Szeptemberben taizéi ifjúsági találkozó lesz Pannonhalmán

A különleges közösségi eseményen jelen lesz a franciaországi taizéi közösség vezetője, Alois testvér hat szerzetestársával együtt. A találkozót a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület, a Szombathelyi Egyházmegye, a Veszprémi Főegyházmegye, a Pannonhalmi Területi Apátság, a Győri Egyházmegye, valamint a Dunántúli Református Egyházmegye együttesen szervezi. A kezdeményezést támogatják az illetékes evangélikus, katolikus és református püspökök, a lebonyolításban pedig részt vesznek a felekezetek fiataljai és ifjúsági felelősei.

A fiatalok Szent Márton nyomdokán az előadások, a csoport- és fórumbeszélgetések keretében azt keresik, hogy a modern világ kihívásai között hogyan mélyíthetik el és ültethetik át a gyakorlatba személyes hitüket. A délutáni fórumbeszélgetések során a lelki élet, a zarándoklat, a cigányság, a menekültek, a monasztikus szerzetesség és a társadalmi igazságosság egyéb kérdésköreit is igyekeznek az Evangélium fényében körbejárni. Természetesen az egész napot átszövik az imádság alkalmai, amelyekben a taizéi és bencés hagyományoknak megfelelően a nagyszámú résztvevő bibliai szövegekkel, énekkel és csönddel fordul Istenhez.

A részletes program és regisztráció ITT található.

„Ha egy szót kellene mondanom, az a bizalom lenne” – hangzott el az interjúban, mely a pannonhalmi találkozó kapcsán készült Lengyel András testvérrel, a Taizéi Közösség jelenleg egyetlen magyar szerzetesével, aki tizenhárom éve él a taizéi szerzetesközösségben.

– Mit kínál a szeptemberi taizéi találkozó résztvevőinek Pannonhalma?

– A Szent Márton-hegyen egy monostorba vonulunk vissza. A monasztikus élet, aminek a találkozó napján fölvesszük a ritmusát, elvonulással jár. Nem azért vonulunk el, hogy elmeneküljünk a világtól és annak problémáitól, hanem hogy az Istennel való személyes kapcsolatunkat elmélyítve – Szent Márton példája nyomán is – erőt merítsünk a társadalomban való elköteleződésünkhöz másokért. A közösen eltöltött nap ezt kínálja fel az idelátogatóknak. Az elvonulásban távolságot veszünk a mindennapjainktól, a helytől, ahol élünk, hogy Isten és a többi ember felé jobban kinyissuk szívünket, lelkünket.

– Taizé egyik lényege az ökumené, mit jelent ez az ifjúsági találkozó fényében?

– Az egyházat elsősorban egy olyan élő közösségnek szeretnénk látni, ahol mindenkinek megvan a helye, ahol úgy lehetünk együtt és egyek, hogy ezzel egy időben mindenkinek megmarad – sőt a másokkal való találkozások során még inkább kibontakozik – az igazi személyisége is.

A több száz, különböző helyről, más-más személyes és felekezeti háttérrel érkező fiatal jelenléte szép példája lesz annak, hogy Krisztust csak közösen tudjuk követni, és ha együtt vagyunk, akkor visszatükrözhetünk valamit abból a nagyobb közösségből, ami az egyetemes egyház. A szerzetesközösségeknek is ez az egyik fő hivatása. A monasztikus közösség – az imaéletével nem ellentmondásban, hanem éppen abból gyökerezve – a társadalom irányába is felmutatja a közösségi élet – akár társadalmi szinten is megvalósítható – nagyon konkrét alternatíváját. Már előre szeretnénk megélni azt, ami az Egyház, és amivé majd lesz az Isten tervében.

– Nehéz témákat szeretnétek körbejárni a pannonhalmi találkozón, például a menekültek, cigányság, társadalmi igazságtalanság kérdései. Mit vársz a fórumbeszélgetésektől?

– A fentiek értelmében a találkozó kiválasztott témái is a társadalmunknak egyfajta keresztmetszetét szeretnék bemutatni. A nehéz kérdésekre is az evangélium fényével szeretnénk tekinteni: reménnyel, megértéssel, körültekintően, felősséggel, de nem naivan. Meggyőződésünk, hogy a keresztények és különösképpen a fiatalok hozzá tudnak adni valami sajátságosat a közös kereséshez. Mintha mostanában többet hallanánk, hogy a lelki életet, az abból eredő szempontokat és az úgymond mindennapi életet a maga valós problémáival nem kell mindenáron összekötni. Az Istennel való személyes kapcsolatát komolyan vevő embernek viszont a kettő nem zárja ki egymást, hanem egymást táplálja, élteti. Úgy kell az evangélium fényében tekintenünk a világra, ahogy az körülöttünk van. A délutáni fórumbeszélgetések arra adnak majd lehetőséget, hogy egy-két, az adott kérdést jól ismerő személy bevezetője után a fiatalok egymás gondolatait és személyes tapasztalatait is meghallgatva, hazatérve rögtön a gyakorlatba tudják ültetni azt, amit megértettek az evangéliumból.

– Ha ki kellene emelni egy témát és a hozzá kapcsolódó hívószót, mi lenne az?

– Ha egy szót kellene mondanom, az a bizalom lenne. Ha egy kérdéskört, akkor az a menekült- és migránskérdés lenne, mert ez sok nagyon fontos témát a gyökereinél érint: Magyarként milyen felelősséggel tartozunk azokért, akik tőlünk távol élnek, de az erőszak vagy a globalizált fogyasztói világunk áldozataivá váltak? Hogyan építsük országunkat és Európát olyanokkal, akiknek más a fontossági sorrendjük? Hogyan tekintsünk az iszlámra mint vallásra és mint kultúrára? Mit jelent kereszténynek lennünk? A nagyon gyorsan változó világunkban mit kezdjünk azzal a hatalmas örökséggel, amit az előző századok hívői – többek közt nagyszüleink és az ő nagyszüleik – hagytak ránk?

– A menekültek mellett a szegénység, a társadalmi igazságtalanság is egy olyan téma, ami akár testközelből érinthet sok fiatalt.

– Az idén sokszor hallott irgalmas szamaritánus (Lk 10,25-37) példabeszédében a félholtra vert ember mellett két nagyon vallásos személy úgy megy el, hogy az út túloldalára is átmegy akár, csak ne kelljen szembenéznie az előtte heverő valósággal. A harmadik – és a hallgatóság által megvetett – ember viszont közel megy hozzá. Lehet, hogy nem volt jobb ember a másik kettőnél, de volt bátorsága közel menni ahhoz, amitől a többiek tartottak, féltek. Ebben a közelségben hagyta magát megérintődni, a többi dolog pedig már jött magától.

A mostani összejövetel a fiatalokkal együtt minket is segíthet abban, hogy a közös imák bibliai részei, énekei, csöndjei, valamint a másokkal való találkozások által megérintődjünk azáltal, ami a szívünk legmélyén van, és aki előttünk, a földön hever...

– A Pannonhalmán megrendezendő találkozót a katolikus, evangélikus és református egyházmegyékkel és egyházkerületekkel közösen rendezik. Ennek mi az üzenete?

– Taizében az ökumené fontossága magától értetődő. Azt szeretnénk, hogy a keresztények semmit se tegyenek a más felekezetű keresztények figyelembe vétele nélkül, és amit csak lehet, csináljunk közösen. Ezt nem azért tesszük, hogy a világ számára erősebbeknek tűnjünk, hanem azért, mert enélkül az evangélium üzenete – amit mindannyian hirdetni szeretnénk – hitelét veszti. Ha Krisztushoz közelebb kerülünk, akkor mindazokhoz is közelebb kerülünk, akik közel vannak Krisztushoz.

Forrás: Pannonhalmi Főapátság

Fotó: Pannonhalmi Főapátság; Gégény István

Magyar Kurír