Gondolatok az Úr imájáról

Nézőpont – 2022. július 23., szombat | 16:00

Évközi 17. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 11,1–13)

A Mi Atyánk imádságot két helyen találjuk meg az evangéliumok oldalain: Máténál a hegyi beszéd keretén belül (Mt 6,9–13), illetve Lukácsnál (Lk 11,2–4). Ez utóbbi evangélista azt is megjegyzi, hogy Jézus, miután befejezte imáját, a tanítványai kérésére tanította meg őket arra, hogy hogyan imádkozzanak. Tehát az Úr imájából fakad az az imádság, amit elmond a jelenlévőknek. A Mi Atyánk ima Jézus szívéből forrásozik, az ő lelkületére mutat rá. Hiszen a Mester, amikor imádkozik, mindig az Atyát szólítja meg: számára az imádság személyes és bensőséges kapcsolat az Atyával, ahogy Lukács az előző fejezetben beszámol erről: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” (Lk 10,21–22) Vagyis itt nemcsak arról van szó, hogy Jézus elmond néhány mondatot azzal kapcsolatban, hogy mit mondjunk akkor, amikor fohászkodunk, hanem benne kinyilatkoztatja azt, hogy Isten a mi Atyánk, s mi Jézus Krisztusban a Szentlélek által a teremtő Istent Atyánknak szólíthatjuk és a Fiúhoz hasonlóan mi is rábízhatjuk magunkat. Ebben a néhány sorban az isteni Mester felismerteti velünk az identitásunkat, vagyis, hogy Istennek gyermekei és egymásnak testvérei vagyunk. Ez az ima rádöbbent arra, hogy kereszténynek lenni azt jelenti, hogy a Fiúban a Szentlélek által dicsőítem az Atyát és minden emberre testvérként tekintek, ahogy Ferenc pápa is hangsúlyozza.

Martini bíboros Pál apostol szavaira utalva írja egyik elmélkedésében, hogy amikor imádkozni kezdünk, fontos alázatosan elismernünk, hogy nem tudunk igazán imádkozni, és hogy szükségünk van a Szentlélekre: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.” (Róm 8,26) A Szentlélek belekapcsol tehát minket Jézus imádságába, vagyis az Atya és a Fiú szeretetkapcsolatába. Ezért mondja azt a Mester, hogy állhatatosan imádkozzunk és hogy kérjük a Szentlelket: „kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak. (…) mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” (Lk 11,9–10.13b)

A Mi Atyánk imádság végigkíséri földi életünket: elhangzik a keresztelkedésünk során, minden szentmisén s végül a temetési szertartásban is. Nem csupán egy formula, amit mondanunk kell, hanem útitársunk, amit az Anyaszentegyházon keresztül ajándékba kaptunk az Úrtól, és amiben körvonalazódik krisztusi életünk lényege, küldetése és reménye. Hiszen a mennyországban azt a mennyei Atyát láthatjuk meg majd színről színre, akit földi zarándoklatunk során ezzel az imával szólítunk meg, s aki szeretetével akkor eltölt minket teljesen. Imádkozzuk el ezt a szép imát minden nap, s tanítsuk meg azoknak, akiket Isten ránk bízott! Magam is hálás vagyok édesapámnak, hogy ikertestvéremnek és nekem is ő tanította meg ezzel az imádsággal azt, hogy Istent Atyának szólíthatom. Ha van rá lehetőségünk, köszönjük meg annak, aki megtanította nekünk a Mi Atyánk imát, és imádkozzunk érte is!

Nyúl Viktor

Kapcsolódó fotógaléria