Isten belső életének titkai

Nézőpont – 2022. június 11., szombat | 16:00

Szentháromság vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 16,12–15)

Szentháromság vasárnapjának könyörgésében megvalljuk, Isten azért küldte Fiát és a megszentelő Szentlelket a világba, hogy kinyilatkoztassa nekünk belső életének csodálatos titkát. Bár ő Krisztusban teljesen feltárulkozott nekünk, belső életének megismerése, megértése és befogadása még így is csak korlátozottan lehetséges számunkra, mivel fogalmaink és szókészletünk annyira hiányos és antropomorf, hogy a róla szóló mondataink könnyen üresen konganak. Vonatkozik mindez különösen Isten filozófiai, spekulatív megközelítésére, amely nehezen jut tovább Isten létezésének témájánál. Arról azonban, hogy milyen az Isten, a puszta ész segítségével keveset mondhatunk. Segítségünkre siet a kinyilatkoztatás, a liturgia, sőt a misztikus megtapasztalás is, hogy Isten belső életének titkai feltáruljanak számunkra.

Miután az egyházi év kezdetétől fogva az üdvösség történetének legjelentősebb eseményeit már megünnepeltük, nagy ünnepeink liturgiájában rácsodálkozhattunk arra, hogy Isten egyszerre szerető Atya, engedelmes Fiú és életet sarjasztó Szentlélek. A liturgiában Isten titkának egy-egy részlete emelkedik ki előttünk, amelyet megpróbálunk a hitben megragadni, benne elmélyedni és hódolattal szemlélni.

A karácsonyi jászolnál Isten alázata és irántunk való szeretete érinti meg a lelkünket, és hálával gondolunk arra, hogy milyen fontosak vagyunk számára. Húsvétkor a kereszt és a szenvedés titka révén a szeretet új dimenzióját ismerjük meg azáltal, hogy Jézus szeretetből odaadja értünk az életét, és amikor aláveti magát a halálnak, le is győzi azt, hogy mindazok, akik halálukban hasonlóvá válnak hozzá, feltámadása győzelmében is részesüljenek. A születés, a halál és a feltámadás misztériuma így válik Isten belső életének részévé. Azáltal pedig, hogy Isten magára vette emberi természetünket, és mennybemenetele révén fel is vitte magával a mennybe, megvalósult a szent csere is, amelynek köszönhetően az ember részesül az isteni természetben.

Szentháromság vasárnapja mintegy összefoglalja hitünknek ezeket a nagy misztériumait. Ünnepeink ezért nem egyszerű visszaemlékezések Isten egykorvolt nagy tetteire, hanem bennünket is bevonnak az ő mélyebb megismerésébe.

Jézus a búcsúbeszédében ezt mondta tanítványainak: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra.” Ez a pünkösdi Lélek vezeti azóta is az Egyházat, amely a kinyilatkoztatott igazságok feletti imádság, elmélkedés és hittapasztalat, valamint a misztikus megismerés által egyre mélyebben megragadja Isten belső életének csodálatos titkait. A megismerés által pedig tagjai dicsőítik őt, és ez vágyat ébreszt bennük, hogy az istenismeret teljességére és egykor majd az Istennel való teljes egyesülésre jussanak.

Avilai Szent Teréz A belső várkastély című könyvében misztikus tapasztalatairól írt, és amikor Szentháromság ünnepének előestéjén a kegyelem állapotában lévő lélek szépségéről elmélkedett, egy ragyogó kristályból épült várkastély képe tárult elé. A vár különböző lakásokból állt, és a legbelsőben trónolt az örök dicsőség Királya, akinek ragyogó fényessége a vár összes lakását átjárta, és kimondhatatlan szépséget kölcsönzött azoknak. Ezt a mennyei ragyogást azonban csak a várkastélyon belül lehetett érzékelni. Ebben a várkastélyban ő a kegyelem állapotában lévő lelkek szépségét ismerte fel, akik Isten színelátására és a vele való teljes életközösségre jutottak.

Ternyák Csaba

Kapcsolódó fotógaléria