Templom és közösség 250 éve – Jubileumi könyvbemutatót tartottak az Országúti ferences templomban

Megszentelt élet – 2020. szeptember 13., vasárnap | 14:45

Idén ünnepli felszentelésének 250. évfordulóját a Szent István első vértanúról elnevezett Országúti ferences templom, a köznyelvben budai, Margit körúti ferences templom. Az ünnepségsorozat részeként mutatták be a templomban a Templom és közösség 250 éve – Országúti Ferencesek című kötetet szeptember 12-én.

A könyvet a szerkesztő, Gödölle Mátyás ismertette.

Az első fejezet címe: Házad ékessége. Ebben a részben Farbaky Péter a templom építéstörténetét és művészeti emlékeit ismerteti. A templomot Ágoston-rendi szerzetesek építették Nepauer Máté építőmester tervei alapján 1752 és 1770 között. A barokk templom és kolostor 1785 óta a ferenceseké, akik tovább építették, illetve bővítették az épületegyüttest.

A második fejezet a plébánia történetét fogja át, Élő kövek címmel, és két részre osztható. Az első a kezdetektől az 1960-s évekig mutatja be a plébánia történetét, a második pedig a napjainkig eltelt időszakkal foglalkozik, több helyen alapnak tekintve a historia domust. Megismerhetjük a főbb történéseket, sok archív felvétellel. Képet kapunk a papi, szerzetesi hivatásokról, a hívek hitéletéről, gazdasági nehézségekről. Megismerünk például egy történetet a II. világháború idejéből, amikor a szerzetesek valahonnan kecskéket szereztek, és azok tejével látták el magukat és a híveket. Befogadták a menekülteket is. Számos vértanú is volt közöttük, akik életüket adták hitükért, többek között Farszky Szalvátor, Vass Tarcián testvér és Somogyvári Hetény atya.

A harmadik fejezet címe: Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben. A plébániaközösség híveinek a templommal, az itteni közösséggel kapcsolatos személyes emlékei, élményei olvashatók ebben a részben, sok képpel illusztrálva. A legidősebb emlékező elmúlt nyolcvanéves, a legfiatalabb alig harminc.

A negyedik fejezet címe: Mert benne élünk és mozgunk. A plébániaközösség életét képekben ismerhetjük meg. Ezzel a fejezettel az itteni közösség erősítése volt a szerkesztő és munkatársai célja, de azokat is szerették volna elérni, akik nem idetartoznak, hogy ők is megismerhessék az Országúti ferences templom közösségének életét.

A kötet utolsó fejezete két egységre oszlik. A gyermekszemmel, gyermekszívvel című rész beszámolót tartalmaz a jubileumi plébániai rajzpályázatról, melynek mottója „Otthon vagyok az Országúton” volt. A személyes kapcsolattartást nehezítő karantén ellenére több mint húsz alkotás érkezett a plébániára járó gyerekektől. A második egység címe: Plébániánk új arculata. Ez a 250. évfordulóra kiírt logópályázat eredményét ismerteti.

A 300 oldalas kiadványban 70 archív felvétel, illetve csaknem 300 kortárs kép látható. A könyvhöz írt köszöntőjében Lendvai Zalán OFM, a templom plébánosa úgy fogalmaz: az épület „nem csak kövek, műalkotások összessége, sokkal inkább jelene van, amit azonban csak úgy tudunk jól érteni, ha a funkcióján túl lelki történetét is kutatjuk, épp azért, hogy a jelent, a ma itt élő közösség életét és feladatát jobban értsük és hogy a jövő felé vezető utat is jobban, érettebben, bölcsebben keressük”. A templomban Isten és ember, „a Mindenható és az ő népe találkozik hétről hétre. A találkozások története teszi élővé és igazán értékessé, széppé a köveket.”

A könyvet az Országúti Szent István Első Vértanú Plébánia gondozta.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria