„Elfogadtak és befogadtak” – Francis Győrben talált otthonra

Nézőpont – 2019. március 16., szombat | 19:55

Francis Ihouma Ugochukwu 2007-ben menekült el Nigériából a Boko Haram üldözése elől. 2013 óta él Magyarországon, megkapta a menekültstátuszt. Kiss Tamás készített interjút a fiatalemberrel, aki jelenleg a győri bencés rendházban lakik.

Egy szentmisén támadtak rájuk a Boko Haram fegyveresei, akik később a házaikat is felégették. Beninen és Togón keresztül Ghánába menekült. Mivel úgy látta, hogy ott nem tud új életet kezdeni, ezért a továbbutazás mellett döntött. Egy teherhajón érkezett Görögországba, menekültként élt Kos szigetén, egy narancsültetvényen dolgozott. Három év után a görög hatóságok visszatoloncolással fenyegették meg. Ekkor többekkel együtt elindult észak felé, a Balkánon át egészen Magyarországig jutott. 2013 óta él Magyarországon, megkapta a menekültstátuszt. Jelenleg a győri bencés rendházban lakik.

– Hogy érzi magát Magyarországon?

– Lassan hat éve lesz annak, hogy ideérkeztem, s azt gondolom, új otthonra találtam Győrött. Ebben a hosszú és nehéz időszakban nagyon sokan segítettek nekem. Sokszor reménytelennek tűnt a helyzetem, hiszen többször is elutasították a menekültstátuszi kérvényemet. Úgy látom, hogy akik megismertek, azok elfogadtak és befogadtak. Tudják, hogy a katolikus hitem miatt kellett elhagynom a hazámat, s hogy nekem sem könnyű most egy idegen országban élnem.

– Miből tud megélni?

– Most már hosszabb ideje a győri bencés rendházban lakom, amiért nagyon hálás vagyok. Amíg nem volt munkahelyem, igyekeztem a ház karbantartási munkáiban segíteni, illetve bármiben, amivel Sárai-Szabó Kelemen perjel atya megbízott. Amikor megkaptam a tartózkodási engedélyemet, lehetőségem nyílt munkát vállalni. Előbb Mosonmagyaróváron dolgoztam, de néhány hónapja sikerült állást találnom Győrött, ami sokkal kedvezőbb számomra. Szeretnék egy kis pénzt összerakni, s előbb-utóbb saját lábra állni, albérletbe költözni, családot alapítani.

– Ön naponta részt vesz szentmisén. Mély vallásosságát nyilván hazájából, a családjából hozta.

– Igen, Nigériában az ember szinte belenő a katolikus vallásba, s nem csak a családon belül. Persze most az ország katolikus részére gondolok, hiszen a lakosságnak csak mintegy negyven százaléka katolikus vallású, a nagyobb része muszlim. Gyermekkoromban a tanulás és a játék után minden délután összejöttünk valamelyik család házában, hogy egy felnőtt vezetésével rózsafüzért imádkozzunk. Ez soha nem maradhatott el. Persze ezt követően, a lefekvés előtt még a családommal is imádkoztunk. Az általános iskolában mindennap volt hittanóránk. Én úgy látom, hogy ennek is köszönhető az, hogy Nigériában a katolikus vallás meghatározóan jelen van a hétköznapokban is. Nem véletlen, hogy rengeteg a hivatás az országban, a szemináriumok tele vannak papnövendékekkel.

– Felnőttként is megőrzik a hitüket az emberek?

– Természetesen. Általánosságban elmondható, hogy sokkal erősebb az egyházközségi élet. A plébániákon különböző közösségek léteznek, amelyek általában a Szűzanya vagy egy-egy szent nevét viselik. Az egyes csoportok hetente többször is összejönnek, imádkoznak, vagy éppen valamilyen közösségi munkát végeznek. Ehhez mindig kérik a csoport nevét viselő szent segítségét. De nem csak a helyi közösségek erősek. Országos szervezete van például a nőknek (CWO – Catholic Women Organisation). Az ide belépők vállalják, hogy közösségi tevékenységgel segítik a szegényeket, a testileg, lelkileg rászorulókat, ezzel is segítve az evangelizációt. De van külön szervezete a fiataloknak, a házasoknak is. Összességében azt mondhatom, az embereknek megvan az igénye az Egyházon belüli önszerveződésre, természetesen egy-egy lelkipásztor irányításával, támogatásával. S ez hozzájárul ahhoz, hogy a mindennapi életüket mélyen átszője a hit.

Forrás és fotó: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria