdkor teszik le fogadalmaikat, és ekkor ünneplik a fogadalmi jubileumokat is.

Idén azonban a járványhelyzet miatt pünkösdkor csak a fogadalmat tevő testvérek és az elöljárók lehettek jelen a Szociális Testvérek Társaságának anyaházában, a többi testvér, a rokonok és barátok ekkor csak a YouTube-csatorna közvetítésén keresztül kapcsolódhattak be az ünneplésbe. Ennek ellenére ez az alkalom is ünneppé vált: összekötötte a különböző országokban és kontinenseken élő testvéreket is.

Augusztus 21-én aztán a pünkösdkor elmaradt személyes találkozásokra is lehetőséget biztosítottak a testvérek. Délelőtt bensőséges ünneplés keretében idézték fel a szerzetesi életre történő meghívás és válaszadás csodáját, valamint Isten nagy tetteit és hűségét a jubiláns testvérek életében.

Ezt követte a remetekertvárosi Szentlélek-templomban délben bemutatott szentmise és utána az agapé, melyen a jubilánsok mellett a pünkösdkor fogadalmat tett testvérek rokonai, barátai is részt vehettek.

A szentmise főcelebránsa Lobmayer Imre piarista atya volt. Homíliájában a Társaság bencés és szentlelkes lelkisége kapcsán a gyengeségünkben segítségünkre siető Lélek jelenlétéről és működéséről, beszélt; a Lélekről, aki nemcsak az imában, hanem mindennapi életünk eseményeiben is segítségünkre siet.

A szerzetesi jubileum az érintettek számára a kegyelem különleges esztendeje – hallhattuk a nagy jubileum kapcsán II. János Pál pápától, ugyanakkor különleges ajándék az egész közösségnek, az egész Egyháznak, sőt egész népünknek is. A kiválasztás, a meghívás egy adott családból, egy adott népből történik. Nem csupán az egyes ember magánügye: a szerzetes életével a saját családjáért és népéért is közbenjár, őket is szolgálja.

Szent István királyt, akinek előző nap ültük ünnepét, sokféleképpen tisztelik. Van, aki szentként, van aki országépítőként tekint rá. A héten többször jelen lehettem állami kitüntetések átadásán. Augusztus 20-án a Várban, a Karmelita rendházban főként egyháziak, papok, szerzetesek, elkötelezett keresztények kaptak kitüntetést „országépítő” munkájukért. Amikor ízlelgettem ezt a szót, rájöttem: nagyon is igaz. A földi országot leginkább Isten országának építői viszik előre. Ahogy Margit testvér fogalmaz: „Mindenki állampolgári tevékenységet végez, aki Krisztust követi a mindennapokban, aki a krisztusi igazságokat előéli.”

Jubiláns testvéreink hűségükkel építették a közösséget, sokféle módon mutatták meg a világnak Krisztus arcát, szépségét, jóságát; mutattak utat másoknak egy cél- és értékvesztett korban.

Ránk is igaz, amit Benedek pápa a papság évének bezárásakor a Szent Péter téri virrasztáskor mondott: fogadalmunk „egy végleges igen, amely által hagyjuk, hogy Isten kézen fogjon minket. (…) Ez a hűség és bizalom aktusa (…) pontosan ellentéte annak a nemnek, annak a függetlenségnek, amely nem akarja magát elkötelezni, nem akar belépni egy kapcsolatba.” Robert Sarah bíboros szavait idézve: a testvérek fogadalmuk által „áttörik a bizalmatlanság és gyanakvás burkát, amely rátelepszik a világra, és elválasztja Istentől”.

Amikor egy-egy jubileum alkalmával hálát adunk Istennek a fogadalmas életért, az örömökért és nehézségekért, a kegyelmekért, nem csak azért tesszük, mert Istent megilleti a hála és dicséret. Az Isten nagy tetteire való emlékezés mindannyiunkat meg is erősít. A saját és a másik testvér tapasztalata segít hűségben megmaradni az Úrnál a krízisek, és nehézségek idején is.

Forrás és fotó: Szociális Testvérek Társasága

Magyar Kurír