Szalézi oratórium angol módra – Tábori tapasztalatok Bollingtonból

Már maga a hely, Bollington lenyűgözött. Mintha egy kis mesebeli világba léptem volna be.

Amikor megérkeztem, már az első perctől fogva olyan érzésem volt, mintha családomhoz mentem volna, mert az ottani szaléziak nagyon kedvesen, a rájuk jellemző vidámsággal fogadtak. Vasárnap érkeztem, így volt időm egy kicsit sétálni a környéken és megismerkedni a közösséggel.

Hétfőn érkezett az első iskolás csoport. Elsőre furcsa volt, hogy nem olyan formában működik kint az oratórium, mint ahogyan itthon. Minden héten két iskoláscsoport jön a Savio Házba, ahol három napot töltenek el. Az első csoport hétfőtől szerdáig, a második csoport szerdától péntekig tartózkodik ott. A szaléziak az önkéntesekkel együtt szerveznek nekik programokat, amik hasonlóak az oratóriumi vagy a tábori programokhoz. (…)

A téma azon a héten a híd volt, ami a kapcsolatot jelképezi más emberekkel és Istennel. Fontos, hogy ki, kik adják a híd alapköveit, amire jönnek a támasztókövek, és a híd közepe te magad vagy.  Mindenkinek volt egy törött, illetve egy egész hidat ábrázoló lapja. Az egész hidat ábrázoló lap jelképezte a jó tulajdonságokat, jó tetteket, talentumokat, a törött híd pedig a bűnöket, rossz tulajdonságokat. A kápolnában ki volt helyezve egy kosárka, amibe összegyűrve mindenki bedobhatta a törött hidat ábrázoló lapot. (…)

Mivel egy héten két csoport jön a Savio Házba, így szerdán, mialatt az egyik csoport távozott, már jött is a következő, és kezdődtek is a programok.

Nagyon sokat kaptam már ez alatt a rövid idő alatt is: bátorságot, önbizalmat. Rengeteg vidámságot és lelki élményt. Az elején voltak kommunikációs nehézségek, mivel meg kellett szoknom a nyelvet, de az idő megmutatta, hogy sokszor egy kedves mosoly, gesztus, vagy csak annyi, hogy a fiatallal együtt játszol, sokkal fontosabb.

Mocsári Bettina beszámolója teljes terjedelemben ITT olvasható.

Forrás: Szaléziak.hu

Fotó: Szaléziak.hu; Savio House

Magyar Kurír