„Szentek legyetek!” – Szerzetesek gyalogos zarándoklata

A zarándokok nagy része már április 26-án, pénteken este megérkezett Szécsénybe, ahol közös zsolozsmával, vacsorával, ismerkedéssel vette kezdetét az a közös út, melyen ötven szerzetes és szerzetesnő vett részt.

Zarándoklatukat közösségeikért, a magyarországi szerzetességért ajánlották fel, hogy hivatásukat hitelesebben, radikálisabban, odaadottabban tudják megélni, és hogy új hivatásokért imádkozzanak.

A lelkes csapat szombaton reggel, a közös zsolozsma után indult útnak. Útközben rövid elmélkedéseket is hallhattak – Németh Emma szociális testvér, Pau Tristany marista testvér és Puskás Antal pálos testvér gondolataiból – az életszentségről, a szerzetesi élet radikális megéléséről.

Minthogy Magyargéc és Nógrádmegyer hívei süteményekkel, ebéddel kínálták a zarándokúton részt vevőket, a lelki tanítások mellett a fizikai táplálék is bőségesen megadatott – fogalmaz összefoglalójában Kóródi M. Veronika ferences szegénygondozó nővér.

Imádkozva, időnként csendben menetelve, máskor beszélgetve egy nagy családdá kovácsolódott össze a tizennégy különféle közösségből érkezett szerzetes.

Útjuk végén, Mátraverebély-Szentkúton Orosz Lóránt kegyhelyigazgató fogadta a zarándokokat: eléjük ment, hogy köszöntse őket. Az esti szentmisét is ő mutatta be.

Este együtt dicsőítették az Eucharisztiában jelen lévő Urat – aki minden szentség forrása, „életünk alapja és megújítója, aki nélkül értelmetlenné válik szerzetesi életünk is; akihez zarándokoltunk, aki életünk középpontja. Ő az, aki megerősít bennünket. Szép volt ezt megtapasztalnom az út során is.

Amikor már kissé fáradtan a hegyen felfelé menve átvettem a keresztet, és a rögös úton én vihettem, akkor valahogy könnyebbé vált a kaptató. Bár terhet vittem, de volt mibe, Kibe kapaszkodnom, és nem tűnt olyan hosszúnak az út. Jézus erőt adott.

Mélyebb értelmet kapott az is, hogy miért érdemes áldozatot vállalni, Kiért, Kivel érdemes haladnom életem útján” – írta Kóródi M. Veronika ferences szegénygondozó nővér.

Vasárnap Berhidai Piusz ferences magiszter beszélt a szerzetesi hivatásról, Húsvéti hit, húsvéti hivatás címmel.

Két tanúságtétel is elhangzott, Terenyei M. Fausztina megváltós nővértől és Ivácson M. Rita ferences szegénygondozó nővértől.

A kegytemplomban ünnepi szentmisét mutatott be Dobszay Benedek ferences tartományfőnök.

A zarándoklatot a közösen elköltött ebéd zárta.

„Hálásak vagyunk mindenekelőtt az Úristennek, aki elvezetett erre a napra és vezetett minket ezen az úton! Hálát adunk mindazoknak, akik befogadtak minket, szeretetükkel, gondoskodásukkal segítettek bennünket! Hálát adunk mindazokért, akik testi-lelki gyarapodásunkért tettek! Szűz Mária oltalma és az Úristen kegyelme legyen mindig velük!”

A zarándoklat egy másik résztvevője, Farkas Ferenc, a Fokoláre mozgalom tagja így ír beszámolójában: „Eszembe jut alapítónk, Chiara Lubich egy írása arról, hogy az Egyházban a szerzetesrendek mint egy nagy virágoskert vannak jelen, ahol mindegyik virág egy karizma, egy rend, egy szépség, mely az evangéliumot tükrözi vissza. Ez a nap nekem ezt adta, hogy ebben a virágoskertben lehettem, (...) szemlélődésben.

A másik, amit kiemelnék, amit érzékeltem: kitapintható volt közöttünk egy olyan Egyháznak az előképe, amire Ferenc pápa is vágyik, és amire a világ is vágyik – azaz szerzetesnők, szerzetes férfiak egy családként ragyogtatják fel mindazt a szépet, ami maga az Egyház. Köszönöm, hogy veletek lehettem ezekben a napokban!”

„Nagy öröm volt számomra ez a zarándoklat, amelyet a szerzetességünk megújulásáért, hivatásokért ajánlottunk fel. Ajándék volt, hogy a közösségemmel együtt igent mondtunk a szervezésre, és ezt közös erővel meg is tudtuk valósítani. Jó volt azt megtapasztalni, hogy mi, szerzetesek mindannyian úton vagyunk, ami nem mindig könnyű, mert elbotlunk, és el is esünk, de a közösség ereje tud segíteni abban, hogy újra és újra felálljunk, és továbbhaladjunk a hit és a szeretet útján a beteljesedés felé” – írta Petrovics M. Lúcia ferences szegénygondozó nővér. „Köszönöm a beszélgetéseket, a nyitottságot, a vidámságot az elmélkedéseket, a csendeket, a dicsőítést, mert mindez (...) újabb lendületet ad a továbbhaladáshoz.”

Neveda Orsolya Bernadett domonkos nővér kiemelte, hogy a zarándoklaton többféleképpen megtapasztalhatták Isten szerető jelenlétét: „a többi szerzetesen és a falvakban minket váró emberek vendégszeretetén keresztül. Ebben a szeretetben rácsodálkozhattunk arra, hogy ez a várakozás nem nekünk, hanem Valaki másnak, Jézusnak szól. Megható volt látni azokat, akik odafutottak a kereszthez, hogy megcsókolhassák. Ez egyrészt megerősített a hivatásunkban – Krisztust vinni az emberek közé –, másrészt ez a radikális Krisztus-követésnek is (...) jó példája volt, amelyről az út során elmélkedéseket hallhattunk.”

A Szociális Testvérek noviciátusának tagjai közül ketten másodszor, hárman először vettek részt a magyarországi szerzetesek gyalogos zarándoklatán. Közös beszámolójukban a szociális testvérek novíciái – Földváry Katalin, Horváth Judit, Márton Etelka, Rácz Borbála és Szabó Anikó – hangsúlyozzák: „Legfontosabb élményünk, hogy mindennapi helyzetekben találkozhattunk más közösségek képviselőivel. Ezáltal megtapasztalhattuk a valós testvériséget, hogy mit jelent egynek lenni a Krisztus-jegyességben, a meghívottságban, ugyanakkor sokszínűnek lenni a karizmákban.

Isten szeretete összekovácsolt minket: az Eucharisztiában és a liturgiában. Ez a szeretet bontakozott esőben, szélben, lejtőn és emelkedőn vagy a közös étkezések, kilométerek, fáradtságok, beszélgetések, lelkesedések és biztatások által.

Megható volt, és hálásan köszönjük mind a helyiek, mind a szervezők vendégszeretetét: a helyet, a technikát és a fuvarozást, a palóclevest, a palacsintát és a kávét, a mosolyokat, integetéseket és pacsikat és még annyi mást.

A szervezés sokszínűsége – a közösségek bevonása, elmélkedések és csend, kötött imádságok, énekek, szabad beszélgetések és fakultatív programok – lehetővé tették, hogy egyenként újra meg újra megtaláljuk a helyünket és figyelmünk középpontját.

Oltsa be az Úr egyre erősebben örömünket, szeretetünket és bizalmunkat a húsvéti hitbe, hogy a szentté válásunk útján tapasztalt akadályok a Szentlélekben Krisztus megváltó sebeivé válhassanak, amire szüksége van a világnak, és amely által az Atya felismer bennünket!”

Forrás: Szerzetesek.hu; MSZKI

Fotó: Kóródi M. Veronika ferences szegénygondozó nővér

Magyar Kurír