A boldogság öröme

Nézőpont – 2020. október 31., szombat | 16:00

Mindenszentek – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 5,1–12a)

A mai szentmisének már a kezdőéneke megadja az ünnep alaphangját: „Örvendezzünk mindnyájan az Úrban mindenszenteket ünnepelve, akiknek ünnepén ujjonganak az angyalok, és magasztalják Isten Fiát.”

Ezt az örvendezést folytatja mindenszentek ünnepének evangéliuma, Jézus boldogmondásai. Az Üdvözítő nyolcszorosan boldognak nevezi azokat, akik szegénység, gyengeség, nehézségek, megpróbáltatások, sőt üldözések ellenére is követik tanítását, akik az evangéliumot életük vezérfonalául választják. Ők a szelídek, az igazságra szomjazók, az irgalmasok és a békességszerzők, akiket gyaláznak, üldöznek, gonoszsággal vádolnak. „Örüljetek és ujjongjatok – mondja Jézus –, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.”

Az Egyház is ezért nevezi boldognak azokat az embereket, akik Krisztust hősies fokon követték, és életszentség hírében haltak meg. Ez válik valóra a hivatalos boldoggá vagy szentté avatás során. Az üdvözült lelkek Isten fogadott gyermekei, akik Isten arcát szemlélik, és ez túláradó örömmel tölti el őket. Isten arcának szemlélése valamelyest már itt, a földön is lehetséges a szentségimádás csendjében, az Isten és az ember közötti találkozás során. Részesei lehetünk az arsi plébános, Vianney Szent János által megcsodált parasztember élményének, aki arra a kérdésre, hogy mit csinál ilyen hosszan a templomban az Oltáriszentség előtt, így válaszolt: „én nézem őt, és ő néz engem”.

Tudjuk, hogy több mint tízezer azoknak a száma, akiket a Katolikus Egyház a szentek és a boldogok között tart számon. Ők azok, akikről hivatalosan kimondták, hogy szentek, akiknek ünnepük van, amely legtöbbször egybeesik a haláluk, azaz mennyei születésük napjával. A Jelenések könyve viszont akkora seregről beszél, hogy meg sem lehetett számlálni: „minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből álltak ott a trón és a Bárány előtt” (Jel 7,9). Ténylegesen sok-sok millióan vannak, akikről az Egyház nem nyilvánította ki, hogy szentek vagy boldogok, de ott vannak azok között, akik látják a mennyei Atya arcát, akik az örök boldogságban örvendeznek. Mindenszentek ünnepén rájuk emlékezünk. Idősebb testvéreink, példaképeink ők, akik előttünk jártak mint elődeink, őseink, családunk elhunyt tagjai, az örök dicsőség örökösei. Csanád Béla írja: „Testvéreink, barátaink, ismerőseink ünnepe ez, azoké, akik üdvözültek (s nem csak a szentté avatottaké). Sőt, a saját reménybeli ünnepünk is, mert mindannyian arra vágyunk, hogy egykor a mindenszentek seregében éljünk a mennyben.”

Ternyák Csaba egri érsek

Kapcsolódó fotógaléria