Valóságos útjelzők nekem – Fiatal lányok a budakeszi kolostort megnyitó domonkos nővérekről

– Mi ragadott meg előzetesen az eseményben? Miért gondoltad, hogy ez jó lehet számodra?

Ilona: A hivatásomat keresem, azért érdekelt az esemény. De azon kívül is gondoltam, hogy egy beszélgetéssel, imával töltött este jó élmény lesz.

Dalma: Szeretem a szerzeteseket. Nagyon sokat segít katolikus életemben a tudat, hogy vannak. Ha elcsüggedek, és Krisztus keresztjének fájdalmaihoz nehéz hasonlítanom a problémáimat, ők adnak erőt.

Az élet, amit velem egy korban és egy társadalomban élnek, kimeríthetetlen motivációforrás, mert ők itt és most mondanak igent Jézus hívására teljes lényükkel a lehető legteljesebb módon, egy időben velem.

Amikor egy pillanatra mindenki túl távolinak tűnik, ők a ma is hús-vér, valóságos útjelzők nekem.

Csenge: Megérintett a programterv olvasása alatt egyfajta hívás, egy meghívás egy olyan estére, amely akár az életemet is megváltoztathatja. Úgy gondoltam, hogy a közös este, az imádság és a szentségimádás a nővérekkel új meglátásban és elmélyülésben tud segíteni az Istennel való kapcsolatomban.

– Mennyiben teljesültek az „elvárásaid”?

Ilona: Többet kaptam, mint amire számítottam, különösen jól esett, hogy tudtam akár kettesben, kötetlenebben beszélgetni szerzetesnőkkel.

Dalma: Amikor az eseményre készültem, egy csapat Krisztustól megérintett, sőt átjárt-átitatott lelket vágytam látni. Kedves, vidám és boldog nőket, akik a helyükön vannak, és élvezik. Teljes mértékben teljesült a vágyam.

Csenge: Teljes mértékben, sőt abszolút túlszárnyalta minden elképzelésemet a program.

– Volt-e bármi, ami meglepett?

Ilona: Hogy

milyen sok fiatal szerzetesnő van.

Dalma: Meglepett, amikor bebocsátást nyertünk a kápolnába, és a stallumokban minden nővérnek be volt rendezve a saját helye különböző könyvekkel, füzetekkel. Annyira kedves kép volt! A zsoltáros jutott eszembe róla, amikor azt énekli: „Számomra asztalt terítettél,… s az Úr házában lakhatom örök időkön át.” (Zsolt 23,5–6)

Csenge: Az a hatalmas szeretet és közvetlenség, amit addig soha nem tapasztaltam. Csodálatos!

– Volt-e számodra pillanat, esemény, program, találkozás, élmény, ami mélyre ment, és miért?

Ilona: Az egyik korombeli szerzetesnővel kettesben tudtam beszélgetni a vacsoránál. Fel tudtam tenni a „hülye” kérdéseket is, például: Nem húzza a hajukat a fátyol? Van-e lehetőségük rendszeresen sportolni? Mi történik a régi személyes tárgyaikkal, amikor belépnek a rendbe? Van-e telefonjuk?

Dalma: A közös zsolozsma nagyon megérintett. A puritán kápolnában gyönyörűen szólt az imádság, ami tökéletes ünnepi díszbe öltöztette a teret. Rendszeresen járok zsolozsmára a ferencesekhez, de ez nagyon más volt. Próbáltam követni, becsatlakozni, de nem igazán sikerült, aztán elengedtem, és csak élveztem, hogy ott lehetek.

Csenge: Alapvetően

nem igazán találkoztam még olyanokkal a korosztályomban, akikben szintén megszólalt a vágyakozás, hogy az Istennek szenteljék az életüket, de most viszont találkoztam ilyen társakkal.

Ugyanakkor én most ismertem meg a nővérek többségét személyesen, ami szintén megérintett. Ami viszont nekem az egyik legszebb, az a kápolnában volt. A csönd, vagy akár a gitárszó alatt a szentségimádásban a Jézussal való találkozás!

– Hogyan tudnád megfogalmazni egy mondatban, hogy mire jó a nyitott kolostor éjszakája?

Ilona: Összefoglalva jó párbeszédre volt lehetőség szerzetesnők és világi nők között, nem csak egy sablonos bemutató volt a rendről. Persze megismerkedhettünk a rend történetével, működésével, a szervezett programjaival. Emellett egy nyugodt békés este volt minden programot tekintve, ahol pár órára ki lehetett zárni a hétköznapi dolgokat.

Dalma: A nyitott kolostor éjszakája arra jó, hogy

megtapasztalhassuk a találkozás élményét teljes valójában ideális környezetben, ahol élesebbek az érzékeink a lényeg meglátására és meghallására.

Csenge: A nyitott kolostor éjszakája mindenkinek életre szóló élmény lehet, aki közelebb szeretne kerülni az Istenhez, akár az imádság, akár a találkozások által.

Ide kattintva egy rövid videóösszefoglaló is megtekinthető az eseményről.

Forrás és fotó: Domonkos Nővérek

Magyar Kurír