Végtelen titok képmásai vagyunk – Egy Srí Lanka-i jezsuita szerzetes az erőszakmentességről

Megszentelt élet – 2019. május 18., szombat | 16:42

A Párbeszéd Háza „Jezsuita hivatások” című programsorozata keretében május 17-én, Budapesten Christlin Rajendram, Srí Lanka-i jezsuita szerzetes tartott előadást, aki az amerikai székhelyű, nemzetközi Center for Nonviolent Communication (Erőszakmentes Kommunikációs Központ) akkreditált trénere.

A húsvét vasárnapi Srí Lanka-i terrortámadások a világon mindenhol bekerültek a hírekbe – mindenki döbbenten nézte a televízió képsorait, hallgatta a rádióból a híreket. Keresztények százai sebesültek, haltak meg. A Párbeszéd Házában tartott beszélgetésen – melynek házigazdája Sajgó Szabolcs SJ, a ház igazgatója volt – megtudtuk, hogy az egyik bombát Christlin Rajendram SJ városában robbantották fel a terroristák. Ő akkor pont nem volt az országban: a tíz éve befejeződött, de közel harminc esztendőn át tartó polgárháború miatt a családja szétszóródott a világban, és a nyolcvanéves testvére születésnapja alkalmából éppen Londonban gyűltek össze a rokonok. Egy unokatestvére azonban megsérült, őt hamarosan meg kell majd operálni. Christlin Rajendram elmondta: döbbenettel nézték a televízióban, hogy mi történt húsvét vasárnapján országukban.

Christlin atya életének története különös. Talán a legkülönösebb, hogy miként lesz a tamil–szingaléz konfliktus közepette, hinduk és buddhisták közt valaki jezsuita szerzetes. Sőt, a Rajendram család nyolc gyereke között van egy másik jezsuita is, a legidősebb fiútestvér.

Christlin Rajendram apja hindu vallású tanárember volt, ám katolikus nőt vett feleségül, s katolizált. A szülők reggel ötkor keltek, minden nap elmentek a templomba, ám előtte még felébresztették a gyerekeket, hogy azok addig tanuljanak. Jezsuita iskolába jártak. Mikor a legidősebb fiú elvégezte középiskolát, odaállt apja elé, s bejelentette, hogy jezsuita lesz. A családfő egy leszakított pálmalevéllel kergette őt ki a házból. Christlin Rajendram elmondta – bár apja igazán hívő katolikus lett, a hindu szokások szerint azt gondolta: a legidősebb fiú dolga, hogy felnőve eltartsa a családot. Ezért volt hát a nagy harag…

Később a szerzetesség felé hajló fiút egy kiránduláson megmarta egy kígyó, kórházba került. Mivel a hindu kultúrában erős az Istenre figyelés, az apa a kígyómarást jelnek tekintette, és végül elengedte jezsuitának a fiát.

Christlin Rajendram hivatása különös módon született. Mint mondta, lelke vágyott a szerzetességre, de nem volt egészen biztos benne az érzés. Mivel nem volt jeles tanuló, a záróvizsgái után betért egy templomba, sikeres eredményért imádkozott. Kiderült, ő volt az egyetlen, akinek sikerült levizsgáznia, jeles lett. Ekkor érezte meg, hogy Istennek mi a terve vele.

Indiába ment tanulni, készülni a szerzetesi életre. Társai más nyelvet beszéltek, és nagyon nagy honvágya volt. Tizennégy év után szentelték fel. Kommunikációt tanult, illetve az Amerikai Egyesült Államokban televíziós újságírást. Ezután került vissza hazájába, ahol akkor tört ki a háború.

Rádiózott, és mellette egy egyházmegyés paptársával együtt árván maradt gyerekekkel foglalkozott. Egy alkalommal, míg a gyerekek az udvaron játszottak, a társát két fegyveres megölte. Christlin azt gondolta, talán ő lesz a következő áldozat. Ráadásul a házra, ahol a gyerekekkel foglalkozott, az indiai hadsereg szemet vetett. Ezért aztán elöljárói engedélyével külföldre ment tanulni, doktori fokozatot szerezni. Ekkor találkozott Marshall Rosenberg amerikai klinikai pszichológussal, aki az erőszakmentes kommunikáció módszerének kifejlesztője.

A módszer lényege, hogy az emberek nagyobb együttérzéssel kommunikáljanak, és ezáltal kevesebb félreértéssel. Christlin Rajendram e módszer elsajátítása után tért vissza Srí Lankára, ahol hasznosítani, illetve fejleszteni tudta a tanultakat. Így lett mára az erőszakmentes kommunikáció egyik leghíresebb képviselője, szakértője.

A találkozón a jezsuita szerzetes bemutatta a kommunikációs módszer négy alapvető lépését, melyek könnyen összekapcsolhatók a Szent Ignác-i lelkiséggel, hiszen a cél mindig az élő hit, s a tudás, hogy a végtelen titok képmásai vagyunk.

Fotó: Lambert Attila

Bókay László/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria