Vizitáció a Szentföldön – Várnai Jakab naplója (27. rész)

2016. július: A kusztódiai káptalan

Július 3., vasárnap. Miután bezártuk a tanévet a Sapientián, ma ismét megérkeztem a jeruzsálemi San Salvatore-kolostorba. Megjött Marco Zanotti, a bolognai provinciából, képzett pszichiáter és csoportdinamikai szakember. Arra kértük fel, hogy segítsen a káptalan indításában. Egy teljes napot szánunk a közös „megérkezésre”. Donacianóval és Marcóval megbeszéljük a teendőket.

Július 4., hétfő. A testvérek végül nagyon jól vették az egész bevezető napot. Belátták, hogy szükség van rá. Elismerésre méltó volt Marco előkészítő munkája, minden klappolt. Párosban, azután hatfős csoportokban, végül mind együtt folyt a beszélgetés, amelynek nyomán „észrevettük” a másikat, és magunk is jelen lehettünk érzéseinkkel, átélt élményeinkkel. Este egy grillvacsorával oldották a hangulatot.

Július 5., kedd. A káptalan hivatalos megnyitása. Buszra szállunk: hagyományosan a Getszemáni bazilikában tartjuk a szentmisét, főcelebráns a vizitátor (a magyar címer tövében, amely a szentély mozaikjának jobb alsó sarkában ragyog!). Nyugodt ütemű, méltó szentmise, az érkező zarándokok ugyan egy kissé csodálkoznak, miféle papi csődület lehet ez. Utána kényelmesen busszal vissza a San Salvatoréba, ahol 11-kor tartjuk a nyitóülést. Nagyon izgultam, ez volt az első plenáris kapcsolatfelvétel. Viszont hamar elfogadták a bizottságokat, megválasztottuk a moderátorokat is, időben kész voltunk ebédig.

A káptalan munkában, a színhely a San Salvatore-kolostor előadóterme

Délután fél 4-től folytatódik a munka: először én olvasom fel a jelentésemet. Nem akartam hosszúra fogni, de 23 oldal mégiscsak lett. Fejezetcímek:

Kik vagyunk mi mint kusztódia? (a/ teológiai identitás, b/ aktuális állapotunk)
Hogyan élünk? (a/ Istennel, b/ egymással együtt, c/ e világ javaival)
Hogyan dolgozunk? (a/ az evangelizáció alapelvei, b/ egy küldetés – sokféle tevékenység, c/ kormányzat)
Hogyan nevelünk új tagokat erre az identitásra, erre az életformára, erre a küldetésre?
Egy ilyen jelentés célja mindig az, hogy tükröt tartson a közösség elé, és elindítsa a reflexiót a fontosabb témákról.

A szünet után Alberto Pari atya felolvassa az előző kusztos, Pizzaballa jelentését, ez is jó egy óra. Rögtön utána Patton beszél, ez nyilván nem is annyira „jelentés”, mint inkább a követni kívánt elvek kifejtése. Ott helyben éreztem, hogy ez egy nagyon kemény nap volt: egy éve feszült bennem az energia erre a napra.

Július 6., szerda. Délelőtt a jelentések feldolgozása csoportokban. Délután a beérkezett javaslatok bemutatása, majd az ökonómus beszámolója. Ez lesz az első napok ritmusa: különböző szakterületek jelentése, majd annak csoportos feldolgozása és közös megbeszélése.

Július 7., csütörtök. Jelentések és csoportmunka. A vacsora végén érkezik meg a miniszter generális, Michael Perry és helyettese, Julio Bunader.

Július 8., péntek. A jelentések után ma 11-kor tart beszédet a generális atya. Délután nem dolgozunk, hanem mind kimegyünk a keresztútra – ülésezés helyett a Krisztus nyomában akarunk együtt lenni, irgalmát kérni. Ezen a napon vacsora után Ibrahim Sabbagh aleppói plébános tartott vetítést.

Július 9., szombat. Délelőtt kérdéseket lehet feltenni a generális atyának, délután pedig már megkezdődik a választások szakasza: a kusztos helyettesét és a tanácstagokat kell a káptalanon megválasztani. Megtartjuk az első előválasztást, az ún. preskrutiniumot, amely segít elkerülni a szavazatok túlzott szóródását. A kusztos tanácsa az ún. diskretórium, és ennek összetétele sajátos szabálynak felel meg a nyelvi csoportok („nációk”) szerint: olasz, spanyol, arab, angol, szláv és francia-német. Minden testvérnek tartoznia kell valamelyikhez, és ha ez nem lenne egyértelmű a származása miatt, akkor választhat. Mivel a francia-német nyelvi csoport már évek óta nem éri el az előírt 12 főt, ezért most egyesíteni kell az utána következő legkisebb létszámú csoporttal: ez a szláv. Az eddigi hat tanácstag helyett ezért csak ötöt választunk.

A megválasztott kusztódiai tanács, a „diskretórium” beiktatása

Július 10-én, vasárnap kimozdulunk: autóbuszos kirándulást szerveztek. Az úticél Szamaria. Jákob kútja! Eljuthatok arra konkrét helyre, ahol Jézus azt mondta, hogy nem itt vagy ott lehet imádni Istent, hanem „Lélekben és igazságban”! Ez a paradoxon a szentföldi szent helyek sajátossága, a hitet elmélyítő feszültsége. Vezetőnk Carla Benelli olasz művészettörténész hölgy, aki a kusztódia 2008-ban elhunyt kiváló régészének, Michele Piccirillo atyának volt a jobbkeze, és azóta is a kusztódia keretében dolgozik több projekten. Meg sem állunk Nablúsz városáig, célunk Jn 4,5: „Odaért Szamária egyik városához, Szikarhoz; ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott.” De mélyebb szinten az a célunk, hogy belépjünk a különleges lelki mozgásba, amely Szent János evangélista sajátja: „Egy szamáriai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: »Adj innom!«” (7. v.) A görög ortodox templomban egy szép öregember fogad, szürke, viseltes talárban, hosszú szakállal: Ireneusz atya. Egyedül őrzi a helyet, sőt fejleszti, építi és festményekkel gyarapítja. Az altemplomban, az oltár alatt a kút. Mondják: az egyik legbizonyosabb szent hely, hiszen a kutak nem vándorolnak. A mély kútból vizet húzunk, ebből lehet is magunkkal vinni, egy kis üveg 5 dollár. Vigyek én is belőle? Hogyan is folytatja János? „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” (13. v.)

Áramütéshez hasonló, ahogy ez a sor végigmegy bennem. Itt lehet igazán imádkozni a szamariai asszony szavaival: „Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen idejárnom meríteni.” De ehhez el kellett jönni ide, a kúthoz.

Az ószövetségi Szamaria, majd Szebaszté hatalmas város volt, még a keresztes korban is. Nablúsztól néhány kilométerre fekszik. Kiterjedt romterületnek tűnik, de Carla elmondja, hogy csak 5 százalékban van kiásva. Római oszlopsorok szegélyezik az utat az olajfaligetben. Jókora séta a fontosabb ásatások bejárása. A faluban megpróbálták fellendíteni a turizmust, de az intifáda nyomán felhúzott biztonsági fal miatt nincs forgalom. Ebéd után megyünk le a faluba, hogy meglátogassuk a templomból lett mecsetet, ahol Keresztelő Szent Jánost eltemették. A templomnak csak az oldalfalai állnak. Itt rossz élményben volt részünk: elhúzott felettünk egy vadászgép. Aztán megint. Aztán ismét, körülbelül tízszer. Ha éppen a fejed fölött repül el, szörnyű érzés. Belül tiltakozol, menekülni akarsz, elveszted az erődet. A szomszéd faluban azután még megnézzük a kerámikusműhelyt, amellyel Carla Benelli munkahelyeket próbál teremteni a helybeli asszonyoknak.

Július 11., hétfő. Folytatódik a káptalan munkája, a délelőtt végén pedig vendégünk a pápai nuncius. A munka most már a javaslatok összefésülésén folyik.

Július 12., kedd. A legfontosabb esemény a mai nap során a vikárius megválasztása: kijön Dobromir Jasztal lengyel páter, egyházjogász, aki Pizzaballának is vikáriusa volt az utolsó három év alatt.

A káptalan tagjai köszöntik a frissen megválasztott vikáriust, P. Dobromirt

Július 13., szerda. Elkészül a javaslatok második redakciója, csoportokban megbeszélik. Délután a diskrétusok választása.

Július 14., csütörtök. Ezen a napon lemennek a végső szavazások.

Július 15., péntek. Ünnepi mise a szent sírnál, a bazilika felszentelésének (1149) évfordulóján. Délelőtt még tartunk egy záróülést, ahol rövid beszédben idézem fel ismét a testvérek felelősségét. A kusztódia alapjában véve az egész rend – kicsiben. Ugyanazok a problémái. A megoldásokon valahogy úgy kell itt dolgozni, mint valami laboratóriumban. Hogyan egyeztethető össze intézményfenntartás és a személyes szinten átadott élet imádságban? Intézményes és személyhez szóló evangelizáció? Hogyan tudnak együtt élni a legkülönbözőbb nációk, ferencesként, az élet konkrét valóságában? Hogyan lesz a „párbeszéd” jelszavából mindennapi élet? A kérdéseket magukkal viszik a testvérek, ki-ki visszautazik a maga helyére, az én munkám pedig már majdnem teljesen véget ért.

Július 16., szombat. Látogatás a Szent Sír bazilikától két lépésre lévő német evangélikus templom, az Erlöserkirche tornyában: csodálatos panoráma mindenfelé! De a magasságok mellett a mélységeket sem szabad kihagyni: remekül bemutatott ásatások arról, hogy bizony itt Jézus kora előtt kőfejtő volt, az ő korában pedig – kert…

Július 18., hétfő. Az új vezetőség egy első, tájékozódó jellegű ülést tart. Nekik kell majd eldönteniük, melyik posztra kit állítsanak, melyik rendházban ki legyen. Nem könnyű az összecsiszolódás. És ebbe a folyamatba már egyre kevésbé illik beleavatkoznom, itt az új vezetőség építi a kusztódia új felállását.

Másnap teljesült egy régi vágyam: bemehettem a Getszemáni remeteségbe egy hétre, lelkigyakorlatra.

Forrás és fotó: Ferencesek.hu

Magyar Kurír