Egyszerre irgalmas és igazságos

Minden szentmisén hallhatjuk Jézusnak azokat a szavait, amelyekkel a mai evangéliumban apostolaihoz fordul: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek.” A halálból való feltámadása után minden megjelenésekor ezzel a békeüzenettel köszönti őket. Tamás apostol az első alkalommal nincs ott az apostolok között, és amikor elbeszélik neki, hogy látták az Urat, ő egészen addig kételkedik, amíg nem látja a szegek nyomát, nem érinti a szegek helyét és a lándzsa ütötte mély sebet. Nyolc nap elmúltával Jézus ismét megjelenik nekik, és ekkor már Tamás is ott van: „Békesség nektek!” Jézus ismételt megjelenése az ő szívébe is békességet hoz. Érintheti a szegek helyét, beteheti ujját Jézus oldalsebébe, és erre a vallomásra fakad: „Én Uram, én Istenem!”

A többi apostol azonnal hitt, Tamásnak viszont szüksége volt rá, hogy érzékszerveivel győződjön meg arról: Jézus él. Isten irgalmasságának különleges jele volt, hogy nem hagyta Tamást kétségek közt vergődni, hanem engedte, hogy megérintse őt. „Jézus láthatóvá és tapinthatóvá is teszi az ő irgalmasságát” (Misericordiae vultus, 9). Ez az érintés kétirányú volt. Miközben Tamás megérintette Jézus sebeit, ezek a sebek megérintették őt, meggyógyították, és mintegy kicserélték az apostol szívét. Az isteni irgalmasságnak ez a közvetlen megtapasztalása elvezette őt a hitre.

Ami Tamás apostolra érvényes, az a mai kételkedőkre is áll. Aki keresi az Istent, látni és érinteni akarja őt, azt nem hagyja sokáig bizonytalanságban. Sok embert ma is Isten irgalmassága érint meg, míg mások inkább az igazságosságot tartják fontosnak. Valaki felvetheti azt a kérdést is, hogy Jézus kivételezett-e Tamással, amikor elfogadta a feltételeit. Az isteni irgalmasság sajátos módja az, amikor Isten alkalmazkodik hozzánk.

Isten alapvető tulajdonságai közé tartozik, hogy irgalmas, ugyanakkor igazságos is. Ez a két, látszólag egymásnak ellentmondó tulajdonság benne egyszerre van jelen. Mivel Isten végtelen, ezért tulajdonságaira is joggal mondhatjuk, hogy végtelenek. Isten ezért végtelenül irgalmas, ugyanakkor végtelenül igazságos is. Az ő végtelen világában ez a két tulajdonság nem áll ellentétben egymással, hanem összesimul és teljes harmóniában van.

Az ember számára ez szinte elképzelhetetlen, mert véges földi világunkban az irgalom és az igazságosság nem érvényesülhet egyszerre. Valaki vagy irgalmas, vagy igazságos. Az igazságosság ugyanis büntetést, az irgalom pedig felmentést ad. A földi bíróság feladata az igazság érvényesítése. Ha egy bíróság irgalomból felmentene egy bűnöst, akkor mindenki felzúdulna, hogy ez nem igazság. Az emberi, tehát véges irgalom és a véges igazságosság ellentétben állnak egymással. Csak Istenben találkozik össze a végtelen irgalom a végtelen igazságossággal. Ferenc pápa is rámutat, hogy ez a két tulajdonság „egy és ugyanazon valóság két fokozatosan kibontakozó dimenziója, mely a szeretet beteljesedésében éri el csúcspontját” (Misericordiae vultus, 20).

Kérjük az Urat, hogy egyre inkább az ő szándékai szerint tudjuk megvalósítani az igazságosságot és az irgalmasságot, hogy ezáltal a béke igaz építőmesterei lehessük világunkban.

Ternyák Csaba