„Uram, adj békét!” – Beszélgetés Boldvai Józseffel és Kovács Gergellyel a Mindszenty-zarándoklatról

– Hogyan született meg Mindszenty József bíboros hercegprímásban az elképzelés, hogy meghirdeti a Boldogasszony évét 1947-ben, a kommunista diktatúra kiépülésének kezdetén?

Kovács Gergely: A szép legenda szerint az ottawai Mária-kongresszuson merült fel benne ez a gondolat, de a történettudomány kiderítette, hogy a terv valójában már korábban megszületett benne, a világkongresszus csak megerősítő impulzust jelentett számára. A magyar állam hatalmas intenzitással készült megünnepelni 1848 centenáriumát, és ebben a kommunista pártnak döntő befolyása volt, nagyon egyoldalúan képzelték el a megemlékezést. Egyházi részről úgy gondolták, hogy párhuzamosan legyen egy másik ünnepségsorozat is, amelyen megszólal a hitvalló és keresztény Magyarország. Volt egy másik szándék is, ami összecseng a mi zarándoklatunkkal:

Mindszenty atya Zalaegerszegről olyan lelkipásztori lelkületet hozott magával, amelyben nagy szerepe volt a fatimai Szűzanya tiszteletének.

Az első általa kért fatimai ájtatosságra a budapesti Sziklatemplomban került sor 1946-ban, és az első városmajori zarándoklat ugyanezen év május 5-én szintén ehhez az ünnephez kapcsolódott. Az engesztelés gondolatát Mindszenty atya konkrét élményekhez, ez alkalommal a fatimai jelenésekhez kötötte. A fővárosi engesztelést tehát már 1946-ban elindította. Ez volt a lelkipásztori szempont.

A másik pedig: a magyar főpásztorok, élükön Mindszenty atyával tisztában voltak azzal, hogy hamarosan megkezdődnek az egyházüldözések, ezért lelkileg szerették volna megerősíteni a magyarságot, felkészíteni mindarra, ami vár rá. A magyar Egyházban a 19. század végétől megindult egy lelki megújulás. Imádságos, Istenbe kapaszkodó, a magyar szentek közbenjárását kérő mozgalmak jöttek létre, és Mindszenty atya feltette erre a koronát azzal, hogy 1947-ben meghirdette a Boldogasszony évét.

Világosan látta azt is: a háború nemcsak fizikai pusztítást végzett, hanem a lelkekben is súlyos rombolást okozott; túláradt a gyűlölet, és ezt muszáj ellensúlyozni, azzal a kegyelemmel, hittel és szeretettel, amit ezek a kezdeményezések szolgáltak.

Boldvai József: Bíboros úr 1945. október 7-én hangsúlyozta: „Legyünk mi most az imádság nemzete! Ha újból megtanulunk imádkozni úgy, ahogy eleink imádkoztak, lesz honnét erőt és bizalmat merítenünk. Én is a magyar milliók imahadjáratában és édesanyám mostantól még szorosabbra fogott rózsafüzérében bízom. Ne veszítsétek el bizalmatokat!” Bíboros atya szavainak megvolt a történelmi háttere: az elvesztett világháború, a rengeteg átélt szenvedés, a szétesett családok, a lerombolt lakások, az árva és szegény gyerekek óriási száma. Sokan kerültek B listára annak ellenére, hogy nem követtek el semmi rosszat, csupán alkalmazottai voltak az előző rendszernek.

Mindszenty bíboros átérezte az emberek szenvedéseit. Erősen Mária-tisztelő ember volt, belső hitéből fakadóan vallotta: minden korábbinál nagyobb szükség van az egész országra kiterjedő imádságra.

Visszament egészen Szent Istvánig, aki felajánlotta az országot Szűz Máriának.

– A magyar püspöki kar hogyan fogadta, hogy Mindszenty bíboros meghirdette a Boldogasszony évét?

K. G.: Mindszenty József bejárta az egész országot, a püspökök pedig egységesen felsorakoztak mögötte, és osztoztak az imaév feladataiban.

B. J.: Gyönyörűen fejezi ki a püspökök közötti egységet, hogy három egymást követő szombaton három, egyenként százezres zarándokcsoport indult a Városmajorból Máriaremetére. Először a férfi zarándokok Mindszenty József vezetésével, egy héttel később a női zarándokok Meszlényi Zoltán segédpüspökkel az élükön, majd újabb egy hét elteltével a fiatalok Czapik Gyula egri érsek nyomában haladva. Gergő (Kovács Gergely – B. D.) egyik tanulmányából kiderült: országszerte több mint ötmillió embert érintett valamiképpen a Boldogasszony éve 1947-ben.

– Az idei zarándoklat mottója egy Mindszenty Józseftől vett idézet: „Isten fiatal. Övé a jövő.” Ez valóban nagyon fiatalos jelszó az egyesek szerint ókonzervatív főpásztortól…

K. G.: Sok hasonlót ismerünk tőle. Ferenc pápa ezt a kijelentést belevette a tavaly ősszel Budapesten elhangzott beszédébe, amelyet a magyar püspökök előtt mondott a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárónapján. Gyönyörű gondolat ez, amely azt üzeni, nincs helye a csüggedésnek. Az is megmutatkozik benne, hogyan talált utat Mindszenty atya a fiatalok szívéhez. Én is fiatalkoromban váltam a tisztelőjévé.

B. J.: Kapcsolódik ehhez az idei zarándoklat két fő célja is: az egyik a közös ima a békéért, ami napjainkban különösen fontos. A másik: közös ima hazánkért, a magyar családokért.

– Az imént szóba került, hogy az 1947-es Boldogasszony éve több mint ötmillió embert mozgatott meg. De még 1951 májusában, a kommunista diktatúra legbrutálisabb időszakában is húszezer ember zarándokolt Máriaremetére. Azt hiszem, ezek a számok ma már az álom kategóriájába tartoznak. Ekkorát változott a világ?

K. G.: Nagyon megváltozott. Teljesen más korban élünk. Rengeteg a program, és ma sokkal kevesebben vallják magukat az Egyházhoz tartozónak, de ők talán valóban elkötelezettek, a hitük személyes. Nem szoktam ezen keseregni.

A városmajori zarándoklat, függetlenül attól, hogy hányan vesznek részt rajta, mindig nagy élmény. Több ezren vagyunk jelen ezeken az eseményeken, és nagy a lelkesedésünk.

B. J.: A plébánia, az iskola, szülők, gyerekek, diákok, testvérek, idősek és fiatalok, kispapok, szerzetesek: a zarándoklat kifejezi ennek a közösségnek az egységét, és ez nagyon fontos. Minden alkalommal felkérünk Mindszenty-tisztelő atyákat is, hogy jöjjenek velünk, és beszéljenek a zarándoklat során a bíboros hercegprímás életéről, munkásságáról. Idén a délelőtti órákban, a Városmajorból Máriaremetére vonulás közben elmélkedést tart Cserháti Ferenc püspök Lelkipásztor itthon és külföldön, egész életében, Török Csaba A tiszteletre méltó bíboros, valamint Beran Ferenc Közös vonások Mindszenty és Wyszyński bíborosok küzdelmeiben címmel. A szentmisét déli tizenkét órakor Erdő Péter bíboros atya mutatja be.

K. G.: A mise után is folytatódik a program: a Kodály Zoltán Kórusiskola ad örömkoncertet. Fél háromtól négyig pedig Monostori László atya beszélget Madocsai Beával és velem a csodákról. Utána imaórát tartunk, amelyben tanúságtételek hangzanak el, és sor kerül az imaszándékok elhelyezésére.

Mindez egy különleges szentségimádás keretében történik majd, azzal a lelkülettel, amit a tavalyi nemzetközi eucharisztikus kongresszuson magunkba szívhattunk.

B. J.: Nagy öröm számunkra, hogy sikerült bevonnunk az eseménybe Sapszon Ferenc karnagy urat. Lelkesen fogadta a felkérésünket, ő vezeti a zarándoklat teljes zenei programját.

– A zarándoklat legfőbb célja a katolikusok egységének a megmutatása?

B. J.: Nagyon fontos a különböző korosztályok és csoportok – szülők, nagyszülők, gyerekek, testvérek, hitoktatók, papok – közötti összefogás demonstrálása, és emellett az is, hogy közösen imádkozzunk a békéért. Szűz Mária a béke királynője. Hozzáteszem:

nekünk is szükségünk van fegyverre, csak az nem árt senkinek, mert a mi fegyverünk a rózsafüzér, amelyből szeretném, ha minden zarándokló zsebében ott lenne egy.

Történelmi tény, hogy az ötvenes évek első felében hárommillió osztrák rendszeresen imádkozta a rózsafüzért azért, hogy az oroszok kivonuljanak az országból. Ez emberileg akkor lehetetlennek látszott. 1955-ben mégis megtörtént a csoda, és az orosz csapatok elhagyták Ausztriát, amely azóta is semleges, nem tagja a NATO-nak.

K. G.: Rengeteg mozgalom, közösség van Egyházunkban, de egyik-másiknál korosztályi elfogultságot érzek például a fiatalok irányába, mintha más generáció nem is létezne.

Számomra nagyon nagy öröm, amikor azt tapasztalom, hogy a különböző nemzedékek együtt vannak, szeretik egymást, tanulnak egymástól, beszélgetnek, közösen imádkoznak, ünnepelnek. Ez megvalósul ezeken a zarándoklatokon.

Imádkozhatunk Isten segítségét, illetve a Szűzanya és Mindszenty atya közbenjárását kérve, így is kapcsolódva a bíboros vágyához, hogy legyen egymillió imádkozó magyar.

– Mindszenty bíboros 1945. december 23-án Csepelen bemutatott szentmiséjén azt mondta: „Ha Krisztust hirdetem, akkor nem a gyűlöletet, hanem a szeretetet hirdetem. A gyűlölet lávája elöntötte a világot, mi azonban csakis a szeretetet hirdetjük mindenkor.” Sajnos ez ma is időszerű gondolat, hiszen a gyűlölet napjainkban is tombol, belül és kívül egyaránt…

B. J.: Sportnyelven fogalmazva a gyűlölet nem pálya, mert gyűlöletet szül. A szeretet viszont… A feleségem szokta mondani: ha valakiből sugárzik a szeretet, azt az embert nem lehet gyűlölni. A szeretet azt is jelenti, hogy nem törekszünk mindenáron győzelemre, ahogyan ezt fair play-díjas sportolóknál láthatjuk. A szeretet nem érzés, hanem jóakarat, ahogyan azt az irgalmas szamaritánus esetében látjuk az evangéliumban.

A Mindszenty-zarándoklat a lelki békéért és az engesztelődésért is szól. A legnagyobb gondot ma a családokban is a lelki béke hiánya jelenti,

vagyis az, hogy csak ketten vannak a házasságban, a férj és a feleség, de az Isten hiányzik belőle. Mivel gyarlók vagyunk, ez kevés. Kell valaki, aki megteremti a házastársak közötti kohéziót.

K. G.: A szeretet az erények királynője. Amikor Ferenc pápa 2019-ben elismerte Mindszenty atya életszentségét, a szentszéki dokumentum kiemelte a bíboros Krisztushoz való hasonlatosságát és szeretetgyakorlását. Amikor Mindszenty József karitászkörlevelet írt, a végére odatette a számlaszámot, hogy segítsünk az éhező Budapestnek. Azt kérte, hogy fogadják be az éhező gyerekeket vidéken, menjenek ki a pályaudvarra az egyházi iskolák diákjai, és szedjék le a vonatokról az adományokat, különben mások viszik el azokat. Többször is előfordult, hogy kiürült a prímási konyha, mert elosztogatta az ételt, odaadta a rászorulóknak. Sokszor mondta a Boldogasszony évében és később: „Szeretetet hoztam ide is!” Egy másik idézet, amit nagyon szeretek tőle: „Annyit ér a vallásosságunk, amennyi szeretet és jóság van benne.” Mindszenty atya életének legmélyebb pokla az volt, amikor az ellene indított kirakatperben senki sem állhatott mellette, körül volt véve gyűlölettel, megkínozták, és veszélybe került az élete. Életszentségének legtündöklőbb tanúságtétele, hogy a bíróságon az utolsó szó jogán így kezdte a beszédét: „Ma reggel ez az imádság jött az ajkamra: (…) Uram, adj békét ezekben a napokban! (…) ezt a békét kértem az én Egyházamnak, melynek szeretetét elhoztam ide is. Ezt a békét kérem a magyar államnak, amely iránt való engedelmességet megmutattam; s ezt a békét kérem a magam lelkének is.”

A legnagyobb szenvedés közepette is – mint az Úr Jézus – szeretetről tesz tanúságot, és a legnagyobb gyűlölet helyére is szeretetet visz.

Számomra ez hitelesíti Mindszenty József hősies erényeit, életszentségét és szeretetgyakorlását.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2022. szeptember 4-i számában jelent meg.