A bákói születésű, Csík faluból származó Ambrozie Mengherișt február 4-én Madridban szentelték diakónussá kilenc társával együtt. Akkor a Jesuits portálnak azt mondta, számára a lelkigyakorlatok a hivatás megkülönböztetésének fontos pillanatai voltak. „Ezekben az években felismerve azt a titokzatos módot, ahogyan az Úr cselekszik az én életemben (és másokéban), látva, hogy gyarlóságainkra hogyan épít nagy terveket, és megtapasztalva az irgalmas, feltétel nélkül szerető Isten megbocsátását, megerősítette hitemet és megerősítette hivatásomat. A felszentelés olyan ajándék, amiért igazán hálás vagyok.”
A szeptember 2-án Kerekes László segédpüspök kézrátétele és a szentelési ima nyomán pappá szentelt fiatal szerzetes Bukarestben a jezsuita menekültszolgálat keretében tevékenykedett, tanulmányait Rómában és Madridban végezte. A kolozsvári piarista templomban jelen voltak a helyi római és görögkatolikus papok, jezsuita társak, az újmisés népes családja, rokonsága, hazai és külföldi barátai. Méltó keretet nyújtott a liturgiának a teljes barokk pompáját mutató, egykor a jezsuiták által építtetett templom, az orgona és a kórus zenei szolgálata Geréd István és Márton Szabolcs vezetésével, Malicski Krisztián közreműködésével.
Ambrozie Mengheriș első szentmiséjét szeptember 3-án, vasárnap déli 12 órakor mutatta be a Manréza Lelkigyakorlatos Központban, majd szeptember 10-én, vasárnap 11 órakor Csík faluban (Ciucani, Bákó megye) szülőfaluja közösségével ünnepel.
A szentbeszédben elhangzott: Jézus a talentumok példázatán keresztül (Mt 25,26–29) szól hozzánk. A talentum jelentheti a mi tehetségünket, képességeinket és tulajdonságainkat, de jelentheti magát Jézust is. Elmélkedhetünk így: mennyire hirdetjük Jézust? Mennyire terjesztjük tanítását? Mennyire mutatjuk ki az ő szeretetét felebarátainknak? Mennyire gyakoroljuk az ő megbocsátását egymás felé? Mennyire élünk valóban Jézussal és Jézusért? Legyen mindennapi életünkben a mi valutánk Jézus szeretete, az ő megbocsátása, az ő szelídsége, az ő békéje, az ő megértése és a mennyei Atyára való tekintése.
Fogadd el, Uram, szabadságomat,
fogadd egészen,
vedd értelmemet és akaratomat,
emlékezésem.
Mindazt, amim van, és ami vagyok,
te adtad ingyen.
Én visszaadom, Uram, visszaadok
egyszerre mindent.
Legyen felettem korlátlan úr
rendelkezésed,
csak egyet hagyj meg ajándékodul:
szeretnem téged.
Csak a szeretet maradjon enyém
a kegyelemmel,
és minden, de minden gazdagság enyém, más semmi nem kell.
(Loyolai Szent Ignác)
Forrás és fotó: Bodó Márta/Romkat.ro
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria