Úgy élni, hogy bármely pillanatban meg tudjunk állni Isten előtt – Interjú Komáromi Előd ferencessel

(...)

– Szent Ferencet hogyan lehetne ebbe a gondolkodásba bekapcsolni? Látod-e olyan megnyilatkozását vagy megnyilvánulását, amelyre azt lehet mondani, hogy a nevelésünknek (az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban folyó nevelő munkának – a szerk.) irányt adna?

– Ferenccel kapcsolatban az a történet, legenda jut eszembe – elsőre talán nem is gondolnánk ideillőnek –, amikor éjszaka egy fiatal testvér jajveszékelésére ébred, akit a kemény szerzetesi élet, a böjtölés elgyötört, és nagyon éhes. Azonnal megterít, és enni ad neki. Mit jelent ez? Szent Ferenc esetében egyfajta hihetetlen szabadságot még attól is, amit magára nézve az istenkeresésben ideának tart. Ahogy látja, hogy a magától megkövetelt önsanyargatásba a másik beletörne, képes elszakadni ettől. És itt ahhoz a gondolathoz térnék vissza, amiről korábban beszéltem a nevelésben mutatott megértés kapcsán.

A másik téma már nem legenda, és többen a lelkivezetés mintájának látják. Leó testvér hivatáskrízissel keresi meg Szent Ferencet. Döbbenetes, de Ferenc azt mondja Leónak nagyon egyszerűen megfogalmazva: „Csinálj, amit akarsz!” „Ha az istenkeresésben más életforma tűnik alkalmasabbnak, akkor válaszd azt!” Hogyan tükrözhetjük ezt az itteni nevelésünkre? Arra törekszünk a kollégiumban, hogy együtt keressük kinek-kinek az útját, megpróbálunk segíteni egymásnak abban, hogy ezt találja meg, és teljesedjen ki benne. Ha színész szeretne lenni, legyen az, ha orvos, akkor orvos, ha gyári munkás, akkor az. Teljesen mindegy, mert ez csak a feladatszintű élet vagy útkeresés, a lényeg, hogy találja meg ezek mélyén az Istennek tetsző életformát. Ugyanis erre tudja azt mondani majd egy nő, hogy rád bízom magam, neked adom az életem. És természetesen idevehetjük a papság vagy a szerzetesség választását is mint lehetséges hivatást. Ferenc említett történetei a tiszteletről is szólnak. Tisztelet a másik iránt, tisztelettel és megértéssel figyelem annak a kis személyiségnek az alakulását, akinek az előrehaladását rám bízták.

(...)

– A Naphimnuszban Ferenc nővérünknek nevezi a testi halált. Miért a nővér képzetével társítja?

– Szerintem a halál Szent Ferenc-i képében valamiképpen a női gyengédség is megjelenik. Nem a feleség, a szerető másik fél gyengédségére gondolok, hanem a testvérek közti viszonylatban arra a gyengédségre, amelyet egy nővér tud adni a családban. Egy kistestvér fölött anyáskodó nővérre, aki voltaképpen terelget. Ilyen értelemben Szent Ferencnél a halál mint valami gyöngéd nővér az Isten felé terel.

– Pilinszkyvel kezdtük a beszélgetést, szeretném vele befejezni, de még egy kicsit elidőzhetünk az iménti témánál. „Ahogy az ember lassan öregszik – mondja Pilinszky egy rádióbeszélgetésében –, azt viszi az ágyába, amivel tényleg élni tud még, és amivel egyszer majd meg tud halni.” Nemrég ünnepelted a születésnapodat, ilyenkor mindig számot vet az ember. Képletesen szólva, Te mit viszel az ágyadba, mi foglalkoztat lefekvés előtt, amiről el tudnád képzelni, hogy végigkísér életed további részén?

– Egyre többet gondolok a kapcsolataimra. Elsősorban azokra az emberekre, akiket valami miatt nagyon szeretek. Látom az életük fejlődését, hogyan jutnak lépésről lépésre előre, vagy a buktatókat és a nehézségeiket. És mindig oda térek vissza, hogy ezeket az embereket én mennyire szeretem! Közülük sok a fiatal, de a szélesebb rokonságommal is egyre jobban mélyül el ez a kapcsolat. S közben eszembe jut Pilinszky verse, amelyet szeretek idézni a prédikációimban: „Az ember itt kevés a szeretetre. / Elég, ha hálás legbelül / ezért-azért; egyszóval mindenért. / Valójában két szó, mit ismerek, / bűn és imádság két szavát. / Az egyik hozzámtartozik. / A másik elhelyezhetetlen.” Engem sem azért szeretnek, akik szeretnek, mert annyira tökéletes lennék. Ismerem magam, oldalakat tudnék teleírni a gyengeségeimmel, mint ahogy én is oldalakat tudnék teleírni annak a gyengeségeivel, akit igazán szeretek, mert ismerem. De nem írom tele azokat az oldalakat, mert nem akarom. Isten sem azért szeret minket, mert megérdemelnénk. Szeretteinkben sem a tökéletességet keressük, szeretjük őket, és kész – minden helyzetben…

A teljes interjú ITT olvasható.

Forrás és fotó: Ferencesek.hu

Magyar Kurír