Hálaének

Nézőpont – 2021. szeptember 4., szombat | 16:00

Évközi 23. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Mk 7,31–37)

„Fül-orr-gégészet.” Elgondolkodtató felirat volt ez számomra a rendelő ajtaján, amikor óvodáskoromban középfülgyulladás miatt néha kényszerű látogatást kellett tennem az orvosnál. De miért szerepel együtt ez a három testrész?” „Mert ezek összetartoznak” – hangzott a válasz.

Az összefüggés további szakszerű magyarázatát meghagyom a hozzáértőknek. De talán nem kevésbé izgalmas felismernünk, hogy a lelkiéletben is kapcsolat van a hallás és a szólás között. Ha nem hallgatom Isten igéjét, akkor annak hirdetése is akadozni fog a részemről. Az isteni ige ugyanakkor egyre inkább finomítja a belső hallást, és a hit dolgairól való „dadogva beszélés” helyett megtanít választékosan, lényegre törően tanúságot tenni Krisztusról.

A kezdődő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hetében igen sok mindent hallhatunk „Isten nagy tetteiről”, melyek erősíthetik hitünket, igazolva Szent Pál apostol megállapítását: „A hit hallásból ered.” Félmunka volna azonban, ha Jézus lábaihoz letelepedve csupán fél füllel, fél szívvel hallgatnánk a szavait. Ő azt várja, hogy tanítása gyökeret verjen bennünk, és a magunkénak érezzük annak továbbadását. Nagyon számít ránk ebben, és ő maga segít a Szentlélek indításai által. A meggyógyított süketnémától még hallgatást kért. Mennybemenetele előtt azonban lelkére kötötte apostolainak: „tegyetek tanítványommá minden népet”. Ha úgy tapasztaljuk, mint Mózes vagy némelyik próféta, hogy nem értünk eléggé a beszédhez, legyünk biztosak abban, hogy Krisztus, a testet öltött Ige nagyon is ért hozzá. Minél többet hallgatjuk, olvassuk igéit, elmélkedünk szavairól, misztériumáról, annál inkább átformál bennünket, hogy alkalmasak legyünk a róla való hiteles tanúságtételre is.

Ez az átalakulás történhet váratlan, mély, sok mindent megváltoztató találkozás által is, mint a süketnéma ember esetében. A komolyan vett lelkiélet és az Ige hallgatása általi megerősödés azonban gyakran mégsem ilyen látványos és drámai esemény, hanem a lélek csendjében zajlik. Visszatérve a kezdő gondolathoz: az egyik gyermekkori fül-orr-gégészeti látogatás egyszer igen nyomasztónak indult, mert tudtam: most azért visznek, mert fel kell szúrni a fájó fülemet. De az aggodalom később örömre fordult, amikor az orvos megállapította, hogy nincs szükség erre, mivel időközben a gondos kezelésnek köszönhetően sokat gyógyult.

Az Ige sem mindig „tör be” látványosan az életükbe, hanem sokszor inkább „diszkréten kezel”, lassan alakít, és csöndben dolgozva gyógyítja a lelki süketséget, majd a némaságot is. Ha engedjük neki, rávezet arra is, hogy mikor szóljunk, hogyan tegyünk tanúságot Jézusról. Mária hálaéneke, a Magnificat is akkor hangzik fel, amikor a testet öltött Igét hordozó názáreti Szűz a Szentlélek csendes, de a szíveket mélyen átformáló működését tapasztalva félreérthetetlen indítást kap erre.

„Effata!” – „Nyílj meg!” Jézus felhívása ma nekünk is szól. Miben vagyok még „lelki süketnéma”? Hogyan kellene nyitottabban fogadnom és készségesebben továbbadnom Isten igéjét és az Egyház tanítását?

Kovács Zoltán

Kapcsolódó fotógaléria