A Lélek élete bennünk

Amikor Jézus Isten országáról, uralmáról tanít, annak egyetemes és objektív, az egész világra érvényes jelentése van. A mai evangéliumban például arra mutat rá, hogy Isten ereje és jelenléte a világban már megtapasztalható, bár még csak elvetett mag formájában, és lassan, de feltartóztathatatlanul halad a végkifejlet, a teljes kibontakozás felé. Akármekkora a krízis, a zűrzavar, bármennyire nem látszik is, hogy a szeretet és a békesség meghirdetett uralma hogyan növekszik a földön, az evangélium szavai reménységet és bizalmat árasztanak: a Jézus húsvéti misztériumában elvetett mag a Lélek működésének köszönhetően napról napra növekszik, anélkül, hogy tudnánk, hogyan. Tőlünk függetlenül is egyre jobban átjárja a világot, s egyszer csak beérik, és láthatóvá lesz mindenki számára.

Az Isten uralmáról szóló tanítás viszont akkor lesz egészen élő, ha az egyetemessége mellett megjelenik a személyes üzenete, ha a saját lelki életemben tudom tetten érni. Az elvetett magról szóló példabeszéd akkor tud megszólítani, ha arra irányítja a figyelmemet, hogy Isten jelenlétét, erejét, átformáló, szabadító cselekvését hogyan tapasztalom a lelki életemben. Ebben az értelemben az első, ami megérint és változásra hív, a földműves türelme és ráhagyatkozása. 

A mindennapjainkban megszoktuk, hogy gombnyomásra azonnali változást tudunk elérni. Vagy ha nem is azonnal kapjuk meg, amire vágyunk, kontroll alatt tartható idő lepergése alatt megtörténik a változás. Egy informatikai anyag letöltésénél látjuk, hány százalékon állunk, a piros lámpánál visszaszámlálhatjuk a másodperceket, a navigációs rendszer percre pontosan megbecsüli, mikor fogunk megérkezni az úticélunkhoz. Vagy legalábbis azt hisszük, hogy az ellenőrzésünk alatt tarthatjuk a dolgokat. 

Szeretnénk, ha a lelki életben is ilyen azonnali vagy legalább kontrollálható módon zajlana a változás. Ha ok-okozati összefüggést tudnánk felállítani az imádsággal eltöltött idő, a lemondásaink és a jó cselekedeteink, valamint Isten megtapasztalása, uralmának befogadása között. Ha előre látnánk a lépéseket, amelyek a gyógyulásunkhoz vagy a szabadulásunkhoz vezetnek, és ha tudnánk ezek várható idejét. Az ország növekedése azonban, éppen mivel misztérium, csak nagyobb távlatban észlelhető, és magától történik, a maga ritmusa szerint, nem függ az erőfeszítéseinktől. Nem siettethető, és nem programozható. A kontrollvesztéstől való félelemmel szemben ott van Jézus példabeszédének biztató üzenete: Isten uralma olyan belénk ültetett valóság, amely az élettel együtt növekszik, és a türelmes szemlélő számára egyszer csak megkérdőjelezhetetlenül jelenvalóvá, sőt mindent betöltő élménnyé lesz. A kalász növekedése csak visszanézve látható, a termés remélt, mégis ajándékba kapott végkifejlet. 

Az elvetett magba vetett bizalom, a türelem és a ráhagyatkozás mellett a példabeszéd rejtetten figyelmeztet minket még egy fontos dologra, amit mindenki tud, akinek földje vagy kertje van: Bár a mag magától terem, a földet naponta gondozni, művelni kell. Akárcsak a Lélek életét bennünk. 

Baán Izsák OSB