Új adatok a londoni premontrei kánonjogi kéziratról

A British Library 1838. július 27-én vásárolta meg azt a sajátos összetételű középkori kánonjogi kéziratot, amely eredetileg a Parki Premontrei Apátság tulajdonát képezte (a mai Belgium területén: Abdij van Park). A kéziratról többször készült rövid leírás a Brit Nemzeti Könyvtárban, és legutóbb a Polonsky Foundation England and France Project: Manuscripts from the British Library and the Bibliothèque nationale de France, 700–1200 keretében modern – részletes segédlettel ellátott – digitalizált formában is feldolgozásra került.

A Premontrei Kanonokrend 2020–2021-ben ünnepeli megalapításának 900. évfordulóját. Ennek kapcsán került Szuromi Szabolcs Anzelm premontrei professzor érdeklődési körébe a szerkezetében is figyelemreméltó kánonjogi gyűjtemény. A kollekciót a modern kutatás – közvetett érvekre építve, tekintettel a régebbi katalógusok adataira, valamint Chartres-i Szt. Ivó kánonjogi munkája keletkezésének egy 2010. évi hipotézisére – a 12. század második vagy harmadik negyedére teszi, Észak-Franciaország, illetve Németalföld déli részéréről származtatva.

Szuromi professzor azonban – aki február 26. és 29. között Londonban tovább folytatta a British Library középkori kánonjogi anyagának feldolgozását, áttérve az új leíró katalógusa második kötetének elkészítésére – következetes paleográfiai és kodikológiai érvekkel jelentősen módosította a középkori premontrei kánonjogi kézirat leglényegesebb adatait. A keletkezési dátumra és származási helyre vonatkozó meghatározás eddig tévesen a Parki Apátság 1129-es alapításából és Leuven melletti elhelyezkedéséből indult ki. Valójában mind a kódex pergamenlapjainak állaga, mind az írásforma – különös tekintettel az általában piros színű iniciálé egyszerű formájára és a kötet legvégén található vérrokonsági táblázat díszítésére – alapján a kézirat minden bizonnyal észak-itáliai, azon belül milánói eredetű.

A fenti sajátosságokra tekintettel, módosításra szorul a keletkezés dátuma is, ami kétségtelenül a 12. század legelső évtizedére esik. A két megállapításból kézenfekvő, hogy a Decretum Burchardi (1008–1022) penitenciára vonatkozó könyvét (De penitentia sive medicus), néhány patrisztikus kiegészítő kánont, és a Chartres-i Szt. Ivó kánonjogi munkájának (1093–1095) Panormia szövegcsaládját tartalmazó kódex nem készülhetett a Parki Apátság számára, hiszen legalább két évtizeddel korábban másolták, mint az apátság alapítási dátuma. A premontreiek ugyan Walter apát vezetésével érkeztek Laonból Parkba, de nem valószínű, hogy ők hozták magukkal a kötetet, hiszen az nemcsak Laon létrejöttét (1124), de magának a Premontrei Kanonokrend alapításának dátumát is (1120) több mint egy évtizeddel megelőzi. Megjegyzendő, hogy Laonban székesegyházi iskola működött, így az sem valószínű, hogy az ottani könyvtárból került át a laoni alapítást megelőző állományból egy kötet. Ezt alátámasztja, hogy a vizsgált kézirat – bár erre eddig nem tért ki a tudományos kutatás – a kötetben való tájékozódást megkönnyítő néhány összegzésen túl nem tartalmaz olyan marginális hivatkozást, megjegyzést stb., amely a gyakorlatban történő használatát valószínűsítené. Az is tény, hogy legalább 30 mm le lett vágva a kézirat külső margóiból, amikor a 17. században újrakötötték, azonban semmilyen töredékes nyoma nem maradt bármilyen esetleges marginális megjegyzésnek. A vérrokonsági tábla, amely kifejezetten milánói sajátosságokat visel, mindössze egyszer, a kézirat végén található. Ez kizárja a mindennapos gyakorlati, a bírósági és az oktatási használatot. Így a munkát konzultációra használt kánonjogi kézikönyvnek kell tekintenünk. Szerkezetében közel áll a szintén Szuromi professzor által leírt (2013), három részből álló, de nem Chartres-i Szt. Ivó kánonjogi munkája Tripartita családjának szövegtanúi közé tartozó szentpétervári kézirathoz.

Mindennek tükrében a londoni középkori premontrei kánonjogi kézirat a Parki Apátság alapítója, I. Godfried herceg (†1139) által vagy a röviddel korábban építtetett templomnak, vagy – ami jóval valószínűbb – a premontrei közösségnek adományozott kánonjogi kódexnek tekintendő. A Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem. által feltárt új adatok tovább pontosítják a Premontrei Kanonokrend első évtizedének alapításaira, tevékenységére és könyvkultúrájára vonatkozó ismereteket.

Forrás és fotó: Csornai Premontrei Apátság

Magyar Kurír