„Védőhálónak kell lennünk” – Bálint Balázs szülészorvos a természetes szülés szemléletéről

Nézőpont – 2021. február 15., hétfő | 20:56

Olvasóink az Új Ember január 31-i számában ismerhették meg Bálint Balázst, a Budai Irgalmasrendi Kórházban működő Keresztény Családi Centrum orvosát. A vele készült interjú folytatását adjuk közre.

A nevét tizenhárom évvel ezelőtt hallottam először, amikor egy kolléganőm elmesélte, hogy szabadon választott testhelyzetben hozhatta világra a kisbabáját. Csodálattal hallgattam, mert azt hittem, hogy magyarországi kórházban erre nincs lehetőség. Azóta, ahogy mondani szokás, sok víz lefolyt a Dunán, de még ma is sokan meglepődnek, ha háborítatlan szülésről hallanak. Bálint Balázs szülész-nőgyógyász – édesapja, Bálint Sándor munkásságát folytatva – a természetes szülés szemléletét képviseli és hirdeti.  

– Délelőtt 11 órakor beszélgetünk, éjszaka ügyeletes volt a Szent Imre Kórházban. Hány baba született? 

– Tizenkét gyerek jött világra az ügyeleti időben. Volt két császármetszés, két vákuumos szülés, de császármetszés utáni hüvelyi szülés is. Nagyon kemény ügyeletünk volt, leülni sem tudtunk.  

– Császár és vákuum? Furcsa ezt hallani, mert az Ön neve a természetes szüléssel kapcsolódik össze. 

– A legfontosabb, hogy ha valami nem stimmel a szülésnél, akkor még időben segítsünk, azelőtt, hogy baj történne. Ha viszont minden rendben zajlik, akkor ne avatkozzunk be a szülés folyamatába. A szülésnél az orvos szerepe hasonló az autókban alkalmazott légzsákéhoz. Azt sem nyitjuk ki előre, azért van ott, hogy ha baleset történik, védelmet nyújtson, és magakadályozza, hogy nagyobb baj történjen. A szülészeti szemléletnek is ilyennek kellene lennie.

Nekünk, orvosoknak, olyan védőhálóként kell működnünk a szülés során, amely az egész folyamatot még biztonságosabbá teszi.

– Évek óta azon dolgozik, hogy a szülészet-nőgyógyászat működését a természetes szemlélet határozza meg.

– Két intézményben, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházában és a Budai Irgalmasrendi Kórházban működhet ilyen szülészet-nőgyógyászat. Mindkét kórház egyházi fenntartású, így az erkölcsi-etikai alap ugyanaz.

Most úgy látjuk, hogy a Bethesdában nagyjából két év múlva indulhat el a szülészet, az Irgalmasrendi Kórház pedig egy év múlva lesz olyan állapotban, hogy a nőgyógyászati fekvőbetegosztály is megkezdheti a működését.

Járóbeteg-szakambulancia most is van, és ez igazi kuriózumnak számít. A Keresztény Családi Centrum ugyanis egy olyan termékenységi ambulancia, ahová nem feltétlenül csak olyan párok érkeznek, akik már évek óta eredménytelenül próbálkoznak a gyermekvállalással. Olyanok is felkeresnek bennünket, akik valami kisebb zavart, eltérést tapasztalnak, és szeretnénk, hogy utána járjunk. Ilyenkor sokszor csak finomhangolásra van szükség. 

– A gyermekvállalás szempontjából mi az az életkor, ameddig egy nőnek nem kell attól tartania, hogy esetleg kifut az időből?  

– Addig lehet várandós valaki, amíg menstruál. De tudomásul kell venni, hogy az idő előrehaladtával egyre csökken a valószínűsége annak, hogy egy baba megfogan, megmarad, megnő és megszületik. Negyven év fölött szinte napról napra fogy ennek az esélye. Ezért mindenkit arra biztatok, hogy ne vacakoljon az egzisztenciájával, meg a sokadik diploma megszerzésével. Annyi időt el lehet így vesztegetni! Rengeteg negyven év fölötti páciens jön hozzánk azzal a panasszal, hogy valamiért nem jön össze a baba. Persze nem kérdezem meg, hogy mit csinált húsz évig, miért nem gondolt már korábban arra, hogy babát szeretne.

Hiszen mindenkinek más a története.

Van, aki utazgatni akart, élvezni az életet, és nem gondolkodott el azon, hogy a Maldív-szigetekre később is eljuthatna, vagy ha mégsem, az sem akkora baj. Más pedig egyszerűen azért nem tudott gyermeket vállalni, mert nem talált párt magának.

És ez az utóbbi a fő ok, a legnagyobb gond a mai világban. A férfiak nem akarnak elköteleződni, felelősséget vállalni, inkább otthon maradnak a mamahotelben, és akkor minden szép és jó. Pedig nem, nem az.

A felelősséget vállalni kell. Egy család pedig valóban óriási felelősség. De vállalni kell, és ki más vállalja, ha nem a férfi? 

– Az, hogy hívő ember, a munkájára is hatással van. Nem végez például terhességmegszakítást, és nem alkalmaz méhen belüli fogamzásgátló eszközt, spirált sem. Szerintem sokan nem tudják, hogy ez utóbbival mi a probléma. 

– A spirál részben fogamzásgátló, részben abortív eszköz. Egy, a méhbe felhelyezett idegen test, amely olyan állapotban tartja a méh nyálkahártyáját, hogy ne legyen alkalmas a megtermékenyült petesejt befogadására. Ezért itt nem egy fogamzásgátló módszerről van szó, hanem egy olyan eszközről, amely a már megfogant kis élet kilökődését fogja kiváltani. Én nem helyezek fel ilyet a pácienseimnek. És sürgősségi fogamzásgátló tablettát sem adok, mert az is azt szolgálja, hogy ha adott esetben megfogan a baba, akkor lökődjön ki, vagy az anyai szervezet ne tudja befogadni a magzatot a méhbe.

– Az Istenbe vetett hit mellett milyen természetes módszerekben bízhatnak a meddőséggel küzdő párok?

– A meddőséggel kapcsolatban sokszor eszembe jut a talentumok példázata. Azt olvassuk a Bibliában, hogy nem mindenki ugyanannyi talentumot kap, és ezt szörnyű igazságtalanságnak érezzük. Isten szemében mindenki egyenlő, mégsem kaphatja mindenki ugyanazt.

Van, aki egy talentumot kap, más ötöt, megint más tizet. A gyermekvállalásra is igaz ez, van, aki nem kap gyermeket. És nem tudjuk, hogy miért.

Néha nincs is rá orvosi magyarázat, vagy legalábbis nem találjuk. Nagyon nehéz élethelyzet ez. 

Az irgalmasrendi kórház Keresztény Családi Centruma nem csak nőgyógyászati szakambulancia. Van itt endokrinológia, immunológia, hematológia, andrológia és lelki segítségnyújtás is: pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek is foglalkoznak a meddőséggel küzdő párokkal, és lelki támogatást nyújtanak nekik. Hihetetlenül jó a visszacsatolása ennek az ellátásnak.

Nagyon gyakran lelki okokra vezethető vissza, ha valami nem jól működik.

Hányszor fordul elő az életben, például egy vizsgán, hogy az ember lámpalázas, és azért nem jut eszébe valami, mert izgul. Az izgulás pedig nem más, mint stressz. A stressz igenis oka lehet annak, ha nem fogan meg a baba. Van olyan páciensem, aki hosszú ideje küzdött már a gyermektelenséggel. Mindent kivizsgáltunk, és mindent rendben találtunk nála. A férjével vállalták, hogy radikálisan változtatnak az életmódjukon, és két hónappal később már ott is volt a pocakban a baba. Vannak ilyen esetek.

A lelkisegély-szolgálat egyébként arra is kiterjed, hogy adott esetben örökbefogadásra bátorítjuk a párt. Hiszen nagyon sok olyan gyermek születik, akiket elhagynak. Megérdemlik, hogy megtalálja őket egy olyan család, ahol fel tudnak nevelkedni. Van, amikor nincs más megoldás, mint az örökbefogadás. 

– Isten legcsodálatosabb ajándéka, ha gyermek születik egy családban, de a statisztikák szerint sajnos négyből egy terhesség vetéléssel végződik, és a szülés során is történhet tragédia. Mit érez ilyenkor, és mit tud mondani a kismamának, a veszteséget átélő párnak?

– Ahogy a várandósságban haladunk előre, úgy csökken a vetélés és a koraszülés valószínűsége, de ezzel a lehetőséggel sajnos mindig számolnunk kell. A várandósság korai szakaszában, az első tizenkét hétben gyakoribb a vetélés. Ebben az időszakban bizony előfordul, hogy a vizsgálaton nézzük azt a babát, és azt látjuk, hogy már nincs ott az anyaméhben, vagy ott van, de nem dobog a szíve. Nincs olyan hónap, hogy ne találkoznánk ilyen esettel. Ez mindig nagyon szomorú hír az édesanyának és az orvosnak is. De nem tehetünk mást, mint hogy elbúcsúzunk attól a kis élettől. Amiben mi, orvosok, segíthetünk ilyenkor, az az, hogy megnyugtatjuk a kismamát: tökéletesen működik, nem ő tehet a baba elvesztéséről. Hiszen az esetek nagy százalékában nem az áll a vetélés hátterében, hogy az anyának valami betegsége van, vagy valami nem megfelelően működik a szervezetében. A vetélés oka többnyire az, hogy valami véletlenszerű rendellenesség alakul ki a babánál.

Azt a példát szoktam mondani, hogy olyan ez, mint amikor tornyot építenek. Ha az egyik tégla nem jól kerül a helyére, akkor a torony ledől. És jó, hogy ledől, mert mi lenne, ha felépülne, az emberek már használnák, és akkor omlana össze.

Akkor még nagyobb lenne a baj. Ez persze nem vígasz a szülőknek, de legalább tudjuk, hogy volt valami oka a magzat elvesztésének. 

A magzatukat elvesztett anyáknak mindig elmondom, hogy két lehetőségük van. Az egyik, hogy kórházi körülmények között, egy előre meghatározott időpontban néhány perces műtéti beavatkozást végzünk, amit úgy hívunk, hogy műszeres befejezés. Ilyenkor kiürítjük a méhet. De

a nők általában nem ezt szokták választani, hanem inkább a magzat megszülését. Hiszen, ha be tudták fogadni a méhükbe azt a kis életet, akkor el is tudják engedni. Az esetek többségében ez szokott történni.

Nagyon sok olyan levelet őrzök, amelyben a szüléssel kapcsolatos gondolataikat, köszönetüket fogalmazzák meg a nők. Egyszer egy kétoldalas levelet kaptam egy anyától, akinek a tizenkét hetes magzatától kellett így megválnia. Azt köszönte meg, hogy megélhette az anyaságát a szülés során. Tudta, hogy nem él a magzat, akit a világra hoz, mégis így akarta megszülni a gyermekét, tudva, hogy ez egy elválás lesz a gyermekétől, nem pedig egy találkozás. Nagyon érdekes, mennyire fontos a nők számára, hogy így élhessék át ezt a helyzetet.  És ha ez így van, akkor mi, orvosok, miért ne engednénk ezt nekik, természetesen a kellően biztonságos háttér megtartásával. De aki a műtéti beavatkozás mellett dönt, az is jól választ. Két út vezet ugyanoda. Mind a kettő jó, és mindenkinek magának kell eldöntenie, melyik az ő útja.

– Ha egy vágyott babáról a várandósgondozás során kiderül, hogy nem egészséges, még egy mélyen hívő ember is kétségbe esik. A beteg magzatról orvosi szempontból sokan azt gondolják, hogy nincs létjogosultsága. Ilyenkor úgy tűnhet, a terhességmegszakítás az egyetlen megoldás. Hová fordulhatunk segítségért ilyen helyzetben?    

– Egy nagyon reménykeltő kezdeményezésről tudok beszámolni. A Bethesda Kórház és a Szent Imre Kórház megállapodást kötött arról, hogy a Bethesda majdani szülészetén dolgozó orvosok kiképzése elkezdődik a Szent Imre Kórházban. Valami csoda, amit átélek ezzel kapcsolatban! Nem is gondoltam, hogy vannak olyan orvosok, mint akik ebben a programban részt vesznek. Fiatalok, lelkesek, jó emberek. Ők vetették fel az a gondolatot, hogy foglalkozni kellene a válsághelyzetben lévő várandósokkal. Én csak annyit tettem, hogy vettem egy SIM-kártyát, beletettük egy telefonba, a szülészrezidensek pedig fogadják a segítségkérő hívásokat. A telefonszámot megadtuk néhány segélyszervezetnek, amelyek válsághelyzetben lévő várandósokkal foglalkoznak, az ő közvetítésükkel keresnek meg bennünket az anyák.  A rezidenseink pedig találkoznak velük, akik olyan élethelyzetben vannak, hogy a terhességmegszakításról vagy a beteg baba sorsáról kell dönteniük, és emiatt komoly dilemmát élnek át. Megvizsgálják őket, felajánlják, hogy az anya meghallgathatja a baba szívhangját, és elmondják a várandós nőnek, hogy a döntésének milyen előnyei, hátrányai, következményei lehetnek, nem csak erkölcsileg, hanem szakmailag is.  Mindezt természetesen úgy teszik, hogy még véletlenül sem próbálják rábeszélni, befolyásolni a kismamát. Ez a segítő szolgálat még éppen csak elkezdődött, de már most minden héten van néhány telefonhívás, és azt reméljük, hogy lesznek gyerekek, akik majd annak köszönhetik az életüket, hogy ez a rendszer elindult az osztályunkon. Egyébként a Bethesda Kórház és a Budai Irgalmasrendi Kórház programjában is benne van, hogy a problémás várandósságokkal foglalkozni, a szülőket ebben a helyzetben segíteni kell.

– Egy interjúban mesélte, hogy többször is köszönetet mondtak már Önnek a megszületett gyermekük életéért olyan édesanyák, akik a várandósságuk elején még a terhességmegszakításon gondolkodtak.

– Előfordul olyan eset, hogy egy nő terhességmegszakítást akar, de a beavatkozás előtti napokban mégis bejön a kórházba, mert meg akarja nézetni, hogy mi van a babával. Ez a vívódás jele, ami azt mutatja, hogy

az anya válsághelyzetet él meg. Miért akarja megnézetni a kisbabáját, hogy jól van-e, ha egyszer már úgy döntött, hogy megszakíttatja a terhességet?

Hát azért, mert nem biztos a döntésében, nem tudja, mi legyen. Ilyenkor, ha a teendők mellett van rá időm, elbeszélgetek a várandós nővel.

– Mit mond neki?

– Megbeszéljük mindkét lehetőség előnyeit és hátrányait, elmondom azt is, milyen szempontból érdemes végiggondolni, hogy a baba marad-e vagy nem marad. Sokan azt mondják, hogy most meg akarják szakíttatni a terhességet, de máskor majd megtartják a babát. Ilyenkor elmondom, hogy az már egy másik gyerek lesz.

Valószínűleg, amikor ez tudatosul bennük, akkor jönnek rá, hogy itt nem egy terhességről, hanem egy emberi életről kell dönteniük.

Kétszer fordult elő az eddigi pályafutásom során, hogy a szülés utáni vizit alkalmával a nyakamba penderültek számomra ismeretlen szülők, és megköszönték, hogy nem vetették el a babájukat. De nemcsak két ilyen eset volt, amikor végül megmaradtak gyerekek, akiknek az élete egy döntésen múlott…

Ha csak egy-két gyermek megmaradásához hozzájárulhattam így, azt talán felírják a nevem mellé a mennyben.

Fotó: Merényi Zita

Szendéné Kiss Nóra/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2021. február 15-i számában jelent meg.

 

Kapcsolódó fotógaléria